AL 4, 1983. április - 60. o. “Ölj
meg ma is pár órára”
[1]
A Luna park magyar megfelelője pedig Vidám park, ez máris egy alapvető kritérium. A hermetikus veszélyhelyzetek szórakoztató kavalkádja: La montagne russe! [4] Az elvarázsolt kastély! A szellemvasút! A specializált félelemkeltés megannyi vidám objektumai. Mindenki annyiszor fizethet be néhány perc halálfélelemre, ahányszor kedve tartja. Semmi nyoma összefüggő világnézetek didaktikus szemléltetésének, szerteágazó érzések rendszerbe foglalásának. Túllépni az áldozat szerepből az ön- és közveszélyesbe. Megteremteni a rettegés mechanikus játékszereit (ékszereit). Az állandó életveszély érzetét mulatságossá tenni mentálhigiéniai követelmény, vagy legalább is az lesz minden szabadidő és szórakozási centrum számára. Valóban tarthatatlan állapot, hogy az egocentrikus labirintus reménytelen elveszettség-érzetét túlmagnetizált lelkű médiumok közvetítsék. Üzleti szempontból is kifizetődőbb, hipertotális environmentek fenntartása és üzemeltetése. A tükörlabirintus főszerepet biztosít minden, kilátástalanságon mulatni vágyó, fizetőképes közönségnek. A Vágykielégítés
a legfontosabb kultúrpolitikai programmá és állami
monopóliummá kell hogy váljék. A fejlett szórakoztatóipari
társadalmakban egyre jobban érvényesül az a
vonal, melynek fő célkitűzése, hogy a társadalmi
és biológiai gátak egyre flexibilisebbek és
átvariálhatók legyenek. Ennek egyik legkitűnőbb
példája a néhány évtizede pszichológusok,
piackutatók és politológusok által sikerrel
kikísérletezett dodzsem-art. A frontálisan egymásba
csapodó autók öröm-katasztrófája…
Amikor az a hülye, aki óvatosan kikerüli a másikat
… A boldogság, hogy végre azt tehetem, ami tilos (és
ahhoz képest egész olcsón) … Ez az új,
globális szórakoztatóipari kultúra kulcsszava:
TILOS. Kistamás László [1] Európa
Kiadó gondozásában megjelent szlogen <> |