1. A szentkönyveket az ember kinyilatkoztatás útján kapta. Mint a hagyomány minden lényeges fogalma, a kinyilatkoztatás is a szektáknak vagy a racionalizmusnak, és így a fantazmagóriának vagy a tagadásnak esett áldozatul. [...]

2. Mivel a kinyilatkoztatás feltétlen ítélet az emberi lét fölött, ezért semmi sem fontosabb, mint megérteni, hogy az miképpen jut az ember tudomására. [...]

3. Az éberség realizálása technikai eljárás. Az eksztázis-technika eljárása. Eksztázis annyit jelent, mint kívül lenni. [...]

4. Amit az arab szufi ittihadnak, egyesülésnek nevez, egy szóban mondja ki azt, ami tulajdonképpen kettő. Amit szeretek, azt ismerem, és amit ismerek, azt szeretem. [...]

5. A tapasztalat mindenesetre megvolt, de a szufi valószínűleg Indiából kapta azokat a szavakat, amelyekkel azt, amit fanának nevezett, meg tudta formálni, és ami az arab eksztázis-technika legfontosabb fogalma lett. [...]

6. Sankara a felébredést úgy határozza meg, hogy mialatt megtörténik, nem történik semmi. [...]

7. A mahájána eksztatikus életgyakorlat. Az ember a valóság-határon (bhutahati) tartózkodik, vagyis az életet a meditáció átlagos színvonalán (szanszkritul: dhjána, kínaiul: csan, japánul: zen) tartja. [...]

8. Erről a három dologról feltétlenül beszélni kell. [...]

9. Egyetlen rendszer van, amely az eksztázis-technikát első lépéstől a befejezésig folyamatosan leírja. [...]

10. Ha az eksztázis sugallat, vagy ihlet, minden előzmény nélküli hirtelen felvillanás és nem tudatos fegyelem eredménye, sehová sem vezet. [...]

11. Eksztázis-technikát az ember azért alkalmaz, hogy önmagában az emberi lét primordiális tudat állását helyreállítsa. [...]

12. A hagyomány az alapállás realizálásának három útját ismeri. [...]

* Az on-line verzió az alábbi kiadás alapján készült: Hamvas Béla: Eksztázis. Mérték füzetek, 1. Sorozatszerkesztő: Dúl Antal. Medio Kiadó, 1996.

Hamvas Béla | on line publikációk | artpool | kereső