(1) Intézményes keretek között először 1980-ban, Sepsiszentgyörgyön, Erdélyben a Baász Imre rendezte „Médium” c. kiállításon építettem fel (installáltam) egy művet a katalógus szerkesztéséhez előre beküldött vázlatom alapján. KETTŐS TÉRMETSZÉS volt a címe, egy jókora friss áfonya bokrétából és helybéli vasúti csavarokból állott.
Legutóbb 1997 őszén a németországi Ettlingenben (Karlsruhe mellett) az Emilia Suciu magángalériának a szoborkertjében mutattuk be egy installációmat. Ez méreteire nézve kb. 2,5 m magas, 70 cm átmérőjű, anyagára nézve egy jókora fatengely, amely köré friss szederindát tekertem föl szépen, dúsan, amíg az elérte a fent említett átmérőt és magasságot.
A műről készült egy 30 példányos fotókiadvány a karlsruhei Steffen Harms műfényképész meg az én aláírásommal. Remélem sikerül egyet belőlük eljuttatni Budapestre az Artpool gyűjteményébe...
Készült egy I.A.P. művészbélyeg is erről a műről. (Anna Banana ki lett fizetve...) A két időpont közötti 17 év alatt néha-néha bemutatásra került egy-egy installációm, pld. Párizsban a Village Saint Paul-ban, a „Musée d'un jour - Sculpture de toujours” c. egynapos bemutatkozáson - Mórocz Csaba jóvoltából, aki sokévi párizsi műtermi működésemnek-művészetemnek támogatója volt.
(11)(13) Mindemellett nem hinném, hogy az én nevem mások számára kimondottan összefüggésbe kerülne az installációval mint műfajjal... ennek az oka egyszerű: elképesztően kevés pénz honorálta az én installációs-művészeti munkámat. A nevem mediatizálása is vékonyka volt eddig. Ami időnként megjelent is inkább a rajzaimra vonatkozott: az olaszországi Amalfiban kézzel merített papírra vonatkozott. Arra dolgozom 1984 óta, az a munkám gyakrabban volt látható magángalériákban, nemzetközi vásárokon stb. Így feltételezhetem, hogy a (2) sz. kérdést is részben megválaszoltam, habár a tevékenységem során az is megtörtént, hogy az Amalfi vagy egyéb rajzaimat belevontam installációmba. Ezzel érintettem enyhén a (14) sz. kérdést, amely egy elég fogas kérdés (nálam fikció, de másoknák ki tudja?), mivel elképzelhető az is, hogy az én installációmhoz belevonok pld. világhírű fényképésztől származó fotókat. Természetesen messziről a saját fotóimat v. rajzaimat preferálom, de itt a (13) sz. pontot érintettem ezzel - ugyanakkor pld. Hong Kongban v. Taiwanon készült hamis, (műanyag v. egyéb) olcsó játékot is bemutathatónak tartok egy installációba, persze nem az enyémekbe... Adva lévén, hogy manapság a jó munkának, a jó munkásnak és sajnálatos módon a művésznek is mind kevesebb a megbecsülése.
Visszatérve a (2) sz. kérdésre, inkább úgy válaszolnék, hogy gyakran lelkesedtem az utóbbi 10-15 év alatt, egymás után változó műtermeimben; egy egész könyvre való, éppen „műtermi-installációim” körül, afféle „makettek”, voltaképpen érdekesebbnél érdekesebb plasztikai gondolatok fogalmazódtak meg olykor, anélkül, hogy galériákig, múzeumokig és ezáltal szaklapokig eljutottak volna, vagy, mint említettem, ritkán volt erre alkalom.
Szerencsére sok fotóm megvan, majd válogatok belőlük és küldök az Artpoolnak - sajnos, mint minden, sok pénzbe kerül minőségi fényképeket, nagy diapozitíveket, tűéles ektakrómokat, profi videó-felvételeket elküldés céljából összeállítani... (3) Ezenkívül itt Franciaországban afféle hivatalos - mivel államilag támogatott és vásárolt - műfaj lett az installáció és ezáltal boldog-boldogtalan nekilátott installációt produkálni... az ilyesmi fokozatosan elveszi az embernek a kedvét - (3) nem másképpen vagyok a mail arttal is... néha inkább mohát tenyésztenék vagy taplókat, gyantát, macskamézet, borsikafenyőt.
Az, hogy mit csinálok az sokmindentől függhet nálam... pl. attól, hogy hol tartózkodom 1983 óta hontalan, „kék” (német) útlevelemmel. (3) Például 1996-ban Észak-Cipruson (török megszállás alatt) Famagustán az erődítményben vagy Salamis romjai közelében nagyon szívesen csináltam volna installációt-installációkat, de meg kellet elégednem azzal, amit ott láttam, azzal a pár, többnyire rossz fotóval amit ott kapkodva csináltam... na meg a számos helyszínen létező katonai jellegű installációk látványával. Így például Lefkosában (Nikosia török része és a KKTC fővárosa) a földdel töltött, fehérre meszelt és egymásra helyezett benzines hordók a várost és a szigetet kettéválasztó - no man's land- határvonalmenti installációja... vagy Kernia(?) (Girne törökül) kikötőben a kézitelefont és Raki szeszt csencselő törökök hadserege (csomagjaik feszülésig telerakva kizárólag mobiltelefonnal és Rakival).
(4) Párizsban az Usine Ephémère műterem közösségben 1989-ben például az akkoriban ott dolgozó művészek közül több mint a fele installációt csinált - én vászonra rajzoltam „pitt” krétákkal és fotóztam (3) amíg ugyanott el nem lopták a felszerelésem felét, amitől elment a kedvem jó időre a fotózástól is, de az installációt csináló művészektől is. Neveket jobb ha nem is említek...
(4) A különbség az, hogy az én munkám - ne feledjük, 15 éve kizárólag a művészetemnek élek itt Nyugat-Európában - sajnos viszonylag „diszkréten folyik (történik)”, a mediatizáltsága aránytalanul alacsony, kritikák is ritkán íródnak - sőt, a Párizsban működő Alain Macaire neves francia kritikus aki támogatta munkámat - meghalt. Giorgio Agnirola olasz kritikus utoljára pont 10 éve írt a rajzaimról és Gérard Duvozoi 7 éve. Éppen ideje lenne egy komolyabb elemzésnek...
(5) Ami engem illet, én fel tudok (rövid időre) mindkettőért lelkesedni, feltéve, hogy a művek tetszenek nekem. Ugyanúgy a nem művészi installációk - franciául mises en place kifejezést lehetne inkább használni. Így pl. itt Elzászban a minap hozattunk egy kocsi első osztályú tüzifát - kedves barátaim, az a halom tüzifa (száraz bükkfa) az udvaron, számomra felért több Daurel, Buren, Viallat és Anette Messager (híres francia, hivatalosan mutogatott nevek) installációival... Hogy kritikusabb legyek (5) a különbség az is pl., hogy az ócskapiacokon lehet látni tradicionális művészetet, amíg kimondottan installációt még nem láttam = annak tekintettem az ócskapiacot (a Porte de Clignancourtit Párizsban pl., francia rendőrökkel és arab, néger, pakisztáni stb., stb. „installációkat” áruló „művészekkel”).
(6) Hogy mi határozza meg egy művészeti installáció méreteit és anyagát?... Semmi újat nem mondok barátaim. Láttam Heidelbergben 2 hegyet összegkötő lézer-sugár installációt, Párizsban a Pont Neuföt vászonnal bevonva stb., stb., stb... 1983-ban viszont Erdélyben a Vizesdomboknál művészbarátaim csináltak volt egy installációt, ahol az én rajzaimat elégették... (12) (13) (14) annyi baj legyen!
(6) Válasz - a művész fantáziája, de persze a pénz is, de pld. katonai, meteorológiai (pld. villámcsapás-installáció) v. politikai tényezők is meghatározhatják. Lásd: meggátolhatják, feleségek is beleszólhatnak, stb....
Egy példa - Egy művész (pl. én magam a kék útlevelemmel Reiseausweis) egy földalatti installáción gondolkozik (megtörtént velem Párizsban a Simon Sándor lakásán), csak le kell menni a lépcsőn a (Simon) pincéjébe, fel kell gyújtani a villanyt és ott szétnézni... v.mit ott berendezni - közönséget meghívni, jó francia bort kínálni, stb., stb....
Ellenben ha Sessa Auruncánál (Dél-Olaszország) akarok egy installációt felépíteni a (katonai) installációban, jobb, ha gyorsan elhessegetem a gondolatot. (10) (szigorú resztrikció) (Sessa Auruncánál van az A.F.I. a Földközi-tengert katonailag ellenőrző katonai titkos bázisa - egy egész hegy van kivájva)
(10) Megkockáztatni meg lehet ugyan mindenféle installáció-gondolatot, akár segíthetek is a kigondolásnál e sorok olvasóinak az űrben űrhajó által szállítandó installáció-szcenárióval. Így pld. ha a NASA Houstonban nem engedélyezné, sem Bajkonur az oroszoknál, lehet, hogy az aérospatiale a Francia-Guyanán (vigyázat! Idegen Légió által védett terület!), tehát, Konvontról egy interkulturális űrrakkéta szállíthatna tőlem egy installációhoz szükséges anyagot az „erdélyi Medúza tutaja” címmel. Azzal együtt múzeumi installáció szakértőket, kritikusokat és dúsgazdag gyűjtőket. Mindez végre kilőve elhagyja a Földet. Még útban a Hold vagy a Mars felé AZ INSTALLÁCIÓT KIDOBÁLNI A VILÁGŰRBE műgyűjtőstől, múzeum-igazgatóstól, hogy azok ott kapaszkodjanak minden erejükkel a „Medúza” (= a világűrben) darabjaiba, ha már itt a Földön csak foghegyről vették... Remélem ezzel a (10) sz. kérdésre válaszoltam a magam módján...
(11) Általában akik valamit rendelnek... egy bizonyos művészt valamivel megbíznak. TERMÉSZETESEN ha pénz van rá mit nem tennék, hogy eleget tegyek a megbízónak. Feltéve, hogy nem ábrándulok ki a megrendelő (megbízó) személyétől, mert ez is megtörténhet ám!
(12) Az egészen nagy művészek installációit (így pld. Joseph Beuys munkáit) amit nagy összegekért vásároltak meg természetesen fizetett múzeum gondnokokra és fizetett múzeumi őrökre kell bízni. Ami a boldog-boldogtalan-i.- produkciót illeti...(?)
(13) Egy dolog biztos. Amikor nagyobb összegekről van szó, mindig problémák keletkeznek - közadóból jött pénz, magánszemély pénz, nagy bankok, névtelen nagy tőke, alapítvány, egyesület, feketéből fehérre mosott pénzről van szó... vagy lottó maradékról... A művész szempontját képviselhetem csakis - mivel az vagyok: a művész magas árat fizet azért, hogy dolgozhasson, sokszor - van úgy, hogy rajta kívül egész - családja „elvárja”, hogy már végre a sok munka gyümölcsözzön, tehát magas árat kell kérjen a műért, legyen az installáció vagy más jellegű produkció.
(14) Kíváncsi lennék a szakértők erre mit válaszolnak.