Guy Bleus: Mi a Commonpress? (CP)
Bleus, Guy: What is Commonpress?, in: Commonpress No. 56. Commonpress Retrospective, Administration Center, Wellen, Belgium - Museum het Toreke, Tienen, Belgium, September, 1984, pp. 106–108. (Ed. By Guy Bleus)
III. Commonpress - Retrospektív : 1977 - 1984
III.1. Mi a Commonpress? (CP)
III.2. Paweł Petasz bevezetője (Lengyelország)
III.3. Gerald X. Jupitter-Larsen bevezetője (Kanada)
A CP nem egy „közönséges” művészeti magazin. Közösségi jellege teszi különlegessé: résztvevői készítik, gyártják és terjesztik egymás között, minden egyes számnak más a szerkesztője.
Paweł Petasz munkája, in: Commonpress No. 34, Habitat’s Range, BWA + ZPAP, Suwalki, Poland, 1980, 113 p. (Ed. by Wieslaw Osewski)
Ennek a majd' hét éves művészmagazinnak igen sajátos mind az eredete, mind a fejlődéstörténete. A CP atyja és motorja a lengyel művész, Paweł Petasz, aki még 1977 decemberében, az első szám megjelentetésével hívta életre az új műfajt, ezt a figyelemre méltó műformát és mű-fórumot. A folyóirat rövid története közvetlenül kapcsolódik a küldeményművészet globális mozgalmának gyors fejlődéséhez. Hasonlóan a küldeményművészet hálójának első szálaihoz, a CP is kicsiben indult.
De e nemzetközi kiskiadói magazin első száma a maga 17 résztvevőjével már szilárd koncepcióval jelent meg. Az első számokban olvasható a részvétel szabályzata, amely minden hozzájárulót arra „kötelez”, hogy egy alkalommal nyomtasson és terjesszen egy kiadást. Ez tűnhet túlzóan szigorúnak is, de ez a demokratikus alapvetés elengedhetetlen eszköze volt az alternatív magazin életbenmaradásának: egy évtizedre elegendő résztvevőjének köszönhetően legyőzhetetlenné vált.
A különböző számok hamar felsorakoztak: majdnem hatvan számot terveztek be hét év alatt. De személyes és szociális nehézségek akadályozták néha egyes számok megjelenését. Némely személyes problémáival küszködő művész egyelőre nem tudta megszerkeszteni a maga számát. Emellett rémesen megnövekedett a résztvevők száma minden egyes kiadásban, ami felerősítette a finanszírozás és a szponzoráció nehézségeit.
Másrészről Lengyelország romló politikai klímája (1981-től katonai cenzúra alá vetették a postai levelezést) arra kényszerítette Petaszt, hogy a CP koordinálását átruházza a kanadai Gerald X. Jupitter-Larsenre, aki a mai napig el is látja ezt a feladatot. Postai elérhetősége (ha készítenél egy számot): P.O. BOX 48 – 184, Vancouver, BC V7X IN8, Kanada.
Így szól az általános előírás: „Bármi lehet CP. Legalább 200 példányban sokszorosítsd (a résztvevők számától függően), küldj minden résztvevőnek egy példányt, közölj minden küldött művet, és ne feledkezz meg a nyomdai és postai költségekről, amikor megszabod a pályaművek méreteit, nevezd el CP No... -nak, és add meg a témáját.” Paweł Petasz kifejezetten ehhez a jelen számhoz írt bevezetőjében még akkurátusabban fogalmazza meg a CP szabályzatát.
A Commonpress No. 15, Selfportraits borítója, Stempelplaats, Amsterdam, Holland, September, 1979, 59 p. (Ed. by Aart van Barneveld)
Mindenesetre minden résztvevőt „bátorít” egy leendő szám megszervezésére. A vállalkozók egyúttal felelősséget vállalnak az adott kiadás témájáért, méretéért, a résztvevőknek meghirdetett határidőért, a sokszorosításért és a terjesztésért. Megtiszteltetés ez minden küldeményművész számára.
Fordította: Kotun Viktor