Ken Friedman: Fluxus és társai


FLUXUS, 1962

Ideák, kérdések, paradigmák


A Fluxus ideája jóval 1962 előtt született. Megjelenik Hérakleitosz filozófiájában s abban a gondolatban is, amely szerint nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. 14. századi zen szövegekben és 19. század végi tudományos paradigmákban találkozhatunk vele.

René Block az eredeti idea megjelölésére a fluxizmus kifejezést találta ki. A fluxizmusnak mindenütt nyomára bukkanhatunk a történelemben, s noha létezett már a fluxus előtt is, emberek egy csoportja formálta végül azzá, amit fluxus néven ismerünk. Experimentális művészek, építészek, zeneszerzők és formatervezők egy csoportjának munkájában fejeződött ki ez az alapgondolat. Azután túlnőtt e csoporton, s egy nagyobb közösséggé vált. E közösség olyan emberek közössége, akik elképzeléseikben és munkáikban a fluxus-kísérletre támaszkodnak. Ezenkívül olyan embereket is magában foglal, akik igen fontossá váltak a fluxus-csoport számára.

A fluxus a modellalkotás és paradigmateremtés tudatos felhasználása köré szerveződik. E tanulmányban a fluxussal és a megértéséhez véleményem szerint nélkülözhetetlen modellekkel és paradigmákkal szeretnék foglalkozni.

A fluxus és a tudomány között számos párhuzam fedezhető fel. Az új matematikai modellek gyakran előbb jönnek létre, mint a fizika modellje, s aztán új felhasználási lehetőségeket nyernek a fizikában. A művészeti paradigmák is akkor születnek, amikor a világszemlélet átalakulóban van. A látásmódok változásai átformálják a kultúrát és a tudományt, csakúgy, mint a történelmet. E változások válnak láthatóvá a művészet paradigmaváltásaiban.

[tovább]