Installation Project 98 · Installáció Projekt 98








(1) Mióta készítesz installációt?

Az első installációmat 1983-ban készítettem, de már 1970-ben "Kényes egyensúly" címmel alkottam egy munkát, amely tulajdonképpen egy bejárható environment volt. Itt a formák és a struktúrák kölcsönhatásban voltak a látogatókkal, akik beléphettek a szobába és kijelölt ösvényeken mozoghattak.

(2) Mivel indokolod, hogy installációt készítesz, és nem valami mást?

Művészi pályámon volt egy pillanat amikor szükségét éreztem, hogy rekonstruáljak valamit ayoknak a természetes tereknek az érzelmeiből és atmoszférájából, ahol megfigyeléseimet végeztem és amelyek alapját képezték a madarak repüléséről készített rajzaimnak. Ezek számomra az intenzív átélés pillanatai voltak. Az installáció nagy mérete és három-dimenziós karaktere képessé tett, hogy újra felelevenítsem a hely emlékét, az eseményt és az érzett érzelmeket.

(3) Mit gondolsz a munká(i)dról?

Azt hiszem alkalmanként sikerül - jelek és anyagok összehozásával - erőteljes, az emberek figyelmét a természetre visszaterelni késztető üzenetet küldeni.

(4) Milyen különbségeket látsz az általad ismert installációk és a saját munkád között?

Nehéz megfogalmazni a saját és a más művészek munkái közti különbséget. Egy művész energiája arra irányul, hogy amilyen mélyen csak lehet, átélje kutatási területét, ezért nehézzé válik számára a nyitottság más költői irányok felé, különös tekintettel azokra, melyek radikálisan különböznek valaki sajátjától.

(5) Mit gondolsz a hagyományos mű és az installáció viszonyáról?

Úgy hiszem az installáció egy hatásosabb mód az anyag és a valóság tolmácsolására; ami átjön az egy erősebb üzenet, nemcsak a szellemnek de a testnek is. Az installáció még a legérdektelenebb néző figyelmét is felkelti, legyen az akár egy kiállítótérben vagy a szabad ég alatt (ahol már többször is helyeztem el installációt). A nagy méret és a tény, hogy a néző nemcsak érzékelni tud, hanem fizikailag is be tud lépni a művész által varázslattal beszőtt térbe, megmagyarázhatja, hogy miért bizonyul az installáció másnak a falon lógó, a megértéshez több absztrakciót igénylő két-dimenziós műhöz képest.

(6) Mi határozza meg az installáció méreteit és anyagait?

A már említett okokból úgy gondolom, hogy az installációnak egy bizonyos méretet el kell érnie (legalább az embernagyságot), és a legkülönfélébb anyagok is érdekesnek bizonyulhatnak ebben az alkotói formában.

(12) Mi a véleményed az installáció megőrzéséről?

Az installációt inkább efemer kreatív gesztusnak tartom mint örök alkotásnak. Egy installációhoz felhasznált anyagok mindig kölcsönhatásban vannak a környező térrel és a mű a teljességet ennek a térnek a folyamatos átalakításával éri el. Az összes installációmat (melyeket, mellesleg, majdnem lehetetlen értékesíteni - egy nem kis jelentőségű tényező), ha olyan zárt térben helyeztem el, mint egy galéria vagy múzeum, a kiállítás végével szét kellett szednem. Le kellett bontanom, a gesztus emlékét csak a fényképfelvételekre bízva. Mikor nyitott térben készítettem installációt, különösen olyan időszakokban, amikor más művészekkel voltam elszigetelten a szabad természetben, és főleg, ha csak a helyszínen összegyűjtött anyagokkal dolgoztam, helyesnek találtam, hogy munkám ott marad, várva az időbeni átalakulást, a visszatérést a természet körforgásába.

Luisella CARRETTA (I)

work/munka