Ryosuke Cohen

Amikor a Képzőművészeti Főiskolára jártam, Cézanne és Matisse művei hatottak rám erősen, ezért festettem képeimet. Azután 1979-ben a modern művészet kezdett érdekelni, ekkor készült egy munkám, amin egy emberi alak fénye sugárzó diódák segítségével válik láthatóvá. Egy másik, paródiaszerű alkotásomban a figura egy elítélt botrányhősre hasonlít, aki nőket fenyegetett meg. 1983-ban elkészítettem az ellenség zászlaját (azokét, akik úgy négyszáz évvel ezelőtt bevették Osaka várát és leigázták az egész birodalmat) és szülővárosom, Osaka várának kőfalára akasztottam.


1980-ban megismerkedtem egy kanadai művésszel, Byron Blackkel, akitől videoművészetet tanultam a Japán Művészeti Iskolában. Ekkor találkoztam először a Mail Arttal, és igen nagy hatással volt rám annak külsőségektől mentes szabad ábrázolásmódja. Azóta folyamatosan terjesztem a Mail Artot, Mail Art bemutatókat szervezek, többek között a Tokyo Metropolitan Múzeumban (1984), az Osaka Kortárs Művészeti Központban, a Kyoto-i Városi Múzeumban (1985) és sok más japán galériában.

A levél embertől-emberig kommunikációján túl a Mail Art kiterjesztette a hálózatot, és így többet jelent, mint a pusztán A-ból B-be, B-ből C-be, C-ből D-be, D-ből A-ba, C-ből A-ba stb. irányuló kommunikáció. Néha úgy küldök vissza egy-egy hozzám érkező levelet, hogy hozzáteszek némi kollázst, vagy a másik mail art-művész koncepciójának határain belül folytatom az alkotást. Ezt a fajta Mail Artot "Brain Cell"-nek (Agysejt) neveztem, mert a rendszer működése és az elképzelés lényegében ugyanolyan mint a neuronok az agysejtekben, egymás között, körülfonva. Valamikor közzétettem egy felhívást, hogy mindenki írjon alá egy Mail Art munkát. Most a Brain Cell a 280. kiadásához közeledik (legfrissebb példány: 1993. június); a júniusban megjelenő számok közül az egyik már 1985 júniusában is megjelent. Körülbelül 3500 ember szerepelt eddig a kiadványunkban. Találunk köztük gyerekeket, de már elhunyt művészeket is, mint Cavellini (Olaszország), Achim Weigelt (Németország), Michael Scott (Anglia), vagy Rudolph (USA).

Olyan művészek is, mint dr. Klaus Groh (Németország), Giovanni Strada (Olaszország), Shmuel (USA), H. Mittendorf (Németország) stb. több mint száz alkalommal csatlakoztak hozzánk. A Brain Cell természetesen örökké folytatódni fog, de mi elsősorban azt szeretnénk, ha minél szélesebb körben elterjedne és nagyon sok ember részt venne a folyóirat készítésében.

A reneszánszban létrejött egy megfigyelési folyamat, egy szemlélet anélkül, hogy az egyház, vagy a társadalmi szabályok ezt befolyásolták volna. A XVII. és XVIII. században, a barokk és a rokokó idején elterjedt az olajfestés technikája, főként az udvarokban: a portréfestőkkel. Ez a tendencia folytatódott kb. 200 éven át. A XIX. század végével számos, különböző stílust és eszmét képviselő iskola jött létre, és ezek ragaszkodtak is elképzeléseikhez. Ellenben most, a XX. század végén, a művészet egy szűk réteg monopóliuma lett, akik a pénzt és a tágas műtermeket birtokolják, akiknek túl nagy a hatalmuk és túlzottan elüzletiesedtek. Éppen ezért fontos, hogy akárki szabadon beléphet a Mail Art hálózatába.

Különböző anyagokat: képeslapokat, fénymásolatokat, kollázst, rajzokat, számítógépes grafikákat, katalógusokat, fotókat stb. kaptunk. Ezek között vannak olyanok, amelyeket számunkra ismeretlen arcú, ismeretlen életkörülmények közt élő emberek küldtek. De mi rokonszenvezünk velük és további érintkezéseknél használjuk bélyegeiket, bélyegzőiket. A Mail Arttal új fogalmak is születtek, mint például: Tourism, Noism, Art Strike, Congress 92, Netland stb.

Így tehát aktívan keressük a kapcsolatot a világgal és a korral, inkább, mint hogy passzív résztvevői legyünk régi rendszereknek.

Egyre távolodván az egyéni tehetség, a zsenik (da Vinci, Picasso, vagy Duchamp) korszakától, örömmel változtatunk a megszokott formán és használjuk egymás anyagait, veszünk részt a másik elképzelésében a Mail Art segítségével. A dolog néha sokkal több lesz egyéni elképzelések összességénél, és nem várt eredményeket hoz. A Mail Art leválik a XX. századi művészetről, ami elvesztette irányvonalát.

Ma még nincs béke a Földön, sőt: időnként rasszizmussal, nukleáris robbantásokkal, polgárháborúval, nemzetek ellenségeskedésével kell szembesülnünk. Azt gondolom, a másik fél megértése, az együttgondolkodás - tehát maga a művészet - a legjobb mód a béke elérésére.

(angolból fordította Szikra Ágnes)


Ryosuke Cohen - Brain Cell lapok (1) (2) (3) (4) (5) borítékok


[folytatott művészet] [Mail Art lapok] [web-múzeum] [Artpool] [kereső]