Installation Project 98 · Installáció Projekt 98








Tiszteld a tájat!

(gondolatok az installációról és a tájalakításról)

1. Mikor egy művet létrehozok, csak a közvetlen környezet elemeit használom (az egyetlen kivétel a kertem).

Tehát "idegen" dolgok nem kerülnek a természetbe. Játék a helyszínen látható és található elemekkel, pár eredeti minta átalakítása. A változtatás minimális. Természeti elemek műve is lehetne (például a szélé). Az "emberi" beavatkozás korlátozva van arra, amit én a természeti szépség és egyensúly iránti tiszteletnek tartok.

2. Az efemer jelleg fontosabb, mint egy maradandó bizonyíték a beavatkozásról. Így a művészet összehangolódik a föld természetes folyamataival: az ökológia fontosabb mint a művészi maradványok. A művet a természeti elemek szétbontják. Az emberi beavatkozást a természet megváltoztatja, végül elpusztítja és visszanyeri jogait a természeti mintákra.

Természetes bomlás következik, így a föld tovább él és lélegzik, újra táplál minket (anyagi és spirituális értelemben).

Néha az efemer minőség csak pillanatokig tart!

Mint például amikor a Csendes-Óceán partján a homokba rajzoltam vagy verset írtam. Néhány másodperccel létrejöttük után az impressziókat a hullámok elmosták, és így is kellett történnie.

3. Mondhatjuk, hogy a mű szelleme fontosabb mint a mű maga. Egy adomány a természetnek és az engem körülvevő környezetnek. Úgy érzem, mintha megáldottak volna, és ezt viszonozni szeretném. Mikor ezt teszem (példáum kavicsot dobálok a vízbe), nemcsak a természettel érzem magam kapcsolatban, hanem az emberi faj őseinek szellemeivel = a természeti népek kultúrájával, melyből meg kell tanulnunk egy fontos dolgot: a föld tiszteletét: ha valamit elveszel tőle, valamit vissza is kell adnod!

Ez a magatartás engem (és bárkit, aki - mint Marilyn Dammann - ebben a szellemben cselekszik) megkülönböztet a legtöbb installáció és tájkép-művésztől.

A kifejezés amit Galántai úr használ - "táj korrekció" - már jelzi is a különbséget. Mi egyáltalán nem akarjuk "korrigálni" a tájat, nem tervezünk tartós beavatkozásokat, nem helyezünk "idegen" elemeket a tájba. Sok, úgynevezett tájkép-installációt vagy korrekciót én a TÁJ MEGERŐSZAKOLÁSÁNAK tekintek. Nincs összhangban, harmóniában vagy egyensúlyban a természettel és az ökológiával, sokkal inkább a nyugati gondolkodásmód megjenítése, miszerint a természet az emberi élvezetnek és profitszerzésnek van alárendelve, a művészet pedig a természet ellentéte, művészet=művi, mesterséges.

4. Ez az én legfontosabb szempontom; az igazi szépség a természethez tartozik és nem az emberhez, a természetbe való beavatkozásnak ezt a szépséget kéne kiemelnie. Ki készíti a legszebb szobrokat és rajzokat? A természet és nem az ember. Alázatosnak kéne lennünk és köszönetet mondani a természetnek.

Guido VERMEULEN (B)

work/munka