AL 11, 1985 tavasz - 21. o. _______________________________________________________________

Földényi F. László: Wolfgang Ernst

Wolfgang Ernst (1942) osztrák festő, a bécsi akcionizmus utolsó hullámának egyik képviselője, aki többek között Schwarzkogler és Kurt Kren munkásságát elsőként dokumentálta és dolgozta fel, illetve Günter Brus-szal Berlinben egy akcionista folyóiratot alapított. Mint a bécsi akcionizmus többi képviselője, Ernst is alapvetően egzisztenciális beállítottságú alkotó; szándéka szerint elsődleges célja nem műalkotások teremtése. Az alkotás során, saját bevallása szerint, nem művészettel foglalkozik; ha a kész művek mégis a művészet birodalmába tartoznak, úgy ez egy tőle függetlenedett folyamat eredménye. Kulcsszavai: vér, halál, szerelem, zene, eksztázis, bűn, hiány. Ennyiben rokona a bécsiek többségének. Azoktól eltérően azonban az agresszivtiás helyett ő az artikuláltságra fektet hangsúlyt; és ha a korábbi bécsi akcionizmusban szembetűnőek voltak a politikával kapcsolatos fenntartások, akkor Ernst művei - és ebben nyilvánvalóan szerepe van az eltelt tizenöt-húsz évnek is - szembetűnően apolitikusak, és az alkotó szándéka szerint is politikailag-szociológiailag leírhatatlan problémákkal fogalalkoznak: mindenekelőtt a halállal és a megsemmisülés különféle fokozataival. Munkái esztétikusak, abban az értelemben, ahogyan például Schwarzkogler rendezvényei is azok voltak. Ám ebben aligha találni kivetnivalót; Ernst megfogalmazása szerint az esztétikum a halál előhírnöke, s az esztétikai megformálás igénye egy meghatározhatatlan ponton észrevétlenül hagyja maga mögött a művészi szándékot. Műalkotások így válhatnak a halál megidézésének vagy a megsemmisülésre való felkészítésnek az eszközeivé. Ernst ennyiben nyíltan vállalja az osztrák művészetnek azt a hagyományát, amely a neoavantgard művészet szemében némileg korszerűtlennek tűnt: mindenek előtt Egon Schiele és Georg Trakl neve merül fel.

Az itt következő szövegek részletek Ernst "Hextaoirre, Gesztusok és lapok" című akciójából, amelynek megrendezésére 1984. július 5-én került sor Breitenbrunnban, Ausztriában. Egy elsötétített pincehelyiségben Ernst hegedűn hosszan játszott egy monoton dallamot, amely mindazonáltal nem nélkülözte a szenvedélyt. A monotonná váló szenvedély azonban, ha a kettő nem oltja ki egymást, olyan paradox állapot, amely magáról a létezésről árulkodik: Ernst zenéje a szenvedély és a szenvedés egyhangúságáról, ezen túlmenően pedig kizárólagosságáról "szólt", ha a zene egyáltalán szólhat bármiről is. A zenélés befejeztével Ernst egy benzinnel átitatott gerendát meggyújtott, majd ennek a fényénél, a közönségtől egy égő sorompóval elválasztva verstöredékeket olvasott fel. Ezekből következnek részletek.

 

Wolfgang Ernst: Hextaoirre, Gesztusok és lapok (részletek)

FONDORLATOS RETTENET
előtt sétálsz végig
a tanulás a felejtés
pillanatában mozgásában
hol marad a nyál

A NYÁL
AZ ÉJSZAKA
A SZÜKSÉGSZERŰSÉG HALÁLA

FEJEK FORGÁSA A FELHŐKBEN

ahogyan láttuk ahogyan mondtuk
A NEVETÉS
az ablaknál
hirtelen közel kerültünk egymáshoz
fogak nélkül a rászedett létezés
sötétjében

tépd szét
szórd szét
mondta
A VÉGÉN


A VÉR GYORSASÁGA
A MADÁRSIKOLY TÉRKÉPE

lépteid alatt
a talaj kihűl
és immár nem tudod
ki vagy

CSAKIS A HOSSZÚ REPÜLÉSEK
ZUHANÁSÁBAN

A ZUHANÁS
mutatja mi marad
A KÉZBEN POR
A PADLÁSON ESŐ

 

 

 

hiszek az ember
  hatékonyságában...ZENÉVEL
kell
FELKARCOLNUNK A FÖLDET
...állhatatosan...
AZ ÁLMOT A PISZKOT
a körmök alatt...
és mégis megenni...
TE
és éjjel te jössz hozzám
FEKETE RAGYOGÁS
az ajak mint megkövült boltív
A SZÉLBEN
jössz hozzám
fehérbe öltözve
hitelét vesztett idő
mely körülvesz
A FAGY
CSAK A TENGER






részegen mint a vadászat
melyet röptében rendezel
A HÚS TANÚJA
örök ernyő boltosodik föléd
a házadnak
a nap nyílásának
az elmúló illúzióknak
ünneplésére
KÉKEN
REJTŐZKÖDVE MINT A NAP
talán tizennyolc éves voltam;
egy tollhegyet
az életvonalba döftem.
SEMMIT SEM TUDTAM
zavartan néztem ki az ablakon
a kis parkra
melyet kavics borított.
NYITOTT KETREC

 
Maguk elé idézzük az isteneket,
jelenjenek meg akár mezítelenül is egy fogadóban
GYÁSZFÁTYOLBAN TÁNCOLVA, VAD KIS ÁLLATOKKÉNT
Látod őket a testedben? A nyitott ágyék tollainak hegye
Csillagok, melyeket, mint ringyókat, szépségbe fagyasztott
A HIÁBAVALÓSÁG ÉS A HALÁL RAGYOGÁSA

CSILLAG RAGYOGÁSBAN
A SZERELEM
AZ ÉGBOLT HOMLOKA
AZ ÁTVÁLTOZÁS
MEZÍTELENSÉGE

 

 

 

FÉLELEM VAGY MENEKÜLÉS
szétroppantja a pillanatot
majd
könnyedsége
tűnékenysége
a ragyogásnak

AMIT ÍROK
távol tőlem a hátam mögött
a végtelenségben teljesedik be és múlik el.
BESZENNYEZETT ÉGBOLT
a szó mint veszteség.
SZEMÉRMETLEN SEB

a nyitott ablakon át
hallom a madarat
amelyről a. azt mondja:
ezt afrikában is hallod.
afrika? ez lenne a pokol?
KÜLÖNBÖZŐSÉG MINT ESKÜVŐI MOTÍVUM


  ALIG SZEDTE ÖSSZE MAGÁT AZ EMBER
A TÉKOZLÁS ÁLMAINAK DALA
MÁRIS MEGJELENIK A VILÁG KEZDETE ÉS VÉGE
minden, ami számomra megnyílt,
számomra,
A BORZALOM
A MEGRENDEZETTSÉG
A CEREMÓNIA ALAKJÁT ÖLTÖTT MAGÁRA

   

KÉPEK
ha valami kifejeződik
megérkezik mint egy ELABORATEUR
az érzékeket megérinti mint a langyos alkonyat
szétesés lecsupaszodás eltitkolás jól leplezett álca
hol hatol be a túlfolyás?
NAPTÖRVÉNY CSÖRÖMPÖLŐ ÜVEGCSEREPEK A TEST VÉGÉBEN
mely máshová tart
FOLYIK FÖLFELÉ?
vagyis ha a jelenség
fel-felvillanó erőszakként robban
és kivonja magát a megértés alól
A LÁTÁS MINT AZ ELLENTMONDÁSOK ÉBRENTARTÁSÁNAK ESZKÖZE

VAJON OPRHEUS
saját énembe öltözött
mikor első szerelmemet elrabolta
BOMBÁK RONCSOK FELDÚLT ÉRZÉKEK SZILÁNKJAI ELPATTANT HÚROK
ÉN LETTEM VOLNA AZ?
TALÁN LÁTOM MIT MOND A NAP?
A VÉR HANGVERSENYE

VELEM SZEMBEN A TENGER
A TELJESSÉG
ÉS
HA LECSUPASZÍTOM MAGAM
RÍTUS MELY MEGFOSZT FEJEMTŐL

ha lélegzetet veszek
úgy ELLENTMONDÁSOKBAN

MINDEN ÚJ KÉP
LEGYŰRI A HALÁLT
HA KÖZELEDIK FELÉJE
SZÜNTESSÜK MEG
IDŐRE
ESKÜVŐRE

ha a VILÁGOS ÉJ
testem átfűrészeli
AZ ÁTSZINEZŐDÖTT HOSSZÚ ÜVÖLTÉS
ez az oszcilláló erőszak
A VALÓSÁGNAK csak ez lesz TÖKÉLETESEN
MÁS MEGNYILVÁNULÁSA


HA TE VAGY A VILÁGOS ÉJ
A NEVETÉS MINT EGY FA
KINŐ HOMLOKOMBÓL

 

A LEGSZÉLSŐ PONTON
A DISZHARMÓNIÁBAN A TÉPETTSÉGBEN
TALÁL MAGÁRA AZ EMBER

A MEGVESZEKEDETTEN VILÁGÍTÓ TESTEK EGYSÉGE

A JÁTÉK FONTOSSÁGA
A TERMEKEN VÉGIGTÁNCOLÓ ALAK

LEDÉRSÉG
MELLYEL A NEMISZERV
KISZÁMÍTHATATLAN SZÉPSÉGBEN
LECSUPASZÍTJA MAGÁT

farkasként kóválygok
a történelem borzalmában
a történelemben
leláncolva megbénítva eső írás

 

 

 

ISMÉT ÁJULATBA DÖNT
MINDEN ÚJABB KÉP MAJD
RÁTÁMAD A TUDATRA MELY FOROG LEBEG
TÁNC A TARTÁS VULKÁNJÁN
KÍNOS ÁLDOZAT
FORGÁS A FOGALMAK KÖZÖTT
KISZOLGÁLTATVA ÖNMAGAMNAK
ÉS A SISTERGÉSNEK

 
    HA RESZKET ELŐTTEM A FA
VELE RESZKETEK
MAJD ELINDULOK OLYAN HELYEKRE
AHONNAN SZÓLÍTANAK
ALKONYI SZÜRKÜLET
ELTORULT ARCVONÁS MELY NEVETÉSRE INGEREL
ÉS KIHÍVJA AZ ÉRZÉKEKET
FELDÍSZÍTETT RÉSZEGSÉG
ÉS A RETTEGÉS
A RETTEGÉS
MINDENT VILÁGOSAN KIRAJZOL

lásd még: Vető János és Wolfgang Ernst “Égő kő” akciója / Határjelek

[1985] [AL] [online publikációk] [artpool] [kereső]