A FLUXUS TIZENKÉT KRITÉRIUMA

Kulcskérdések

Tizenkét olyan kulcsprobléma van, amelyeket a fluxus alapgondolatainak nevezhetünk. 1981-ben Dick Higgins kilenc kritériumot sorolt fel,[2] amelyek szerinte alapvetőek a fluxus szempontjából. Azt mondta, hogy egy mű vagy projekt annyiban tekinthető fluxistának, amennyiben eleget tesz bizonyos számú kritériumnak, s minél több kritériumnak felel meg egy mű, annál inkább fluxus-mű szándékában és megvalósulásában. Higgins listáját hasznos modellnek tartom, s a kritériumokat tizenkettőre bővítettem. Úgy érzem, hogy a saját nézeteim igen közel állnak Higginséihez, de a kifejezések egy részét megváltoztattam, hogy tartalmazzák azokat a jelentésárnyalatokat, amelyeket alapvetőnek érzek. A kritérium szó bizonyos zavart keltett. Higgins is és jómagam is a szó eredeti értelmében – jellemző vagy sajátosság – használtuk a szót, nem értékítéletként. Röviden, leírni, nem előírni szerettük volna a fluxust.

A fluxus tizenkét kritériuma a következő: globalizmus, a művészet és az élet egysége, intermédia, experimentalizmus, véletlen, játékosság, egyszerűség, utalásosság, példaszerűség, specifikusság, időbeli jelenlét, muzikalitás.

[tovább]

[2] Dick Higgins: Fluxus: Theory and Reception. 1982.