Kölnből, Perneczky Gézától már amúgy is kicsit megkésve indultunk Maastricht felé és a holland határra érve még az idő is hirtelen elromlott: olyan felhőszakadás kerekedett, hogy a orrunk hegyéig is alig láttunk. Nyilván ez lehetett az oka annak, hogy mikor lankadt a zápor és jobban körülnéztünk, kiderült, hogy nem vettük észre a letérőt és már Belgiumban vagyunk. Sebaj, visszafordultunk és hamarosan megérkeztünk Maastricht kihalt főterére, ahol szerda este nyolckor csak nagy nehezen találtunk egy nyitott bárt, ahonnan telefonálhattunk... Végül azért minden elrendeződött s fél óra múlva már Rod és Liesbet Summers kicsi, de nagyon bájos, egzotikusan berendezett lakótelepi lakásán beszélgettünk, először vacsora közben, majd pedig teázgatva és a legkülönbözőbb zenei anyagokat hallgatva késő éjjelig.

Nagy izgalommal vártuk ezt a találkozást, mert Rod Summers a V.E.C. Audio Exchange Programme (audio csereprogram) keretében már 1978 óta ad ki és terjeszt audio-kazettákat. Felhívására a zene és a hangok iránt érdeklődő művészek saját műveket tartalmazó kazettákat küldenek, amiből ő egy maximum kb. 6 percnyi anyagot használ fel egy közös kazettaprogramhoz. Az általa szerkesztett programok hangmontázs, ill. -kollázs technikával készülnek egy alap-szalagra (master). A kész műsorból minden résztvevő kap egy példányt, továbbá azok - egy üres kazettáért cserébe - akik már legalább egyszer résztvettek a csereprogramban. Minden kazetta számozott, egy-egy műsorról maximum 150 kópia készül. Mi is első hanganyagunkat akkor készítettük el, amikor 1980-ban Rod azt írta, hogy csak akkor játssza át nekünk az addig megjelent műsorokat, ha készítünk egy saját anyagot. Biztatásul még hozzátette, hogy ne legyen gondunk a minőséggel, és ha nincs más ötletünk, hát küldjük el Budapest hangjait. Így is lett: küldtünk egy Buda-Pest zenét, ami úgy készült, hogy egy felvételre kapcsolt hordozható magnóval elmentünk a Frankel Leó útról a Garai térig busszal, metróval, illetve gyalog. A kész kazetta borítója pedig egy Budapest-térkép volt, rajta a megtett útvonallal.

1982 decemberéig összesen 15 - egy kivételével mind 60 perces - kazetta készült el a V.E.C. audio csereprogram keretében - több, mint 100 művész (képzőművészek, költők, zenészek) részvételével. Ezek a Here, Listen, Clear, Glisten, Ear2Ear, Gathered Hear, Septic, Still, Ulises´ Dog, Pythagoras´ Bvdgerigar, Grate, Ringade, Ether és Hark (Hard as you like). A csereprogramon kívül léteznek egyéb V.E.C. kazetta kiadványok is, ezek általában 1-1 művész munkái 150 számozott példányban, darabjuk 10 dollárért kapható meg.

A kazetta-kiadásokat és az ezzel kapcsolatos adminisztrációt Rod teljesen egyedül csinálja. Pontos könyvelése van a kapott és küldött kazettákról, hangarchívumában bármi pillanatok alatt előkereshető. Kazettákat már csak anyagi okok miatt sem sokszorosít előre. A másolatok mindig akkor készülnek, amikor konkrét igény van rá. Minden egyes kópia az eredeti master szalagról készül, egyszerre csak egy, úgy, hogy átjátszás közben a felvétel minőségét is állandóan ellenőrzi.

Az ilyen jellegű tevékenység nyugaton sem mindig talál támogatókra, s Rod legutóbbi híradásában arról számolt be, hogy hacsak valami jó ötlet nem merül fel, a 15. csereprogram lesz az utolsó, mert a postai költségek és a kazettaárak emelkedése nem tükröződik a bevételben.

Ottjártunkkor Rod már lázasan készülődött Izlandra. Július 9-én Reykjavíkban tartott egy előadást, ami egy hanginstallációból és egy hangperformance-ból állt. A műsorhoz az izlandi természet hangjait és az adott természeti objektumokat használta fel. (Tulajdonképpen csak ennek köszönhetjük, hogy otthon találtuk, mert azt a levelünket, amiben pontos érkezésünkről írtunk, furcsamód nem kapta meg, s így, ha nem lett volna az izlandi meghívás, ő is Würzburgba, a neoista edzőtáborba ment volna.)

A két nap s két éjjel minden megbeszélésre borzasztóan kevés volt, s fájó szívvel mondtunk le a rengeteg kazetta meghallgatásáról, megelégedve azzal a kis ízelítővel, amit vendéglátónk mutatott.

Maastrichti tapasztalataink is megerősítettek abban a véleményünkben, hogy teljesen indokolatlan a magyar művészek távolmaradása a hangköltészet, kísérleti zene és hang nemzetközi porondjáról. A Magyarországon is elérhető normál technikai felszereltség bőven elegendő megfelelő minőségű kazetta előállításához. Remélhetőleg csak kis idő kérdése, hogy a viszonylag egyszerűen előállítható, könnyen küldhető kazetta-műfaj művelői körébe a magyar művészek is belépjenek.

(Klaniczay Júlia)

[Rádio 5]