english

Bp. Szabó Gyuri és zenekara a Bp.Service az új hullámmal indult. Sokan úgy emlékeznek, hogy a 80-as éveket a festészet, illetve a festészethez történő visszatérés jellemezte, s így tulajdonképpen hajlamosak összekeverni az új hullámot és az új festészetet. A new wave azonban még a képzőművészet területén sem szűkíthető le a festészetre. Legalább annyira jellegzetes műfaja volt a performance (Szirtes, Böröcz-Révész, Kazovszkij Dzsan Panoptikuma, fe Lugossy stb), az akció (Erdély Miklós, Indigo, Xertox, Tóth Gábor), a fotó (Vető, Fákó, Szilágyi Lenke, Lugo), vagy a grafika (Wahorn, Böröcz, Révész,). Ha a new wave festészetéről beszélünk, akkor Vető-Zuzu, fe Lugossy, Nyári István, El Kazovszkij képeire, vagy Erdély Miklós kései műveire kell gondolnunk. Az új festészet (Birkás Ákos, Bullás, Mazzag, Ősz Gábor, Soós Tamás stb) egy ebből leágazó, majd ettől független történet.

Az új hullám a városi szubkultúrákból kinövő mozgalom, melynek az említett képzőművészeti műfajok mellett ugyancsak kitüntetett területe volt a film (Bódy Gábor, Xantus stb), a zene (Trabant, Balaton, Bizottság, Európa Kiadó stb), és a divat (Király Tamás). Jellegzetessége, hogy a régi, cikisnek tartott műfajokhoz nyúlt vissza, így a zene területén a másfél perces, többnyire öltönyben előadott táncdalokhoz, vagy a 70-es évekre végképp kiüresedettnek hitt festészethez. Természetesen fontos eleme volt e műfajok felidézésének a dekonstrukció, az egykor sarkalatosnak tekintett műfaji alapszabályok felforgatása. Így a festményekbe gyakran világítótesteket, neoncsövet, ledeket, s más plasztikus elemeket építettek, a szobrokat és a fotókat kiszínezték, kifestették, illetve szobrászati anyagként előszeretettel használtak különféle kisebb-nagyobb olcsó és színes műanyag tárgyakat, nem egyszer hulladékokat. A grafikákba fotókat, újságkivágásokat, s mindenféle képi idézeteket, esetleg apró tárgyakat, tükördarabokat, fóliát, zsilettpengéket, egyebeket applikáltak, s általában mindent előszeretettel feliratoztak. Akkoriban jelentek meg az üvegre, műanyagra is írni képes lakk-filctollak, melyek közül különösen az ezüst és arany színű tintát tartalmazók voltak közkedveltek.

Bp. Szabó Gyurit azért is tekinthetjük a new wave nemzedék reprezentatív alkotójának, mert mint a legtöbb új hullámos alkotó (a Bizottság tagjaitól, Fákó Árpádon, Gasner Jánoson, Giorgió Soós Gyurin, Ocztos Pistán át Vető Jánosig), ő is zenélt, illetve a zenekari tevékenységével párhuzamosan dolgozott több más műfajban is. Ezek közül külön figyelmet érdemel a koncert-plakát. Wahorn András, Fákó, Giorgió Soós György, Bernáth y Sándor mellett Bp. Szabó Gyuri plakátjai azt a tipográfiai forradalmat előlegezték, ami aztán 90-es évek magazinjainak formavilágában teljesedett ki. Itt jegyzem meg, Január herceg Terra Forming című kötete számára – amit a KlaskyCsupó kiadó publikált 2000-ben –, Szabó Gyuri készítette a Január jellegzetes kézírását rekonstruáló fontkészletet, s részben neki, részben Csupó Gábornak köszönhetjük, hogy a kötet az Írók Boljában is megvásárolható.

Az új-hullám ugyancsak jellegzetes műfaja volt a kis példányszámban sokszorosított, szerzői kiadású, vagy egyedi készítésű művészkönyv, katalógus, füzet, illetve magazin (Pap Tamás SzNOB Internationaljától, az Artpool Leveleken át, Vető, Lugo Lugosi, Fe Lugossy, Szilágyi Lenke, Fákó, hosszan lehetne sorolni). Hagyományos értelemben mindezt részben talán a grafika műfajába kellene sorolni, másrészt megközelíthető ugyanez a szövegkép iránti kitüntetett érdeklődés felől éppúgy, mint a képeskönyv, képregény – vagy a korabeli kelet-európai politikai kontextusban – a szamizdatok irányából.

A Bp. Service ipari zenét játszott, jóllehet utólag hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a new wave zenekarok elsősorban slágerparódiákban utaztak. Valójában a punktól az etnón, a reaggie-n, az ambienten át, a jazzig elképesztően széles volt az általuk bejátszott spektrum, indusztriális zenét játszott pl. az Art Deco is akkoriban Pesten, csak egész más megközelitésben, mint a Bp.Service.

Néhányan, akik életkorunknál fogva többé-kevésbé szemtanui voltunk Gyuri eddigi pályájának, mindazt amit most csinál, egy huszegynéhány éve tartó folyamat jelenlegi fázisának tekintjük. Meg tudjuk benne különböztetni az új aspektusokat és a régebbi, változó elemeket. Látjuk benne mindazt, ami számára az egykori new wave-ből tovább élő, folytatható felvetés maradt.

Az Artpool ezúttal Gyuri néhány újabb munkáját mutatja be, nálánál idősebb, és fiatalabb kollegák műveinek kontextusában. A négy művész pályája olyannyira más szálakon, térben és időben egymástól távol, különböző művészeti kontextusokban zajlott és zajlik, hogy ez az első – s valószínűleg az utolsó – alkalom, mikor műveiket egymás mellett láthatjuk. Nincs is köztük semmi közvetlen, művészettörténeti értelemben kimutatható összefüggés.

Gyuri itt bemutatott könyveinek oldalai, az ezek egyikében látható apró objektjei – melyeket utcán talált, kidobásra ítélt tárgyakból állított össze –, valamint az itt hallható zenedarabjai (melyekbe ugyancsak előszeretettel épít be városi zajokat), azt a kérdést vetik föl – amit másik két idősebb pályatársa munkái is –, hogy mindez mennyiben állítható párhuzamba, az itt és most egyetlen fiatal művész által képviselt street art-tal?

E megközelítés azért érdekes, mert a művek közt fellelhető kapcsolat kivételes, s így éppen nem azt igazolják, hogy “minden út Rómába vezet”. A 80-as évek új hulláma ugyan többé-kevésbé erős szálakkal kötődött, egyebek mellett – s különösen New Yorkban – a graffitihez, Bp.Szabó Gyuri azonban más vízeken evezett. Ily módon a new wave és a street art közti lehetséges összefüggés éppen nem általánosítható, s redukálható le közhelyekre. Az Artpool bemutatója épp arra ösztönöz, hogy nézzük meg a dolgok részleteit!

Várnagy Tibbi


exhibition of | Gyarmati | Cohen | Bidner | Bp. Szabó György | kiállítása


2005 | VISSZANYERT MŰVÉSZET | parallel valóságok | artpool | kereső