SZABÁLYTALAN KÉRDÉSEK – SZABÁLYTALAN VÁLASZOK

Legéndy Péter	Pauer Gyula

Kérdés: Mire számít?
Pauer: Mindig a legrosszabbra.
Legéndy: Köze van ennek a „számításnak” a bizalomhoz?
Válasz: A lét alapállapota a bizalmatlanság.
Pauer: Fölolvasnám ezt a teszt-szöveget, a kérdéseket válaszokban olvasnám fel.
A következő kérdés az lesz: Munkámban a legapróbb ellentmondás is felbosszant (!)
Legéndy: Azt, hogy a lét alapállapota a bizalmatlanság: a Válasz mondja. Kérdés és Válasz egymással szemben, mint ahogy mi vagyunk egymással szemben. Ez az alexandriai négyes.
Pauer: Én azt mondtam, hogy az én alapállapotom a bizalmatlanság, mit tudom én, hogy mi a lété…
Válasz: Mindig a legrosszabbra számít!
Kérdés: Semmiért vagy majdnem a semmiért felcsattan?
Pauer: Félek a sötétben.
Legéndy: Igen, úgy érzem, itt kimaradt… kimaradt egy pont. Egy pont kimaradt!
Pauer: Otthon sem tudom igazán kipihenni magam (!)
Válasz: Nagyobb nehézség nélkül próbáljon meg újra nyugodni.
Legéndy: És majd csak most jön az a bizonyos tanulmányi receptkönyv.
Pauer: Első recept: Egy dologra figyelni.
Kérdés: Viszket a bőre?
Pauer: Viszket a bőröm… Mondtam, minden kérdést válasznak olvasok fel. Akkor hülye voltam, amikor azt mondtam… abba már beletörődtem…
Legéndy: Igen, általában te sokat beszélsz.
Pauer: Ezt most azért mondod, hogy akkor én egy hülye vagyok?
Legéndy: Nem, csak azt akarom vele érzékeltetni, hogy mi, akik hazánkban meg nem értett, szociális érzelmű emberek vagyunk, eddigi életünk során a művészet konceptualista ízű szárnyával kerültünk kapcsolatba. Például 1972-ben illegálisan részt vettünk a párizsi biennálén, de ezenkívül is, műveink szinte az egész világon megjelentek…
Pauer: Gépírónő, diktálás, átúszik előadásba. Időnként úgy csinálni, mintha valóban történne az, ami történik.
Legéndy: És aztán csöngetnek, és megkérdezik, hogy tessék mondani: papír vagy rongy nincs-e?
Kérdés: És mit csinál, ha becsöngetnek, és maga kimegy a kapuba ajtót nyitni. Ott áll egy betört hajú férfi, aki azt mondja:
Legéndy: Ne tessék már haragudni, de nem tudja, hogy itt egy narancssárga mikrobusz, valahol, mert nekem azt mondták, hogy itt van. A béketér előtti utcában, ha lefordulok, akkor ott van… Mondták a bontóban, mert ott egy komputer, és az megmondja…
Pauer: Nem tudom…
Legéndy: És ne tessék már haragudni… a szomszéd-já-nak nincsen?
Pauer: Nincsen.
Legéndy: Nincsen?
Pauer: Nincsen.
Kérdés: Ha nincs a földben csont elég, teremt az Úr tebeléd?
Pauer: PSZEUDOSZÍNHÁZ.
Legéndy: Eszembe jut néhány ilyen mondat, mint például a… MI A KAKA, MI A CSODA, MI A FRANC. És ugyanilyen a MI A DÍSZLET… MI A DÍSZLET!
Pauer: A díszlet a dráma anyagiasult formája, Mindent-tudás-hiány.
Legéndy: Ez az új típusú beszélgetés egy formája.
Válasz: Bekötött szemmel tapogatás: durva formák, finomabb formák, olyan pici formák, hogy már nem is lehet őket érzékelni, formahiány.
Olyan nagy formák, hogy csak részleteik adnak információt.
Hozzáférhetetlenül piciny dolgok.
A hatalmasságok, csillagok, számomra hozzáférhetetlenül picik…
Legéndy: És itt, ahol megszemélyesül a Válasz:
Pauer: Ilyen, hogy: milyen finomnak hatnak a durva dolgok messziről?
Legéndy: Mit írtál le?
Pauer: Hogy milyen finomak a durva dolgok messziről!
Kérdés: Milyen durvák a finomak közelről?
Legéndy: Gyuszi, mondd, nem akarsz már semmit?
Pauer: De, könyörgök Istenhez, hogy adjon erőt… erőt, hogy uralkodni tudjak képességeimen.
Kérdés: Miért kellemetlen kudarc egy kutyának, ha a helyére parancsolják?
Legéndy: Tudományos előadásunk harmadik és egyben befejező része vendégül látja Pauer Gyula művész urat. Kedves Művész úr! Mit mond ön erről?
Pauer: Mert a kellemetlenség kudarc, és a kudarc kellemetlen! És itt vége az előadásnak, mert már nincs többé miről beszélni. Viszont látásra! Köszönöm. Viszont Látásra. Köszönöm… köszönöm…
Legéndy: Igen ám, csakhogy én még nem fejeztem be!
Válasz: Az esemény kottája Hang. A Hang kottája másnak. Szinkronszínház! mintegy az emberben, magában – és a végén egy „VISSZ-LÁT”…

(1979)