Meghívó, Újkapolcs Galéria, 1994 nyár

Erdély Miklós:

VONATÚT

Az egyórás vonatútról készített film a valóságos irreverzibilis folyamatok, a soha vissza nem térő pillanatok és a film által adott ismétlési és felcserélhetőségi lehetőség közötti feszültséget mutatja be. Az egyirányú időfolyamot a vonat haladása képviseli és jeleníti meg. A felvett anyagból kiválasztott jellegzetes vagy jellegtelen öt-tíz másodperces töredékfolyamatok bizonyos rendszer szerint való fokozatos bejátszása töri meg az idő egyirányú legördülését. Bizonyos rendszer alatt azt értem, hogy az emblémaszerű töredékeket az előfordulásukhoz viszonyítva fordított sorrendben, újra és újra egyre teljesebb szériában vágom be, hogy végül a megérkezéskor érjek az indulási töredékhez. Ebből következik, hogy az egyes töredékeket attól függően látjuk többször vagy kevesebbszer, hogy közel esik-e a megérkezéshez. A struktúrából adódik az is, hogy a vonatút első felében ismeretlen eseménytöredékekkel találkozunk, melyekre, mikor a folyamat odáig ér, csak akkor ismerhet rá a néző. Tehát az idő függvényében fogynak az ismeretlen és szaporodnak az ismert motívumok, illetve minél később ismerünk rá egy már folyamatba ágyazott motívumra, azt annál jobban ismerjük sorozatos ismétlődéseiből.

Így a film végén egy olyan motívumszériát látunk, ami a természetes emlékezet szerkezetét meghatványozva mutatja be.

A választott motívumok szociális, vagy egyéb jelentésösszefüggése természetesen nyitott, egy második rétegét képezi a filmnek.

(1980)

lásd még: BBS archívum

Mindennemű felhasználás a jogtulajdonosok engedélyéhez kötött
© Erdély György <gyo.erdely[]gmail.com> és Erdély Dániel <edan[]spidron.hu>

[1994] [Erdély Miklós főlap] [Erdély Miklós emléknap] [Artpool] [kereső]