A-ból A-ba – Új Irányok

english

A Skócia-beli Dundee városában felállított Attic Archive (Tetőtérarcívum) akkor keletkezett, amikor Pete Horobin – miután 1975-ben festő- és grafikus diplomát szerzett a művészeti főiskolán – elhatározta, hogy dokumentálni fogja mindennapi kreatív tevékenységét és életmódját. Az első dokumentált és archivált projekt, a The Accessibility of The Art Object (A Műalkotás Megközelítése) volt 1976–tól 1979–ig, és a Junk Into Art/Art Into Junk (Lomból Művészet/Művészetből Lom) 1979-ben.

   

Fent említett személy (Pete Horobin - ford.) több száz eredeti kollázsolt rajzot küldött a posta felhasználásával, telefonkönyvből, illetve, kommerciális csatornák, értsd: művészeti galériák címlistáiból kiválasztott esetleges címekre.
Eredeti alkotásokat árult potom áron, így bárki megvehette ezeket. Például kollázs rajzokból kitűzők, úgynevezett buttonok készültek, amelyek darabja ötven pennyért kelt el. Ez volt Skóciában az első kísérlet arra, hogy a művészeti piac elitizmusát célba véve mindenki számára elérhető művészeti alkotás készüljön.

Az Art/Art Into Junk projekt közreműködésre hívta fel a The Dundee Group (Artists) Ltd (Dundee Csoport /Művészek/ kft.) valamint a Cairn néven futó párizsi művészkollektíva tagjait, hogy dolgozzanak ipari hulladékból mint kiinduló anyagból. A tevékenység színhelye Dundee volt. Az egész projekt gondosan dokumentálva lett az anyaggyűjtéstől az időszakos műtárgyak kísérleti megkonstruálásán át a létrehozott tárgyak lerombolásáig és kikukázásáig.
Az erről készült dokumentáció – ami annak idején a Cairn-nél lett kiállítva – az egyetlen, ami az egész eseményről fennmaradt. Ezt a munkamódszert, mely a hulladék újrahasznosításán való tudatos elmélkedés mentén létrejövő időszakos közös munkát jelentette, korábban még sosem próbálták ki és alkalmazták Skóciában.

Ez a két projekt – az egyik a postát, mint “kis formátumú alkotások” célba juttatásának eszközét, a másik pedig fényképes dokumentációt és előre rögzített paramétereket használva – győzte meg Horobint arról, hogy életét és kreatív tetteit a jövőben tartósan dokumentálja.

1980. január 1-én indította Horobin tízéves projektjét, melyet DATÁ-nak nevezett el. A DATA mozaikszó mögött a – Daily Action Time Archive – azaz a “Napi Cselekvés Idő-Archívuma” – fogalom bújt meg. A DATA-tevékenység magját az aznapi dátum sablonozása jelentette egy adatlapra. Horobin minden hó végén rendezte dokumentációját és a dátummal sablonozott DATA íveit, fénymásolta az eredetiket és kötetlen, A4 formátumú kiadványokat készített belőlük, melyeket postán terjesztett baráti és ismerősi körében Nagy-Britanniában, illetve az alkotótársak között, kik a párizsi Cairn-hez tartoztak. A következménye annak, hogy Horobin felkerült a Cairn címlistájára az lett, hogy 1980 végére egy sor a mail-art hálózatban dolgozó művész lépett kapcsolatba vele, és meg is hívták, hogy vegyen részt projektjeikben. Peter Below (Würzburg, Németország), Robin Crozier (Sunderland, Anglia), Vittore Baroni (Forte Dei Marmi, Olaszország), és Eric Finlay (London, Anglia) voltak az első kapcsolatteremtők és a velük való együttműködés váltotta ki Horobin elkötelezettségét a mail-art / kapcsolatművészeti hálózat és a neoizmus mellett.

A dolgok ilyetén alakulása rendkívül izgalmasnak ígérkezett Horobin, a művész számára, mivel ezáltal egy ösztönös lépést tett egy új területen azzal a szándékkal, hogy kikerüljön a skót művészeti galériarendszer kommercializált, jutalmazó rendszerének szorításából. Inkább párbeszédre vágyott önmaga és közönsége között, amire a mail-art nemcsak kiváló kiútként kínálkozott, de a más művészekkel való együttműködés katalizátorává is vált.

A DATA projekt koncepciója és szándéka arra irányult, hogy minden archiválásra kerüljön, ami kapcsolatban áll az élet és az alkotás folyamatával a hétköznapi mulandóságoktól (efemeráktól) kezdve egészen a művészeti akciók és olyan napi rituálék fotódokumentálásáig, mint amilyen a körömvágás vagy a borotválkozás, vagy a mail-art küldemények napról napra való megérkezése a levelesládába. Semmi sem lett kidobva, hanem minden egyenlő státusszal lett felruházva, ezáltal úgymond a legmulandóbb apróság is ugyanazzal a jelentőséggel bírt, mint egy befejezett műalkotás.

Ez a tízéves periódus, mely 1989. 12. 31.-én fejeződött be, egy végtelenül részletes "önarcképként" tárgyiasult egy olyan művésztől, aki egy nagyon meghatározott környezetben élt a XX. század legvégén.

A DATA projekt tömege és tetemes súlya, mely persze az elkötelezett kérlelhetetlenség következménye volt, nehézséget jelentett, amikor arra került a sor, hogy a DATA kiköltözzön az Attic Archive-ból, a Tetőarchívumból és valami tartósabb lakóhely után nézzen, mivel egyetlen ecélból megszólított szervezet sem vállalta az egész anyag befogadását. Ezen ismertető megírása idején három szervezet vállalkozott arra, hogy fedelet adjon a DATA egyes részeinek, mégpedig a Dundee-beli McManus Galleries and Museum (az efemerák és a Dundeehez kötődő anyagok megőrzésére), valamint a Scottish National Gallery of Modern Art Edinburghben (az 1980-as, valamint a 86-tól 89-ig terjedő DATA-lapok, plusz az 1982-es ACROBAT projekt megőrzésére) és az ARTPOOL (ami a nemzetközi mail-art és kapcsolatművészet befogadására vállalkozott minden ezzel összefüggő együttműködő projekttel, publikációval egyetemben, ideértve a Londonban és Ponte Nossában megtartott 8. és 9. Neoista Lakásfesztivál eredeti dokumentációját, különös figyelemmel a DATA lapokra, a művészkönyvekre, hangszalagokra, VHS-kazettákra valamint Pete Horobin fényképeire és képeslapjaira).

Ez idő szerint az ARTPOOL őrzi Pete Horobin DATA projektje nagyját, mindazok ellenére, hogy ez a rész mindössze egyharmadát teszi csak ki az Attic Archive anyagának. Ezen kívül két további élet/művészet projekt anyaga vár még intézményes befogadásra. Ezek Marshall Anderson munkanaplói valamint Peter Hainingtől: HIBERNIAHainings Irish Biketour Round Eire and N Ireland (Arts), azaz Haining Írországi Bicikliturája át az Írek Országán és Észak-Írországon (Művészetek). Szemben a Marshall Anderson projekttel, mely témáját tekintve szilárdan skót alapokon áll és ez ideig még nem talált befogadót, elképzelhető, hogy a HIBERNIÁ-t hamarosan befogadja a dublini székhelyű National Irish Visual Arts Library (NIVAL) (Ír Nemzeti Képzőművészeti Könyvtár).

     

Nyolc darab DATA CELL (DATA SEJT) lett gondosan becsomagolva és lepecsételve az Attic Archive archivistája által 2010 áprilisában-májusában és került az UPS csomagszolgálaton keresztül Budapestre. A csomagok átlagos súlya 26 kilogrammot nyomott és a postaköltségeket kölcsönös megegyezés alapján az ARTPOOL vállalta magára. Megegyezés született annak tekintetében is, hogy a gyűjtemény adminisztrátora saját költségen Budapestre utazik – ez 2010. 06. 01-én következett be –, hogy önmaga vezesse le a barna kartondobozok helyes és szakszerű kicsomagolását. Ebbeli munkájában, ami két teljes napot vett igénybe, Klaniczay Júlia támogatta. Az egyes SEJTek fordított számtani sorrendben lettek kibontva: 08-tól 01-ig, A-tól A-ig. Amennyire azt a dobozok tartalma megengedhette, a csomagolás a mail-art / kapcsolatművészeti küldemények földrajzi vonatkozásait igyekezett szem előtt tartani. Az egyes különálló darabok, legtöbbjük az eredeti borítékban, úgy archiválva, ahogy még annak idején Dundeeba megérkeztek, most szortírozásra és új dossziékba / dobozokba került. Ezek a dobozok újonnan fel lettek címkézve és DATA-sablonozva.
Azon kapcsolatművészek részére, akik tevőleges szerepet játszottak a DATA projektben azáltal, hogy tucatszám juttatták el küldeményeiket, egyéni gyűjtődobozok készültek Dundee utcáin 2006-ban összegyűjtött újrahasznosított kartondobozokból,

Ezek a következők:

Peter Below
Robin Crozier
Vittore Baroni
Ben Allen
Rod Summers
Carlo Pittore
Lon Spiegelman
David Zack
Emilio Morandi
tentatively, a convenience
Andrzej Dudek-Dürer
Alex Hirka
Mark Pawson
Stewart Home
Stefan Szczelkun
DJ at Fomt

A gyűjteményben van egy ilyen újrahasznosított papírból gyártott kartondoboz a SMILE magazinok számára, melyek között akadnak egyedi példányok is. A hozzávetőleges számot, hogy hány SMILE kiadvány készülhetett az első megjelenés éve 1984 és 1989, azaz a V és A emlékpéldányok kiadása között, szinte lehetetlen megsaccolni. Ugyanígy meddő feltételezés, hogy bárki is rendelkezhet a SMILE kiadványok hiánytalan gyűjteményével, hiszen temérdek SMILE kiadás készült és került forgalomba a mail-art ernyő alatt.

   

A Tetőarchívum adminisztrátora, egy kisméretű arany kofferral utazott Budapestre, benne ruháival és munkaeszközeivel. A kiürített koffer az ARTPOOLba való megérkezés után újra lett aranyozva, majd megtöltve a NEOISTA mozgalom jelképerejű tárgyaival, többek között egy a londoni 1984-es lakásfesztivál idején készült arany csapátival, Horobin és Michael Leigh gumibélyegzőivel, Kántor István/Monty Cantsin pólójával, szignált gyufásdobozokkal, melyek Horobin és Crozier 1981-es történelmi találkozására emlékeztetnek, végül egy arany krokodillal, aminek valami módon sikerült átvészelnie a berlini Neoista lakásfesztivált.

     

Szintén bekerült az Attic Archive-ból származó anyagba az a három fából készült kisméretű feketeszínű DATA CELL, melyek tartalma Horobin életéről tanúskodik. Az első: 1989, azaz a “sátor éve” folyamán használt fogkefék. A második: borotvapengék ugyanebből az évből, mikor Horobin a szabad ég alatt lakott, és egy sátorból tartotta fenn kapcsolatművészeti tevékenységét, miközben keresztbe kasul begyalogolta Skóciát. A harmadik: a tíz évig tartó DATA projekt ideje alatt lecsípett körömdarabkáinak gyűjteménye.

Az Attic Archive anyagának átköltöztetése és annak az ARTPOOLba való rendezése egyes művészek dokumentumainak áthelyezését vonta maga után, így Kántor István, John Berndt, Michael Leigh és Snowhite Jung anyagai önálló dobozba, illetve dossziéba kerültek. A mail-art / kapcsolatművészeti anyag most származási ország szerint van elrendezve, míg, az Attic Archive-ban kronologikus rendben volt. Az ARTPOOL archivistái a következő hónapokban az anyagot bedolgozzák saját katalógusrendszerükbe és ezzel a folyamattal az egyes darabok valós értékrendje és egymáshoz fűződő története nyilvánvalóvá válik.

Az igényesen kidolgozott kétdimenziós papírmunkákat audio kazetták és VHS videoszalagok egészítik ki, melyek vagy Horobin munkái vagy postán keresztül szerte a nagyvilágból neki küldött munkák. DJ at Fomt, aki elsősorban hangművész volt némi zenei hajlammal, kis példányszámban kiadott kazetták gazdag gyűjteményével szerepel. Rod Summers úgyszintén bőségesen képviselve van önálló védjegye, a VEC audió kiadványaival 1980-tól egészen napjainkig. Az anyagban megtalálható Jack Saunders egyedülálló, Horobinhoz szóló közvetlen hanglevélgyűjteménye. A VHS kazetták legtöbbje interjúkat tartalmaz azokkal, akik a DATA tetőteret 1985 és 1988 között meglátogatták, többek között Stewart Home, Kate és Alex Hirka, Peter Küstermann, Stefan Szczelkun, Graham Harwood, Andrzej Dudek-Dürer és tentatively, a convenience. Az ARTPOOL szándéka az, hogy ezeket a hordozókat digitalizálja, így a meglévő anyagba beépülve és hozzáférhetővé téve értékük ismét nyilvánvalóvá válik.

Az Attic Archive mindenkori ambíciói és céljai közé tartozott, hogy ellenálljon annak, hogy kulturális vagy forrás-zsákutcává váljon, elsorvadásra ítélt gyűjteménnyel. Az egyik lehetőség ennek megakadályozására az, ha az archívum anyaga folyamatosan rendelkezésre áll új alkotások létrehozására. Például, mikor Peter Haining 2005-ben Írországból visszatért Dundeebe – az Attic Archive anyagával szembeni kurátori felelősségérzetből – belevágott egy 40 darabos, az archívum anyagára alapozott videomunka elkészítésébe. Az elkészült dvd-k a Dundee-i Egyetem Cooper galériájában lettek installálva 2010 márciusától áprilisáig Moving Images From The Attic Archive, “Mozgóképek az Attic Archive-ból címmel. Minden remény megvan rá, hogy az ARTPOOL hathatósan bátorítani és ösztönözni fogja hogy az átköltöztetett Attic Archive anyagból új művek szülessenek, ezért is lett ezen írás címe: A-ból A-ba – Új Irányok.

Ezúton kívánok köszönetet mondani Galántai Györgynek és Klaniczay Juliának és az ARTPOOLnak kitartó hitükért és bizalmukért, amit az archív anyag átköltöztetése folyamán tanúsítottak. Meg vagyok győződve róla, hogy sok kritika éri majd a tényt, hogy egy skóciai projekt Magyarországon talált magának otthont. Persze igazi nemzetközi művészet nem ismerhet sem politikai, sem kulturális határokat. Lényegtelen, hogy egy művészeti archívum, mint amilyen az ARTPOOL, hol is működik, hiszen a kutatók és mindazok, akik az itt fellelhető anyag, azaz a kreativitás fejlődéstörténete iránt különleges érdeklődést mutatnak, a felfedezés kedvéért szívesen vállalják az utazást, hogy önmaguk számára felfedjék mindazt az egymásba fonódó kapcsolattörténetet és társadalmi hálózatot, mely képes arra hogy kölcsönös utalásokban elmondja a művészet igazi történetét, ahogy azt a XX. század vége felé és az új évezred első évtizedeiben művelték. És bár nem vitathatjuk vagy sejthetjük, hogy Európa politikai jövője mit tartogat számunkra, mindenképpen hinnünk kell, hogy a határok nélküli utazás szabadsága tartósnak bizonyul.

Adminisztrátor
Budapesten, 2010.06. 06.

DATA ATTIC lista

(Peter Haining más néven Pete Horobin más néven Marshall Anderson más néven “adminisztrátor” szövegét angol eredetiből fordította Georg Ladányi 2010. júniusában)

Peter Haining > DATA 1980 [intro] [another breakfast] [Mister Clean]

Pete Horobin > 1982 [WAP bélyeg] [Kassel]

Marshall Anderson > 1997 [dobozművek] > 1998 [installáció] >
1999 [láb-beli dolgok]

Peter Haining > 2000 [0403] [0512] [0526] [1016] [1102] >
2003 [TÍZ SZÖVEG …] > 2008 [N+1/2008]

Artpool | kereső