AL 5, 1983. nyár, 18-23 .o. (az itt közölt szöveg az eredetileg publikált javított változata)

BESZÉLGETÉS AZ IPUT-RÓL ÉS A 24. KANTONRÓL

[sound/hang 29'01'']

Genfbe utaztam, hogy interjút készítsek a Telekommunikáció Nemzetözi Paralel Uniójának diszpécserével, Tony Putr-ral (Tom Iput?, Tommy Poutre?) Az Uniót - angol nevének rövidítése szerint IPUT - 1968-ban alapította Szentjóby Tamás Kelet-Európában, Paralel-Kurzus / Tanpálya fedőnév alatt. Az illegalitás hosszú évei után 1975 óta az IPUT Nyugaton működik, Genfben, és mint a későbbiekben hallani fogjuk, nem véletlenül itt.

Az Unió célja a Létminimum Standard Projekt realizálása. Mit jelent ez?

Hát nagyon nehéz egy rövid beszélgetés keretében mindazt elmondani, ami a Létminimum Standardhez tartozik, hiszen úgy tűnik, hogy... hogy ez a projekt, mivel voltaképpen életünk egészét érinti, rendkívül sok irányból közelíthető meg. Amikor előadásokat tartunk a projektről, televíziót, pontosabban videót is használunk. De mivel most csupán auditív eszköz, ez a rádió áll rendelkezésünkre, csupán verbális eszközökkel dolgozhatunk az idea terjesztésén.

A Létminimum Standard Projekt egy univerzális terv. Egy túlélés-projekt. Egy generális mentőberendezés. Archetípusos formája a Noé bárkája. Katasztrófa esetén az történik, hogy az ember létérdekei szempontjából nézve az adott elemek egyensúlya felborul. Nagyon fontos nem elfelejteni azt, hogy az ember létérdekeiről van szó, mert például egy égitest felrobbanását nem tekintjük katasztrófának, ha az nem érinti a földi életet. Tehát például a Vízözön, amit Noé a maga létminimum-berendezésével túlélt, egy jó modell a katasztrófára s a bárka is egy jó modell a Létminimum Standard Projekt hez. Az a bárka, amit a Paralel Unió tervez, ugyanúgy, mint Noé esetében, nem csupán egy hajócska, hanem tartalmazza mindazt, amire szükség van és természetesen nem többet, mert akkor elsüllyed. Noé bárkája is tartalmazta mindazt, amire az emberiségnek szüksége volt a túléléshez. Tulajdonképpen Noé egy természetkorrekciót hajtott végre az isteni cenzúrát követve. De más irányból is megközelíthetjük a Létminimum Standard Projektet. Arra a kérdésre, hogy mi az ember, csak a Létminimum Standard Projekttel lehet válaszolni. Ha tudjuk, hogy mire van szükségünk, tudjuk kik vagyunk, és hogyha tudjuk kik vagyunk, akkor tudjuk, hogy mire van szükség. A Létminimum Standard Projekt neve egyébként világosan közli a célt. A létminimum meghatározásáról van szó. Minden szinten és minden értelemben. Az Unió munkája során egyre világosabb lett az, hogy az adott emberi minőség, fajminőség, oly mértékben egyensúlyát vesztett, hogy az adott burzsoá-szocialista ember szükséglet-meghatározása már nem lehetséges. A kapitalista és a másik oldalon a szocialista-kommunista túlélés-projekt az elidegenedés katasztrófájában, ebben a gazdasági-politikai-kulturális vízözönben már nem kivitelezhető, sőt, a kapitalista, illetve kommunista Noé az, aki a katasztrófát előidézi. Tehát egy új Noé kikísérletezéséről, teremtéséről van szó.

Ez lenne a mutáns.

Igen. A Paralel Unió központja Svájcban van és erről az országról röviden azt kell tudni, hogy Alkotmányában neutrális. Azaz nem vesz részt szélsőséges történelmi folyamatokban. Tehát nem hierarchikus társadalmi rendszer és nem anarchikus társadalmi rendszer. Ez természetesen csak az Alkotmányban van így, a testet öltése ennek az eszmének nem lehet ily tiszta és autonóm. Miként a hierarchikus rendszerek is tartalmaznak anarchikus mozzanatokat és az anarchikus rendszerek is tartalmaznak hierarchikus mozzanatokat , úgy a svájci neutrális - mondjuk a Paralel Unió szavával élve a heterarchikus - rendszer is tartalmaz hierarchikus, illetve anarchikus mozzanatokat.

A heterarchia fogalmát megérthetjük a jelenkori agykutatásból, amely szerint az agy minden része képviseli az egész agyat és ezt hívják heterarchikus struktúrának. Amikor egy heterarchikus rendszer működik, akkor éppen a hierarchikus, illetve anarchikus elemeket kísérli meg egyensúlyban tartani. Az, hogy kísérli, azt jelenti, hogy nem teljesíti, kísérli, folyamatosan kísérli.

Svájcban jelenleg a hierarchikus, kapitalista elem van túlsúlyban, amit a direkt demokrácia anarchiájával próbálnak egyensúlyban tartani. Mitologikusan értelmezve, tulajdonképpen a test-szellem-lélek hármasságának politikai, gazdasági, kulturális megtestesüléséről kell beszélni. Svájc, az Európa, sőt, a Föld közepe. Mint közép mozdulatlan, ide áramlanak a perifériákról az elemek s innen áramlanak a perifériák felé egy transzformáció után. A transzformáció itt történik Svájcban, az egyik oldal itt transzformálódik a másik oldalba. Egyébként pontosan úgy, mint a jelenkori asztronómiai mítoszban a "fekete lyuk" elméletben, ahol az univerzum transzformálódik. Szóval Svájcban a munka pénzzé transzformálása, illetve e világvagyon felhalmozása — a munka pénzzé, arannyá, fénnyé való változtatása és ezen lényeg újratranszformálása és visszaáramoltatása a világba itt Svájcban történik.

Az agyvelő formájú és hegygyűrődésekkel borított Svájcban három város fekszik egy egyenes mentén. Középen van Bern, a főváros, ahol az Alkotmányt tartják. Most hogyha megnézed Európa térképét, mondjuk így madártávlatból vagy inkább egy szatellita nézőpontjából, akkor látod ezt a Madrid - Moszkva tengelyt. Ez egy egyenes, teljesen egyenes, ami mentén vannak ezek a városok: Madrid, Genf, Bern, Zürich, Prága, Wroclaw, Varsó, Minszk, Moszkva. Szóval ezen a tengelyen délnyugat fele van Genf és északkelet irányban Zürich. Zürich, ez a gazdasági serpenyő, mondjuk, itt vannak a bankok. És Berntől ugyanekkora távolságra, mint Zürich, délnyugat felé van Genf, ahol a szellemi intézmények koncentrálódnak. Itt van az ENSZ, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, a Nemzetközi Vöröskereszt, az Értelmiségi Tulajdonjogokat Védő Nemzetközi Hivatal, a Telekommunikáció Nemzetközi Uniójaés még sok egyéb. Szóval Svájc a világ közepe, és itt e közép tisztán mutatja geográfiailag és urbanisztikailag is ezt a funkciót. A Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója, mint említettem, természetszerűleg Genfben székel. A világos megértés kedvéért tudni kell, hogy a fent említett hármasság Genf városán belül is kifejezést nyer. A Nemzetek terén három épület áll: az ENSZ épülete az egyik oldalon, vele szemben a Telekommunikáció Nemzetközi Uniójának a központja és a kettő között a Copyright Hivatal, az értelmiségi tulajdonjogokat védő intézmény, ahová az emberiség mindenfajta nemű találmánya áramlik. Tehát ezen a helyen, a világ szellemi közepén áll a Telekommunikáció Nemzetközi Uniójának épülete.

A Telekommunikáció Nemzetközi Unióját, tehát nem a Paralel Uniót, hanem az eredetit, a világ legrégibb Nemzetközi Unióját 1865-ben alapították a szikratávíró feltalálása után. Ez a legrégibb és legnagyobb nemzetközi szervezet. 148 állam a tagja. Ez az intézmény tartja felügyelet alatt az emberiség híráramlásának elvi és gyakorlati eszközeit. Tehát: a posta, telefon, telex, a rádió, a tévé és a többi telekommunikációs eszköz felett rendelkezik, a szatellitákat is beleértve. Voltaképpen ebben zajlik történelmünk. A Paralel Unió azért lett megalapítva Szentjóby Tamás, az első diszpécser által, mert egy Paralel Unió nélkül lehetetlennek látszott a hierarchikus és anarchikus elemek egyensúlyban tartása, ugyanis a Telekommunikáció Nemzetközi Uniója a világpolitika katasztrófájának direkt kifejezője és létrehozója. Sokak szemében ez a "Big Brother" intézmény.

Na most persze tévedés lenne azt hinni, hogy a Paralel Unió ellenségesen szemben áll a Telekommunikáció Nemzetközi Uniójával. Ha így lenne, akkor csupán megismételne egy olyan prehistorikus viszonyt, aminek éppen a meghaladására hivatott. A Paralel Unió egyébként felajánlotta fúzióját a Telekommunikáció Nemzetközi Uniójának, sőt - hogy most visszatérjünk eredeti témánkhoz - közösen alkották meg azt, amit ma mutáns néven ismer az emberiség.

Hogy történt ez?

Igen. Várjunk csak ... szóval a Nemzetek főterén álló Telekommunikáció Nemzetközi Uniójának a felhőkarcolója alatt van a földben, mélyen a földben az Unió laboratóriuma. Ez egy tökéletesen hangszigetelt helyiség. Rendkívüli hely, tényleg. Voltaképpen nincsenek falai és mennyezete, sőt padlója sincs. A falak és a mennyezet egy több méter mélységű hullámfelület, a padlózat egy háló, ami alatt egy ilyen kútszerű mélység van. Azt lehetne mondani, hogy egyfajta zérógravitációs tér, egy ilyen holtpont. És hogyha Svájc ..., ha azt lehet mondani, hogy Svájc a világ közepe és Genf a világ szellemi közepe, akkor ez a helyiség, ez a laboratórium a szellemi közép közepe. Érted? A Paralel Unió 1980 szeptemberében itt preparálta a mutánst.

Vagyis - mit jelent ez - fölkészítette a nyilvánosság elé lépésre. A mutáns első bemutatása a genfi Természettudományi és Etnográfiai Múzeumban történt 1980 szeptemberében. A történelmi esemény híre videobemutató keretében még ugyanebben az évben eljutott Németországba, Wilhelmshavenbe és Portugáliába, Lisszabonba. Az IPUT reméli, hogy minél hamarább láthatja a darwinista parlamentben a mutáns képviselőit. Mit jelent ez?

Hát elég körülményes dolog a műveletet és magát a mutánst megmagyarázni. Talán az a legjobb, hogyha egy kicsit visszamegyünk az időben. Szóval a Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Unióját, ezt még Magyarországon alapította Szentjóby Tamás, az első diszpécser, és az Unió neve akkor Paralel-Kurzus / Tanpálya volt. Ez 1968-ban történt. Már a Paralel-Kurzus / Tanpálya idején Magyarországon komoly erőfeszítéseket tett a megismerés és közlés, a kommunikáció területén. Az ... az nyilvánvaló, hogy a közlés, mint olyan, egy generális probléma. A Paralel-Kurzus / Tanpálya megkísérelt olyan valóságelemeket használni, amely elemek hordoznak olyan jelentéseket, amelyekre egyfelől a adott helyzetben szükség van, másfelől amely közlés felvételéhez nincs szükség úgynevezett ismeretekre, kontemporális tudásra. A Paralel-Kurzus / Tanpálya azt remélte, hogy az adott kultúrát éppen a kulturális hírekkel lehet meghaladni, valamilyen módon a tudás-nemtudás szféráján túl működni. Hogy egy példát mondjak, 50 kg kénpor elhelyezése a status quo adott kontextusában azt a reményt táplálta, hogy a satus quo kontextusa kibővül, átrendeződik, megváltozik, transzformálódik. Nem gondolom, hogy ez vegyészeti munka lett volna, vagy politikai, vagy bármely egyéb résztevékenység. Ez egy generális művelet, amit különböző aspektusokból különböző névvel határozhatunk meg ugye.

A magyarországi hatóságok ezt például politikai szubverziónak minősítették. Nyilván igazuk is volt. Ők ismerik legjobban saját érdeküket. Természetes az, hogy mindenki a maga adott szocio-politiko-kulturális szerepe szerint értelmezte a Paralel-Kurzus / Tanpálya működését. Amikor a fehér kulturális-anarchikus-darwinista mítosz és a hierarchikus-kreácionista mítosz - e két uralkodó mítosz - meghaladását tűzte ki célul a Paralel Unió, akkor heterarchikus eszközökkel kellett dolgozni. Ez egy nagyon összetett forma, egyrészt teremtéssel kellett meghaladni az emberfejlődés darwinista koncepcióját, másrészt mutációval a teremtéskoncepciót és ráadásul úgy, hogy mindkét elem jelen legyen egyszerre és elválaszthatatlanul. A Paralel Unió James H. Bedford amerikai pszichológus üzeneteit követve egy tisztán akarati művelet helyességébe vetett hittel jutott el oda, hogy a Telekommunikáció Nemzetközi Uniójával közösen volt képes a jelenkori mítoszt meghaladni.

Hogy mi történt, ugye ... szóval egy adott szocio-genetikai struktúrát az adott mítosz intézményeiben transzformáció alá vetette. Ehhez szükség volt a Telekommunikáció Nemzetközi Uniójának laboratóriumára és ehhez szükség volt az adott kulturális kontextusba való beavatkozásra, nevezetesen arra, hogy az adott kulturális-mitikus intézmények, a tudományos intézmények ezt a műveletet támogassák. Mondjuk így: igazolják, szentesítsék a jelenkori mítoszban.

A helyzet egy más szempontból egyébként egyszerű. Szóval, a tudást a múzeumok őrzik, ugye? Mindaz, ami a múzeumban van, elfogadott és intézményesített tudás az emberről. Ami a múzeumon kívül van, az alakulóban van és kaotikus állapotban van. Amikor a múzeum a maga kontextusával felvesz valamit, akkor azt valósággá teszi ... a történelmünk stabil elemévé teszi. Az akarati úton történt mutáció és a mutáns akarati úton történt tudományos keretbe helyezése biztosítja a mutáns reális voltát. A darwinista fejlődéselmélet értelmében történt mutáció, ami logikusan - hiszen ez a mutáció mutáció minden ízében - már nem az egyszerű és mitikus természettörvény általi kiválasztás eredménye, hanem egy magasabb rendű emberi tudat akarati tevékenységének eredménye, ez ma már realitás: 1980 őszén a Paralel Unió a genfi Természettudományi Múzeumban és később az Etnográfiai Múzeumban nyilvánosan bemutatta a mutánst.

Akarat - az előbb akarati tevékenységről beszéltél. Mit kell értenünk akaraton itt ebben az összefüggésben?

Az akarat a szóban jelenik meg és a szó az akaratnak a teste. A név az, ami valósággá tesz. A görögöknek istenük volt erre: Hermes. Ugye? Ő volt az, aki a nyelveket feltalálta. Ő volt az, aki az isteni világot összekötötte az emberi valósággal, sarkán szárnyak voltak. Ő az istenek és az emberek közötti hírvivő. Ő a postás. Telekommunikáció-isten. Szó és hír egy és ugyanaz. A névadás: teremtés. A mutáns megnevezése, kontextusba állítása - ez a művelet maga. Akarat, laboratórium, múzeum, s most a rádió mikrofonja s a hallgató füle a történelem színtere. A hallgatónak tudnia kell, hogy 1980 ősze óta a hosszú prehistorikus folyamat után, neandervölgyi, cromagnoni lények után a Homo sapiens meghaladta önmagát. A genetikai rendszer mutálódott. A természet mint anarchikus, vak őserő és a hierarchikus isteni teremtés, itt egyetlen műveletben, a heterarchikus kreációban, a mesterséges művi teremtésben valósult meg. A teremtés tehát művi.

S hogy függ össze a mutáns a beszélgetésünk elején emlegetett Létminimum Standard Projekttel?

A túlélés nem más, mint valaminek a mutációja. Ami nem mutálódik, az stagnál, tenyészik csak. A tenyészetet egyensúly-felborulás, katasztrófa fenyegeti, ha nem produkál kiutat, mutációt. Mindaddig, amíg egy szervezet kiűzi, kiirtja magából az antitesteket, önvédelmi reflexeit követi, ám egy adott helyzetben vagy elpusztul antitestei nélkül vagy követi antitesteit. A mutáns egy ilyen antitest. A mutánsról azt kell ma gondolnunk, hogy érdekeit a túlélés akarata formálja.

Nyilvánvalónak látszik, hogy az érdekek meghatározása egy új gazdasági-politikai-kulturális érdekolvasat kell, hogy legyen. Szociálisan ismerjük az adott közösségek, osztályok, rétegek stb. követeléseit. Beszélnek parasztosztályról, munkásosztályról, kereskedő-, azaz burzsoá osztályról, sőt, hivatalnokosztályról, értelmiségi osztályról és helyenként még arisztokráciáról is. Különböző szociális helyek és szerepek, különböző érdekek, különböző valóságinterpretációk. Ugye?

A Paralel Unió egy új osztály megteremtését is feladatául tűzte ki.

A mutánsosztályt?

A mutánsosztályt, igen. És ez az az osztály, amely ugyanúgy, mint a mutáns, nem a történelemből lép elénk mint kész osztály, szóval érted, nem úgy, hogy ott áll előttünk a mutánsosztály, mint a munkásosztály, vagy a parasztság, hanem ez egy akarati művelet által jön létre. Szóval az akaratnak a tiszta kreációja ez a mutánsosztály. És tekintettel arra, hogy az embert a prehistóriában a marxista mítosz szerint a munka tette emberré, az új osztályt, a mutánsosztályt a sztrájk teszi azzá, ami. Erre megvannak a történelmi feltételek. 1980-ban egyidejűleg két döntő értelmű sztrájk robbant ki a világban. Hollywoodban a milliomos színészek sztrájkja és Gdanskban az éhező munkások sztrájkja. Lengyelországban nyilvánvalóan a munkásosztály elnyerte öntudatát, azt amit a marxisták követeltek. A történelemben eddig soha elő nem fordult egy ilyen tömeges tudatcsere. A munkához való viszony radikális újraértékelése, nem csupán fragmentális részérdekekért, melyek kielégíthetőek, hanem egy generális változásért. A Hollywood-Gdansk tengelyen fordul a történelem kereke és nincs visszaút. Kísértet járja be a Földet, a sztrájk kísértete. Egy állami költségvetésben minden részköltségvetés kreatív, még ha prehistorikus jellegű is. Kivételt képez a katonai költségvetés. A katonai kassza az egyetlen olyan kassza, ahonnan a túlélésre fordítandó pénz kivehető, ami katonaszemmel nézve öngyilkosság. A Paralel Unió 1980 őszén gyakorlatilag folytatta a Paralel-Kurzus / Tanpálya "és mi lesz, ha senki nem dolgozik" című munkáját, amit még Magyarországon kezdett el. Bekapcsolódott a Hollywood-Gdansk sztrájkba. A háttérben egy új bibliamagyarázat áll. A Paralel Unió a bűnbeesése történetét egy ökonómiai egyenletként interpretálja. A tiltott fa gyümölcse a létminimumot biztosító paradicsomban a felesleget jelenti. Amennyiben elfogyasztod a felesleget, hiány támad. Ha hiány van, dolgozni kell. Ezért lett száműzve az ember a munka világába. A munka világában az ember, hogy a büntetést enyhítse, ugye gépeket csinált. Ezek a gépek megtermelték a felesleget, amit az ember újbóli bűnbeesésként elfogyaszt és így újból dolgoznia kell. A gépek a teljes automatizáció irányába fejlődnek. Minden ebbe az irányba hat. A mesterséges intelligencia, a komputer, robot irányába. A mutáns egyébként a mesterséges intelligenciát csak mint őt kiegészítőt tekinti. És mindaddig amíg a gépek termelése feleslegre is irányul, arra amit majd fegyverkezésbe fektetnek, és amit majd háborúval fogyasztanak el, addig a bűnbeesés aktusa folyamatosan ismétlődik. Tehát az egyensúly felborul, ahogyan az a paradicsomban történt, katasztrófa következik be, egy vízözön, amit egy új Noénak meg kell úsznia. A Paralel Unió által kreált új osztály abbahagyta a munkát. És a létminimumot követeli.

És hogyan lehet előteremteni az ehhez szükséges összeget?

A katonai költségvetésből. Svájcban a hivatalos létminimum 1000 frank körül van, ugyanakkor jelenleg kb. 700 svájci állampolgár kér évente létminimumot az állami költségvetésből. És ez a 700 ember a potenciális mutánsosztály. Ez egy évre mondjuk 8 millió frank körül van, ami egy tényleg olyan csöppnyi része az évi katonai költségvetésnek, hogy azt lehet mondani, hogy ez a mutánsosztály tényleg egy olcsó kreáció.

A Paralel Unió a mutánsosztály öntudatának a felébresztésén dolgozik. És azt reméljük, hogy ennek eredményeképpen egy új, a 24. svájci állam, a 24. kanton alakul majd ki. Jelenleg 23 kanton van Svájcban, ezek prehistorikus és newtoni kantonok, mert ugye ez már csak abból is látható, hogy geográfiailag meghatározottak vagy éppen a meghatározásért küzdők, mint például a 23. kanton, a Jura, ami az elmúlt évben alakult. A 24. kanton geográfiailag nem definiált, mondjuk így: einsteini, mondjuk egy mozgó kanton, egy repülő társadalom. Erre a kantonra nem csupán a mutánsosztálynak van szüksége, hanem egész Svájcnak, Svájc szellemének. S ha Svájc felismeri, hogy Alkotmánya a 24. kanton megszületését és létét lehetővé teszi, sőt, igényli, akkor Svájc betölti történelmi küldetését. S ugyanakkor a jelenlegi hierarchikus-anarchikus kapitalista állapotából egy aktív heterarchia folyamatába lép.

És mi történt eddig ebben az ügyben?

A Paralel Unió több svájci és külföldi városban tartott már előadást a mutánsról, a mutánsosztályról és az Új országról, a 24. kantonról. A többség természetesen - tekintettel arra, hogy az egyházak biblia-interpretációjának, hogy így mondjam, szürke homályában él, tényleg, a túlélést éppen a feleslegtermelés és fogyasztás ősbűnével próbálja megoldani, ami természetesen csak olaj a tűzre. Azonban sokan belátják, hogy a Létminimum Standard, a 24 órás szabadidő-univerzum a 24. kantonban válik realitássá.

Ahol ezek szerint az eredendő átok: "orcád verítékével egyed a te kenyeredet" már nem sújtja a mutánst. - Köszönjük a beszélgetést.

(1981. augusztus 19.)