AL
2, 1983.
február, - 24. o.

E. I. ÖNKÉNTES
J. A. KÖLTŐ HALÁLÁN MERENGVE CINIKUSAN TISZTELETTUDÓ
GONDOLATTÖRMELÉKEKET PRÉSEL KI MAGÁBÓL
| 1.
A sínre feküdt, hogy a rémek
ágyában meg ne öljék.
Egy vonat arra lófrált,
benne az egész ország,
hatalom és dicsőség.
2. Fáradt
volt, lefeküdt s innen
új történet következik.
Fáradt volt, lefeküdt, sínen
szunyált egy kicsit.
A világ
feldübörgött
és rajta megállt.
A vonat nesztelen jött
és így is ment tovább.
3. A
sínen heverészett
most áll talapzaton,
nem akar véget
érni a borzalom
4. Fel
akart szabadulni már,
de álmos volt módfelett
hogy ne lopja a drága időt,
a felszabadulás előtt
durmolt egy keveset.
Sajnos túl
keskeny ágyon
húnyta le a szemét.
Talán megkísértette őt,
hogy a felszabadulás előtt
lelép?
Az is meglehet,
hogy
nem akart semmi mást,
csupán egy önmaga
testére szabott felszaba-
szaba-szabadulást.
5. Feneke
vala foltozott
becsülete helyett.
Fájdalmas éneke pénzt hozott
neki de nem eleget.
6. Fáradt
volt, lefeküdt s innen
kezdődik az új történet.
Mások heverésznek a sínen,
mely közben intézmény lett.
A vonat titkos
célja,
ahányszor ott halad át,
hogy gyarapítsa J. A.
síntársulatát.
|
Ritkán járok temetőbe, s ha egyszer így bejutottam,
akkor már nem is megyek ki onnan, míg egy másik írást
is fel nem olvasok
Ezek után áttérnék
az előadást képviselő harmadik témakörre.
Szerelmes jellegű írásokat olvasnék, ha ennek
nevezhetők ezek. Mostanában egy cikluson dolgoztam, részben
együtt a barátaimmal … Én azt a címet
adtam nekik, hogy képzelgések, ők ezt tűrhetetlennek
tartották … A lényeges az, hogy megpróbálok
olyan prózai és verses szövegeket létrehozni,
melyek véget ért gyakorlatomtól eltérően
nem pusztán arra törekszenek, hogy az ésszel ellenőrizni
próbálják az érzéseket és indulatokat,
hanem az eszet és az érzelmet az indulatok kontrollja alá
próbálják helyezni ..........................................................
Most
felolvasok egy verset ebből a témakörből,
amely olyan léha, amilyen én vagyok vagy szeretnék
lenni.
|