The Telematic Society: art in the ‘fourth dimension’

A telematikus társadalom: művészet „a negyedik dimenzióban”

GALÁNTAI György (H)
Fictive Dimension of the “Real Reality”. / A „valós valóság” fiktív dimenziója, 2004

[…] By way of the capacity we are currently gaining of seeing something solid in the most abstract things (particles). This does require us to stop trying to tell real from fictional and concern ourselves with the difference between concrete and abstract
(Vilém Flusser: Into the Universe of Technical Images).
[…] If science has shown itself to be one fiction among others, then it no longer makes sense to speak of "real" reality: "real" is what the fictions say when they speak to us. That is surely what Nietzsche meant with his assertion that art is better than truth.
(Vilém Flusser:
Does Writing Have a Future?)

[…] annak a bennünk felszínre jövő új képességnek köszönhetően, hogy absztraktabb dolgokat (pontelemeket) mint valami konkrétumot képzeljünk el […] azt követeli meg tőlünk, hogy a valóságos és a fiktív megkülönböztetése helyett mostantól kezdve a konkrét és az absztrakt között tegyünk különbséget. Egy ismeretelméleti, etikai és politikai, valamint esztétikai forradalom van folyamatban.
(Vilém Flusser: A technikai képek univerzuma felé).
[…] Ha a tudomány is a fikciók egyikeként lepleződik le, akkor minden értelmét elveszítette az, hogy „valós valóság”-ról beszéljünk: „valós” éppen az, amit a fikciók olvasnak fel. Nyilván Nietsche is erre gondol, amikor azt mondja, hogy a művészet többet ér a valóságnál.
(Vilém Flusser: Az írás).