Miroljub Todorovic: Művészbélyegek
Todorovic, Miroljub: Artists' Postage Stamps, in: Marke Umetnika – Artists’ Postage Stamps, Srećna Galerija, SKC, Belgrád, 1981 (Ed. by: Slavko Timotijevic)
A küldeményművészet most éri el a csúcspontját. A mai napig számtalan kiállítást szerveztek, elsősorban az Egyesült Államokban, több száz nemzetközi művész részvételével. E kommunikációs hálózatnak több ezer alkotó a tagja, és folyamatosan csatlakoznak újabb művészek. Érdekes, hogy a küldeményművészek körébe művészeken (festőkön) kívül megkülönböztetés nélkül csatlakoznak költők, designerek, nyomdai munkások, sőt olyanok is, akik szakmailag látszólag távolról sem rokoníthatóak a művészettel.
Elméleti szempontból a küldeményművészet kérdéseit még nem sikerült megfelelően tisztázni. Bizonyos elméleti szakemberek inkább a konceptuális művészet kontextusában vizsgálják, mint annak valamiféle kiterjesztését, folytatását. Ez a nézet ellentmondásossá válik annak fényében, hogy a küldeményművészet már jóval a konceptuális művészet megjelenése előtt színre lépett a művészetek porondján. Másrészről az irodalomhoz közelebb álló kritikusok (mint Spatola vagy Perfetti) hajlamosak a küldeményművészetet inkább irodalmi összefüggésben vizsgálni (jóval szélesebb értelemben véve, mint ahogy azt megszokhattuk a hagyományos elmélettől és kritikától), mint a konkrét és vizuális költészet új megjelenését. Michele Perfetti új fogalmat is bevezetett: Tele-költészet[1].
Némi kezdeti bizonytalanság után, én arra hajlok, hogy a küldeményművészetben egy voltaképpen merőben új és független műformát kell vizsgálnunk, amely mind a konceptualizmustól, mind a konkretizmustól különválasztható.
Mostanra a küldeményművészet annyira kifejlődött, hogy önálló irányzatok és alcsoportok alakultak ki saját kontextusán belül. A jelenleg legfontosabbnak tekinthetők ezek közül: a gumibélyegző művészet és a művészbélyegek.
Ha e területen újat alkotó felfedezőkről van szó, megannyi művész közül a művészettörténészek Duchampot és Man Rayt emelik ki, akik először használták (pl. küldték) a postai bélyeget. A valóság azonban az, hogy komolyabb formában a fluxus csoportosulás az 1960-as évektől készítette a levelezéshez használatos művészbélyegeket. A legjelentősebb eredményeket a '70-es évek derekára G. A. Cavellini érte el, aki jó néhány bélyeglapot hozott létre. A '70-es évek végét és a '80-as évek elejét markánsan meghatározza a művészbélyeg. A színes fénymásolás megjelenése, főként az Egyesült Államokban, jelentősen hozzájárult ehhez a helyzethez. E technológia használata tette lehetővé a színes művészbélyegek gyors és egyszerű sokszorosítását.
Mindezidáig a műforma legfontosabb bemutatkozásai a következők voltak: az Ulises Carrión által Amszterdamban szervezett 1979-es Artists' Postage Stamps and Cancellation Stamps (Művészbélyegek és érvénytelenítő bélyegzők)[2] kiállítás és a New York-i illetőségű művész, E. F. Higgins által szervezett és szerkesztett Commonpress elnevezésű nemzetközi küldeményművészeti folyóirat 18. száma.[3]
Carrión kiállítása egyszerre szólt a művészbélyegekről és a gumibélyegzőkről. A kiállított művek (150 résztvevő, 25 országból) egy részét reprodukálta a Rubber c. folyóiratban (holland kéthavi lap, mely a gumibélyegzők művészeti felhasználását követi nyomon) saját Personal Worlds or Cultural Strategies (Személyes világok vagy kulturális stratégiák?)[4] című elméleti szövegével.
E. F. Higgins Commonpress projektje kizárólag a művészbélyegeknek szentelte figyelmét. A projekt ötletgazdája megszabta a résztvevőknek a beküldendő bélyegművek témáját (Aktok bélyegeken – Nudes on Stamps) és pontos méretét is. Jóllehet a művek hagyományosan vannak bekötve a magazinba, a bélyegoldalakat a perforáció mentén szét lehet szedni, így azok felhasználhatóak a személyes kapcsolattartás során is.
Művészbélyegeket Julien Blaine is több alkalommal (1979-ben és 1980-ban) közölt Doc(k)s folyóirata információs rovatában.
Idén a Libellus (az antwerpeni Nemzetközi Kulturális Központ Guy Bleus főszerkesztő vezetésével havonta megjelenő küldeményművészeti folyóirata) hasonló kivitelezésben és szándékkal adott ki számos további művészbélyeget. Az egyik Libellus számot a postai szabályoknak megfelelően nyomtattak tele művészbélyegekkel.
Jugoszláviában valamelyest növekszik a műformával foglalkozók száma, a megelőző időszakhoz képest. A küldeményművészettel és az avantgárddal kapcsolatosan Denis Poniž szlovén költő közölt egy jelentős elméleti hozzájárulást. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Jugoszláviában Poniž azon kevés kritikusok egyike, akik figyelmet szentelnek a Küldeményművészet témáinak. Ne felejtkezzünk el a szerző közvetlen küldeményművészeti részvételéről sem, hiszen munkássága aktívan járul hozzá más, az irányzatban résztvevők alkotói aktivitásához; gyakorlati hozzájárulását egyáltalán nem halványítja el elméleti működése, éppen ellenkezőleg, kétféle tevékenysége harmonikusan kiegészíti egymást.
Jugoszláviában jelenleg a művészbélyegeket olyan fiatal művészek és költők készítik és terjesztik, mint Jaroslav Supek, Ranko Igrić, Radomir Mašić és Sandor Gogoljak, akik mélyen hisznek a méltatlanul figyelmen kívül hagyott műforma kezdeményező hangvételében és szokatlan formavilágában. A műforma gyakorlása nem csak a jugoszláv kulturális világ elismerésére pályázó fiatal és kezdeményező nemzedék privilégiuma; ezt bizonyítják a közismert középkorú festőművész, Svetozar Samurović kiváló munkái is, aki csatlakozott a fiatalok úttörő vállakozásához. Művészbélyegei olyan aprólékosan kivitelezett postabélyeg formájú rajzok, amelyek jól jelzik, hogy a küldeményművészet – ez a művészet „határain” mozgó művészeti irányzat, ami intermediális, interdiszciplináris és ambiciózus természeténél fogva folyton változó lehetőségekkel kecsegtet – nem rendelkezik kialakult kánonnal és szabályrendszerrel, nagyon is élő és nyitott számtalan és sokféle esztétikai vizsgálódás felé.
Fordította (az angol változatból): Kotun Viktor
___________________
[1] Lásd még: Mail Art – Mail Poetry (Poštanska umetnost – Poštanska poezija) Delo magazine, No. 2, 1980.
[2] Lásd bővebben (A ford.)
[3] Lásd bővebben (A ford.)
[4] Lásd bővebben (A ford.)