Planck
1900-ban azt mondotta - a dolog lényege ma is igaz -, hogy
a vörösen ízzó vas, vagy a fehéren
izzó csillag, például a Nap, sugárzását
csak azzal tudja megmagyarázni, hogy a sugárzás
adagokban képződik, s az egyik hordozóról
a másikra (például atomról atomra) adagonként
megy át. Ez meglepő volt, mert a sugárzásnál
energiáról van szó, amely fogalom eredetileg
igen absztrakt volt, e legkisebb hordozók kölcsönös
hatásának, illetve hatóképességének
mértékét fejezte ki. A körülhatárolt
adagokra való osztás nagy megrökönyödést
keltett - nemcsak bennünk, hanem Planckban is. Öt évvel
később Einstein kimondotta, hogy az energiának
tömege van, s hogy a tömeg energia, a kettő ugyanaz;
s ez is mind a mai napig megtartotta érvényét.
Mintha hályog esnék le a szemünkrol: régen
megszokott kedves atomjaink, részecskéink nem mások,
mint Planck féle energiakvantumok. A kvantumok hordozói
szintén kvantumok. Az ember beleszédül. Érzi,
hogy mindennek valami egészen fundamentális dolog az
alapja, amit még nem értünk. Az imént említett
hályog ugyanis nem egy szempillantás alatt esett le.
Húsz-harminc évbe tellett. Sőt, egészen
talán még ma sem esett le.
(Erwin Schrödinger)
Eskü, 1966-69
Mindennemű felhasználás a jogtulajdonosok engedélyéhez kötött  |
