Erdély
Miklós
ARANYFASISZTÁIM* 1 A Magyar Nemzet jobb, mint az élet, mint az Élet és Irodalom. Egy cikk a türelemről. Az egyszerű türelemről. A melanézek türelméről. Egy cikk az akaratról. Az alávetett akaratról. A szuggesztiónak alávetett akaratról, ami a türelemnek, a melanézek türelmének, az alávetett melanézek szuggesztiójának, a másik cikkben alávetett, a másik cikknek alávetett kargó-kultusz, a versbéli félálom-logikának alávetett kultusz. Az még csak hihető, hogy költője ezt elgondolja, mikor átengedi magát (aláveti) a jobbik újság közleményeinek, noha az nem tartja ébren. Behúnyt szeme párában csúszkál, jobbra föl és középen le az egyforma jó cikkeken, a jobbik, a nem dühítő újságban. De vajon mikor írja le, hiszen a poszthipnotikus kargó-kultusz visszaaltatja, egy cikkbe gyűjti a csúszkáló révedezést, amely már nem cikk, hanem vers, legalábbis a fele. A másik felét mikor egészíti ki? Napok múlva, mikor a jobbik újság már elveszett s az emlékezetzavar veszi át a félálom munkáját. Mikor már biztos benne, hogy lehet és egy ízben kell is így kezdeni a verset: hogy a magyar, a Magyar Nemzet jobb mint az élet és az Élet és Irodalom, ha közölni nem is; mert köztünk szólva vacak egy régiség ez az újság. Nagyon elegem van belőle. [hang
0´39”] [hang 1'27”] 2
Most, hogy negyven év után első felháborodásomból
Hiszem a jót, mint egy melanéz. 3 A kargó-kultusz. Azt teszem, amit akarsz? [hang
4´48”] [hang 0´57”] 4 Csakhogy ez egy feldíszített tábor, ahol valóban csodaszép a víziló és a krokodil. S ha Jób csak ezek látványától törik meg, engem már megtérít egyetlen szent őszibarack. A rendetlen véletlen szimmetriába ülepedik le. Mert nincs törvény, amely eltorzítaná. Nincs semmilyen törvény, sem szabályosság: ez a nagyszámok törvénye. A semmi is csak úgy tud igazán semmi lenni, ha magát folyamatosan újratermeli; akárcsak a valami. Aranyfasisztáim kicsit besegítenek. Hej,
ezért van valami és ezért nincs inkább semmi,
[hang 1´45”] 1. A
semmit nem jellemzi többé az, amit megszüntetve tartalmaz. [hang 2´11”] Új adatok a semmiről 1.
A fokozódó koncentráció végén
a semmi áll. Kissé szüneteltetjük a semmi feltárásának fáradságos munkáját [akció: kintről havat hoznak be, majd az ablakon át visszadobják] Most aztán tényleg minden érzékletességet félretéve: minden semmik nem valaminek a hiányaként nincsenek, hanem mindentől függetlenül, nem negatívumként, hanem érintkezés nélkül, semmilyen lehetőséggel nem érintkezve és véglegesen. Az egyetemes semmi örökre és véglegesen sérül bármitől, ami nem az. Létezhet egy megvalósult semmi, amit örökkévalóságnak, állandó egyidejűségnek nevezünk, minden megvalósulás mint kompromittált lehetőség befagyasztva az örökkévalóság kocsonyájába, tehát olyan semmi, mely a lehetőségek felszámolását vette célba, hogy eléggé semmi legyen a maga konokságában. Ha a semmi nem képes
olyan abszolút érvényű lenni, hogy a nemlétezőt
mint lehetőséget is lehetetlenné tegye, – nem
csak úgy, hogy: semmi sincs, ami lehetne, hanem annyira, hogy az
összes lehetőség végleges akadálya is
legyen – úgy kénytelen fölfalni, elemészteni,
magával átjárni, elkeverni, eldögleszteni. Mit kezd pl. egy gyermek lehetőségével? kénytelen megszülettetni, hogy hullát készítsen belőle. [hang 1´27”] Egy nem létező világegyetem terhes egy világegyetem létezésének lehetőségével, ami végül is tökéletlen helyzet és instabil. Egy elpusztult, megszűnt lét stabilabb semmi az el sem kezdődöttnél. Más szóval,
mélységesen emberellenes, tudatellenes képződmény
ez a valami, minél szebb, annál csúfabb, minél
jobb (pl. narancs vagy őszibarack vagy víziló vagy
egy napsütötte könyvesbolt), annál rosszabb az embernek,
hogy így van, ami van. Ilyen semmiszerűen lehetőségállományú
ésszel semmiállományú kérdést,
hasonlatállományú harapófogóval gonoszság
állományú szeget, ideiglenes állományú
fejemből kihúzni nem lehet, nem megy. Ez a tudás éppen
annyira semmi, mint amit tud. Tökéletesen. Annak a tudata,
hogy nincs mit tudni; az vagy te! [hang
0´48”] Forrás: Erdély Miklós: Aranyfasisztáim. in: Lélegzet 2., Budapest, 1987. 35-36. Újraközölve in: Második kötet. Magyar Műhely, Párizs, Bécs, Budapest, 1991. 20-21 és 98-99. (megj.: az első közlés részlet, a második két részben közölt) <> Előadja: Erdély
Miklós és Györe Balázs - Erdély Miklós
irodalmi estje (Írószövetség Székháza,
1985. 02.
27.) Azonosításelméleti
vizsgálatok | Tavaszi kivégzés
| Kitüntetéseimről | Aranyfasisztáim
(hangfelvétel és képek: Galántai-Artpool) Mindennemű felhasználás a jogtulajdonosok engedélyéhez kötött
[1994] [Erdély Miklós főlap] [hangarchívum] [Artpool] [kereső] |