Mail Art Chro No Logy

Guy Bleus: A mail art kutatása

Bleus, Guy: Exploring Mail-Art, in: Commonpress No. 56. Commonpress Retrospective, Administration Center, Wellen, Belgium - Museum het Toreke, Tienen, Belgium, September, 1984, pp. 10–65. (Ed. by Guy Bleus)

Annak ellenére, hogy küldeményművészek ezrei „gyakorolják” a mail artot, a mai napig csak kevesek próbálkoztak meg a mail art teljeskörű és behatóbb vizsgálatával. Pedig nagy szükség volna az elméleti megközelítésekre és értelmezésekre.

Saját küldeményművészeti tapasztalataimra hagyatkozva, jelen szövegemet javaslatnak szánom a mail art átgondoltabb elemzésére, amelyből kiindulva eljuthatunk a koherens szocio-kulturális elméleti háttér és a teljes jelenséghalmaz szintézisének kidolgozásához. Azt gondolom, hogy a mail art különböző aspektusainak és természetének (főleg a küldeményművészek által elvégzett) kutatása tisztább képet fog adni a kommunikációról és a félreértésekről; mindez csak javára válhat a világméretű hálózat működésének.

Ezt a szöveget minden mail art iránt érdeklődőnek szánom, de elsősorban a küldeményművészeknek. Bizonyos pontjai igencsak vitathatóak. De a mail art egyébként is visszhangért kiállt, mindenféle választ és visszajelzést előre is köszönök. Az elméletek újabb elméleteket inspirálnak, új, jobb és józanabb képet kaphatunk különböző koncepciókról és tevékenységekről. Friedrich Nietsche azt mondta, hogy a tudás megbéklyózza a tettet. Szerintem viszont a mail art „túlélése” a küldeményművészek „közös” gondolkozásán áll vagy bukik.

A „mail art” kifejezés

1. Etimológia

Filozófiai, idealista nézőpontból egy dolog csak akkor létezik „valójában”, ha van neve (koncepciója). El kell ismernünk, hogy a levelezést megelőzően is voltak már mail art tevékenységek.

Az első erre utaló fogalmak voltak például a „flux-post”, „küldemények” és a „kapcsolat (művészet)”. A „mail art” kifejezést valószínűleg az 1970-es évek elején használták először. De azt már nehéz lenne megmondani, hogy „pontosan” ki, hol és mikor?


Az Art in America Vol. 61, No. 1 borítója. David Zack úttörő cikke (An Authentik and Historikal Discourse on the Phenomenon of Mail Art) ebben a kiadványban jelent meg.

2. Nyelvtan

A „mail art” jelenséget jelölő szópár, nem egyszerű elnevezés. Különböző módokon használatos:

a) konkrétan: 1) főnévként (mint alany) pl.: „a mail art egy művész-fórum”, „a mail artban használt gumibélyegzők”, „John Evans mail artja”.

2) főnévként (mint tárgy) pl.: „mail artot csinálunk” vagy „mail art készítése”.

b) absztrakt értelemben: melléknévként (mint jelző) pl.: „egy mail art kiállítás” vagy „egy mail art üzenet”, „mail art nyelvek”.

3. Betűzése

A mail art fonetikus átírásban: „MÉL árt”.

A nyomatékos (hangsúlyos?) szótagot nagybetűvel szedtük. A „mail art” szó írásmódja nagy változatosságot mutat.

Pl. kis vagy nagy betűvel, kötőjellel vagy anélkül. A következő hét írásmód a leggyakoribb: a) Mail(-)Art; b) Mail(-)art; c) mail(-)art és mailart.

Az írásmódtól függetlenül a „mail art” kifejezés előnyt élvez az olyan hasonló jelentésű szinonímákhoz képest, mint „post art” vagy „postal art” (postai művészet), „art-mail” vagy „correspondence art” (kapcsolatművészet). Néha olyan terminusokkal is találkozhatunk, mint „arte postale” (olasz), „Post-Kunst” (német, holland), „art postale” (francia), „arte correo” (spanyol) stb. Máskor a „mail art” szót tréfásan a rokon hangzású „male-art” írásmódja szerint írják, megint máskor pedig „Fe-Mail Art”-ként.


Az Anna Banana és Bill Gaglione által szerkesztett VILE International No. 6, Fe-Mail Art kiadvány megrendelő űrlapja.


Az 1982-ben megrendezett Male Mail kiállításhoz készült plakát-felhívás.

4. Jelentései

Mivel több jelentése is használatos, ezért igencsak összetett feladat a „mail art” szó meghatározása. Amikor rákérdezünk a mail art jelentésére, akkor kérdezhetünk a) a szó jelentésére és b) a dolog jelentésére (ha már tudjuk a szó jelentését és a célja érdekel).

A „mail art” szópár meghatározásához különböző utakon juthatunk el:

  1. azonos jelentésű szavakkal történő meghatározás: néha a „mail art” kifejezést azonos értelemben használják a „correspondence art”-tal (kapcsolatművészet); de vannak, akik szerint a „correspondence art” interaktív, személyes és közvetlen kommunikáció, míg a „mail art” személytelen, közvetett és egyirányú kommunikáció. Véleményem szerint ez a megkülönböztetés nem releváns a közelmúlt küldeményművészetére nézvést (amely magába foglalja a „correspondence art”-hoz csatolt kategóriákat is). Más azonos jelentésű kifejezések (de vélhetőleg különböző másodlagos jelentéssel) a „post art”, „postal art”, „Art by mail” és „Art-Mail”.
  2. Kézzelfogható meghatározás: nyilvánvalóvá tehetjük a „mail art” jelentését úgy is, hogy nem szavakat használunk (verbális kommunikáció), hanem mail artot mutatunk be valakinek. (Pl. erre mondja Lon Spiegelman, hogy „A mail art megismerésének egyetlen valódi módja az, ha megéled.”)
  3. Meghatározás mellékjelentésekkel: utalhatunk az asszociációkra, amelyek a „mail art” szópárt használó emberek fejében felmerülnek. Az érzelmi (költői, festői, ...) jelentés.
  4. Jelentés alapú meghatározás: utalhatunk „minden” (egyes) olyan tárgyra, amelyre használható a „mail art” szópár.
  5. Ludwig Wittgensteinnel élve tekinthetünk úgy a „mail art” szópárra, mint egy olyan eszközre, amely egy bizonyos kommunikációs feladat elvégzésére szolgál: használata a jelentése.

A „mail art” legjelentősebb használatban lévő jelentései az alábbiak:

  1. (Termék) A mail art mű (egy tárgy, egy dolog, egy üzenet, ...): ez lehet többek közt elektrográfiai alkotás vagy bélyegzőmű, amit (küldeményként) közvetítenek. Pl.: „egy példa a mail artra”, „egy mail art darab”, „jó mail art”, „a mail artot sosem zsűrizik”, „mail art kiállítás”.
  2. (Folyamat) A mail art létrehozásának folyamata (egy tevékenység) pl.: „mail art készítése”, „mail artot csinál”.
  3. (Struktúra) Csere alapú művészeti mozgalom: világszerte több ezer művész és nem-művész cserél (művészetet, kommunikációt, jeleket) egymással; kommunikációs közegeken keresztül mint művészeti médián keresztül (posta, telefax stb.) „egy kör, egy háló, egy közösség, egy rendszer, ...”, „talán a legfontosabb művészeti mozgalom ma a világon” (Pittore).
  4. (Médium) Csere alapú többoldalú műforma: a kommunikációs médiát művészeti műfajként használó nyelv (posta, távirat, ...), „eszköz, forma, út, kommunikációs módszer”. A mail art olyan nyelv (médium), amely más nyelveket (média) használ.
  5. (Koncepció) A „küldemény” szó jelentésének kiterjesztése a „mail art” szó használatában: Amennyiben a „mail art”-ot „kommunikációművészet” értelmében használjuk, nem szükségszerűen kapcsolódik a „posta” kommunikációs médiumához, kiterjeszthető minden további kommunikációs médiára is (távirat, teletext, telex, telefon, rádiós kommunikáció, televízió, rádió adó-vevő, léggömbök stb.).
  6. (Koncept) A „művészet” szó jelentésének kiterjesztése a „mail art” szó használatával. Pl.: A mail art „kulturális stratégia.” (Carrión) „Olyan összetett tevékenység, ami végső soron nem is művészet.” (Baroni) „Egy új kulturális stratégia”, „az a demokratikus eszme, ami szerint bárki adhat és kaphat művészetet.” (Morgan) „Egy új művészeti, kulturális, társadalmi világ.” (C.D.O.)
  7. (Keverék) Néha a „mail art” szót egyidejűleg több különböző jelentésében is használják.

Konklúzió: a „mail art” szó önmagában nem kétértelmű. De néha kétértelműen használják, amikor nem egyértelmű, hogy éppen melyik jelentésében fordul elő.

A tárgy: mail art

5. Gyakorlat

A mail art többoldalú műforma. Olyan formákat foglal magába, mint a művészkönyv, az audio- és videóművészet, a folyóirat, a copy art, az assembling, a művészbélyeg, a language art, a képeslap, a recycling art, a bélyegzőművészet stb.... A Mail Art Initiation szövegemben (in: World Art Atlas, 1983) megtalálhatóak a küldeményművészetben leggyakrabban használt technikák és anyagok. A szöveg nem kelti a teljeskörűség benyomását. Lényegében azt mondhatjuk, hogy amíg egy művet közvetíteni vagy küldeni lehet (egészben vagy részletekben), addig minden technika, anyag vagy módszer használható. Néha nehéz megkülönböztetni ezeket egymástól.

Néhány technika: kollázs, fotográfia, dekollázs, asszamblázs, kézírás, graffiti, rajz, performansz, írógép, assembling, bélyegző nyomatok stb. stb.


Textil textil nélkül, az első magyar assembling kiadvány Galántai György összeállításában, 1980.

Néhány anyag: (általában nem túl súlyos) borítékok, alumínium, (kézzel merített) papír, pecsét, bélyegző, fa, üveg, műanyag, illat stb. stb. Néhány módszer: közvetlen kommunikáció, közvetett kommunikáció, fiktív kommunikáció (nincs cím), lánclevél, kollektív kollázs, assembling stb. stb.

6. Történet

Már épp elég történeti összefoglaló született a mail artról ahhoz, hogy itt csak futólag ismételjünk el egy pár kulcsfogalmat: futurizmus, dada, nouveau réalisme, fluxus, New York Correspondance School stb. Inkább javasolnék egyet a számtalan mail art katalógus, magazin egyikében megjelent, témába vágó cikk közül, amíg a Történelem tovább várakozik a „teljes” mail art networköt bemutató, átfogó könyvre. Igencsak kétséges a küldeményművészet „helyi” történeteit bemutató kiadvány jelentősége. Nincs külön története az ausztrál, olasz vagy amerikai mail artnak. Történetileg a küldeményművészet csak nemzetközi szinten fogható fel, nem lehetséges ország- vagy kontinentális keretek közé szorítani.[1]

7. Gazdaság

A küldeményművészet gazdasági folyamata magába foglalja mind az anyagi, mind a szellemi mail art javak termelését, elosztását és fogyasztását szerte a világon. Jellemzően mindhárom összetevő (általában) a küldeményművészek hatáskörében marad, hiszen műveiket nem hivatalos galériákban mutatják be, hanem postai úton terjesztik. A mail art termelése és elosztása csak elméletben választható külön. Például egy levél (üzenet), amit nem küldenek el (közvetítenek), (általában) nem tekintendő küldeményművészetnek.

Gazdasági szempontból a mail art léte és működése visszatérés a cserekereskedelem egy ősi formájához. A küldeményművészet a közvetlen és szabad művészet-barter olyan egyszerű struktúrája, amely nélkülözi a művészet-csere klasszikus médiumát, a „pénz” fétisét. Ebben az értelemben meg kell egyeznünk abban, hogy „elvileg” a küldeményművészek vagy művészet-cserélők az elcserélt műnél többre értékelik a kapott művet. Ez annak is köszönhető, hogy (általában) többre értékelik a „csere aktusát” (a kommunikációt), mint a „cserélt tárgyat vagy információt”. Így a „csereérték” nem igazán mérvadó. (De ez persze nem egy abszolút megállapítás.)


Mark Bloch képeslapja alternatív reakció a kortársai által hírdetett művészsztrájkra.

A küldeményművészetnek ezt a gazdasági aspektusát tekinthetjük „idealizmusnak”. A csere kölcsönös bizalmon, elkötelezettségen és szinte vallásos hiten alapszik. De az idealizmus sem tarthat örökké. Például, ha X művész sosem válaszol Y küldeményeire, akkor előbb vagy utóbb az egyirányú kommunikáció vagy ál-csere megszűnik. Tehát a válasz megérkezésének „anyagi” aspektusa (egy személyes levél vagy katalógus formájában) nagyon fontos elem „pszichológiai” (és praktikus) következményeinek tükrében: ezen áll vagy bukik a kommunikáció fennmaradása.

A mail art termeléséhez elengedhetetlen néhány feltétel: idő, energia (kreativitás) és pénz. Drága lenne a mail art tevékenység? A válasz ellentmondásos: igen is meg nem is. Attól függ. Igen, mert 200 színes másolat feladása (légi posta, ajánlott, elsőbbségi) Belgiumból az USÁ-ba drága. Nem, mert egy távirat feladása Japánból Brazíliába nem drága. De ha egy küldeményművész „minden” aktuális projektben szeretne szerepelni, akkor a válasz mindeképpen az, hogy „nagyon drága”. Ettől függetlenül más kommunikációművészeti médiákkal összehasonlítva (telex, telefon, távirat, fax vagy telefax, ...) a posta médiuma „viszonylag” olcsó módja a kommunikációművészetnek. Ez a gazdasági tényező a mail art sikerének egyik alapvető oka. Imádkozzunk tehát Hermészhez, az istenek postásához, hogy a „posta” médiuma megfizethető maradjon minden küldemény-testvérünknek. A küldeményművészet jövője nagyban függ ettől a gazdasági kérdéstől.

A mail art fogyasztása, álláspontom szerint elsősorban a küldeményművészeti tevékenységekben való részvételt jelenti. Ennélfogva alapvetően a termeléssel és a terjesztéssel függ össze a dolog. Kivételt képeznek e viszonyrendszer alól a küldeményművészeti kiállítások, hiszen itt gyakran olyan közönség fogyasztja a mail art tevékenységek „eredményeit”, aki nem vesz részt a hálózatban.

Néhány további gazdasági probléma: a küldeményművészet vétele és eladása? Lehet-e keresni a mail arttal? Milyen viszony fűzi a mail artot a gazdasági alrendszerekhez? És a gazdasági art worldhöz? Nincs viszonya? Tényleg van a mail artnak saját (létezése) művészet gazdasága? Stb.

Utoljára hadd említsek meg egy nem idealista, gazdasági igazságot: a másoktól kapott küldemények egyenesen arányosak a saját küldeményeinkre fordított idővel és pénzzel.

8. Pszichológia


A Carlo Pittore által szerkesztett ME Vol. 1, No. 1 borítója, 1980.

A mail art pszichológiája a küldeményművész elme természetét és a rá jellemző folyamatokat, motivációkat, reakciókat vizsgálja. Önmegvalósítás, presztizs, a belső késztetés, érzelmi nyomás... nehéz lenne megmondani, milyen személyes ösztönző elemek állnak a mail art húzóereje mögött. Mégis, a küldeményművészet jobb megértéséhez talán érdekesebb lehet bizonyos „társadalmi-jellegű” pszichológiai interakcióra helyezni a hangsúlyt. A küldeményművész gyakran kiábrándult művész. Nem a művészetből ábrándult ki, hanem a vezető galériák és múzeumok uralta művészet-iparból. Egy nemzetközi művészeti mozgalom tagjaként lehetővé válik számára a művészeten belül tapasztalható elszigeteltség és elidegenedés meghaladása. A Hálózatban a küldeményművész anélkül lehet része egy hatalmas művész-közösségnek, hogy elvesztené saját egyéniségét és egyediségét. A több ezer pARTner egysége lázas lelkesedéssel hozza létre az  együttműködést és a pluralizmuson és kölcsönös elfogadáson alapuló szolidaritás védelmező közegét. A mail art diadala például az ÉN és a MI lélektani egyenlőségének, az ego- és társadalomközpontú szemléletnek is köszönhető. De legfőképpen a több száz művésszel közösen zajló munka a művészet fejlődéstörténetében mindezidáig nem tapasztalt közösségi élmény lelkesítő. Ahol a kommunikációt bátorítják, ott csökken a verseny. Ettől függetlenül nem tagadható le, hogy a globális (társadalmi-pszichológiai) környezetben is tapasztalhatóak mail art „konfliktusok”. De el kell ismételnem, hogy a kommunikáció ereje képes új megoldásokat nyújtani ezekre a régi emberi problémákra.

9. Szociológia

A mail art társadalom-lélektana az egyéni küldeményművész vizsgálata iránt köteleződött el. A mail art szociológiája számára elengedhetetlen kutatási területek: különösen a mail art hálózat felépítése és funkciója, valamint a mail art mint társadalmi, kulturális jelenség (mikro-szociológia).

Jól hangzik, hogy a küldeményművészeti hálózat egy egzaltált, misztikus jelenség, szabályok, szerepkörök és rendszer nélkül. De ez csupán hiú ábránd. Ha elfogadjuk a mail artot művészek nemzetközi „csoportjának”, akkor meg kell emlékeznünk sajátságos társadalmi, kulturális tevékenységeiről, viszonyrendszeréről, elköteleződéseiről, értékeiről és normáiról is. Ez a „spontán” kialakult, horizontális (nem hierarchikus) szerkezetű csoport nem egy speciális cél érdekében „létrehozott” szervezet, hanem olyan „nyitott” (bárki csatlakozhat) és gyakorlatias csoport, amelyet bátran nevezhetünk dinamikus társadalmi, kulturális „al-rendszernek” – a stabilizálódás felé mutató tendenciákkal. Fejlődése során azzal a kérdéssel kell szembesülnünk, hogy vajon a múzeumok és galériák képesek lesznek-e elfogadni a „teljes” mail art ideológiát (beleértve például a levélszemét befogadását is), vagy csak a minőségi küldeményeket fogják bevonzani (bekebelezni), hogy újból megerősítsék hagyományos esztétikai és művészeti nézeteiket. Ezek a működési zavarok akadályozni fogják a mail art hálózat integrációját és végső soron a tevékenység végét is jelenthetik? Amennyiben a küldeményművészet és a mail art hálózat fenn kíván maradni, számításba kell venniük bizonyos szociológiai és társadalom-lélektani tényezőket: társadalmi identitás, társadalmi megerősítés (támogatás); személyes várakozások és a tagok közti érintkezések; a mail art határterületein dolgozó küldeményművészek lehetőségei; szabadság és a kommunikációs csatornák ellenőrzése (cenzúra); a homogenitás, rétegződés, részvétel, célok, fejlődés stb. csoport problémái; a mail art művek funkciója és szerepe a hálózatban; stb. ...

A mail art különböző társadalmi osztályokból, kultúrákból, generációkból, ideológiai álláspontok felől érkező küldeményművészek találkozási terepe. De talán a különbözőségeiknél meghatározóbbak a közös vonások: mindaz, ami összehozza és összetartja őket.

Hol húzódnak a mail art kör határai? A küldeményművészet egy létező médiumon horgonyzott le (a postán), hogy létrehozzon egy új művészeti közösséget, távol a hivatalos művészeti körön. De mennyire elszigetelt ez az új struktúra? És mik a küldeményművészek jövőbeni tervei a hálózattal? Három lehetőség képzelhető el: 1) A kör felfüggesztése és a mail art megszüntetése. 2) A mail art teljesen független közeggé válhat, felszámolva minden más művészeti körhöz fűződő szövetségét és kapcsolatát, ezzel egy teljesen marginalizált hálózattá szűkítené magát (amilyen talán kezdetben is lehetett). De egy ilyen zárt rendszer megőrzéséhez magasabb szintű szervezettségre lenne szükség és számításba kellene venni az ortodoxia és az ortopraxis[2] hagyományos kérdéseit is. 3) Ma a mail art odáig fejlődött, hogy a hivatalos művészeti világgal is kapcsolatot tart. Mégis gyakran tapasztalunk kommunikációs problémákat és félreértéseket. Hogyan oldjuk meg ezeket a problémákat? Hogyan őrizhetjük meg a mail art identitását és akadályozhatnánk meg, hogy egy sokadik halva született művészeti mozgalommá váljon? Egyetértek Cracker Jack Kiddel, itt az ideje megszerveznünk egy nemzetközi mail art kongresszust, amelyen megbeszélhetnénk ezeket a kérdéseket.

10. Műkritika

Hogyan ítéljük meg a mail artot? A válasz egyszerű és világos: a mail artot nem lehet zsűrizni! Günther Ruch mondatait parafrazálva úgy fogalmaznék: „Nincsen jó vagy rossz küldeményművészet. Valami vagy mail art, vagy nem mail art.”

A mail art kritikának semmi köze a hagyományos műkritikához. Természetesen valaki elemezheti egy konkrét mail art mű „művészeti értékét”, de ennek semmi értelme nem lenne. Mail art a jó ÉS a rossz mail art is.

Hogy megértsük a küldeményművészet esszenciáját (lényegét), mail artnak kell tekinteni a minőségi levelet, az „igaz küldeménytudatot” ÉS a levélszemetet, unalom-leveleket, láncleveleket is. Máskülönben nem lehet „egészként” megérteni (Baroni). Persze senki sem kényszeríthető arra, hogy akarata ellenére szemetet, vagy éppen minőségi leveleket küldjön, fogadjon vagy értékeljen. Például X nem szereti a szemetet, de ez nem lényeg! A „mail art kritika” szempontjából a probléma értelmetlen, ha így van megfogalmazva: „jó VAGY rossz mail art?” A mail art kritika alapvető kérdése ez: „Mail art vagy nem mail art?” Ebbe nem fér bele a hagyományos zsűrizés (jó-rossz; elfogadott-elutasított; szép-csúnya; stb.), csak a meghatározás. És most érkezünk el a kérdésünkhöz: „Mi a mail art?” (A témában több információt a 4. „A jelentések” és a 12. „A kommunikáció” pontoknál találhat.)

Megjegyzés a mail art és bemutatása kapcsán. A küldeményművészet kommunikációművészet. „A küldeményművészet legeredetibb formájában a postaládában található meg. (...) Azt, hogy a kritikusok képtelenek felfogni a mail art médiumának lényegét, részben indokolja a mail art ’galerista bemutatása’. (...) A mail artban tapasztalható intimitás jelentősége elveszik a mail art bemutatásának ’globális kollázs’ koncepciójában.” (Cracker Jack Kid) Talán egy „Hogyan mutassuk be a mail artot?” -jellegű kiállítás hozhatna új elképzeléseket, amelyek elkerülhetővé tennék ezt a kommunikációhiányt a jövőben.

11. Etika

Amikor azt mondjuk, hogy a küldeményművészet „a szabálytalanság művészete”, azt úgy értjük, hogy nincsenek kimondott szabályai. Hiszen van egy ki-nem mondott egyezség arról, hogy véd(elmez)ni kell a kommunikációt, az emberi jogokat, a közeg tisztaságát, a demokráciát, a szabadságot, a békét, a toleranciát... és harcolni kell az anti-kommunikáció, a fasizmus, a rasszizmus, a dogmatizmus, az apartheid és az igazságtalanságok ellen... Ezeket a célokat és alapvetéseket egyénileg is lehet értelmezni, a küldeményművész személyiségétől és nézeteitől függően.

Ezért mondhatjuk, hogy a mail art normatív etikája relatív. Közvetlenül függ az időtől, tértől és egyéb konkrét körülményektől. Ténylegesen csak a mail art kiállításokkal kapcsolatban létezik meghatározott küldeményművészeti protokoll. Ez az alábbi pontokból áll: 1) nincsen részvételi díj, 2) nincs zsűrizés, 3) nincs visszautasítás (azaz minden művet bemutatnak, nem válogatnak a szervezők), 4) dokumentáció, katalógus vagy résztvevő lista minden résztvevő számára elérhető. Jóllehet a legtöbb kurátor (akik általában maguk is küldeményművészek) elfogadja ezeket a spontán kialakult szabályokat, mégsem kötelező a betartásuk. De ha egy szervező megszegi ezeket, akkor a többi küldeményművésznek „joga van” bojkottálni őt tiltakozásként.

Gyakran nehéz és zavarbaejtő etikai kérdések merülnek fel; például „hogyan” zárjuk ki a csalókat és a nyerészkedőket a mail art hálózatból? „Hogyan” állítsuk le a tisztességtelen kurátorokat? Melyek a küldeményművészet leghatásosabb (ugyanakkor békés) eszközei? Egy szigorú etikai kódex talán sértené a kör „nyitottságát” (és elriasztaná az újonnan érkezőket), sőt akár radikális ortodox gyakorlattá szűkíthetné a hálózatot, ami nem kívánatos. Ettől függetlenül a vázolt problémák akut és „valóságos” nehézségek a küldeményművészetben, melyek megfelelő megoldásra várnak.

12. Kommunikáció

A kommunikáció az információ átvitele. A küldeményművészet kommunikációművészet (postán, táviraton, telexen, telefaxon, számítógépen, telefonon keresztül...). Legextrémebb formájában a kommunikációművészet anyagi megnyilvánulás nélküli művészet (pl. telefon művészet). A termék csak a folyamat eredménye (rögzítése). A produktum (dolog, emlék...) jelentéktelen a folyamat (a tevékenységek) fényében. A küldeményművészet folyamatművészet is. Elméleti szinten a kölcsönös cserén alapuló mail art tevékenységek jelentősebbek a mail art műtárgyaknál. Legjobb formájában vagy alakjában a küldeményművészet mindig együttműködésen alapuló tevékenység: közvetlen vagy közvetett párbeszéd.

Jelen írásomban nem célom a mail art kommunikáció teljes folyamatának (az információforrás, az üzenet, a küldő, a kódolás, a médium [csatorna], az entrópia [zaj], a címzett, a dekódolás, a cél, a visszacsatolás...) elemzése, de néhány aspektusát szeretném kiemelni.

A. A mail art mű

Egy mail art mű létrehozásának célja, funkciója, hogy „közvetítsék” (a szó tágabb értelmében, például „elküldjék”, „kommunikálják”, „elcseréljék”). Az összes többi funkciója (dekoráció, egy téma leírása...) mind másodlagos és el is hagyható.

A mail art művelet folyamata különböző részekre osztható fel. Mégsem jelölhetünk meg egy adott pillanatot, „amikor” egy tárgy (egy dolog, egy üzenet...) mail arttá válik.

1) A kódolás fázisa

(A művész) egy üzenetet (ötlet, érzelem...) el akar küldeni (közvetíteni). Lefordítja (kódolja) műtárgyként, szemét-műként stb. Ezáltal egy (verbális vagy non-verbális) (személyes vagy általános) nyelvet használ médiumként („Művészet használatban”, Mr. Morgan?). A mű jelentése összefüggésben áll a) a szándéko(k)kal; b) a nyelv(ek) használatával (média) és c) az a) és b) pontok interakciójával.

2) A közvetítés fázisa

A művet közvetítik (elküldik). „Megtapasztalja” a (szélesebb vagy szűkebb értelemben vett) kommunikációs médium nyelvi (lehetőségeinek) hatásait. Egy (mű) közvetítésének jelentése összefüggésben áll a) a médium (nyelvének) használatának szándékával; b) a médium működésével; c) a) és b) pont interakciójával.

A közvetítés végül a mű részévé válik (a folyamat részévé).

3) A fogadás és a dekódolás fázisa

Egy kapott mű dekódolásának aktusa sok szemantikai problémával járhat (az eredeti jelentés megértése, következtetések, értelmezések...). Ettől függetlenül elengedhetetlen a mű dekódolása, hiszen enélkül a küldeményművészet értelmét veszti. Ebben az értelemben a mail artnak „szüksége” van a „kollektív” tevékenységre.

Vegyünk sorra néhány eshetőséget, ami alapján egy művet „mail art” műnek lehet tekinteni?

  1. A kapott művet mail artnak szánták. Egyértelmű a szándék. Konklúzió: mail art mű.
  2. A kapott művet nem szánták mail artnak. A szándék egyértelmű: a művet csak is „szállítási” okokból postázták. Vegyük például Hölderlin Hegelhez írt leveleit. Tekinthetjük ezeket a küldeményeket (utólagosan) „küldeményművészetnek”? Az ilyen jellegű címkézéssel kiegészítjük az efféle levelek jelentését, vagy csak különböző koncepciókat keverünk össze?
  3. Egy mail artnak szánt mű elveszik a postán. Konklúzió: entrópia a kommunikációs folyamatban?
  4. Egy művet nem küldenek el/nem postáznak és nem is szánnak mail artnak. Konklúzió: nem „mail art” mű.
  5. Egy művet mail artnak szántak eredetileg, de valamilyen oknál fogva sosem közvetítették (küldték el). Konklúzió: hívjuk „passzív” mail artnak vagy „nem” mail artnak? Hívhatunk már előzetesen egy művet mail artnak? Ha a mail art tényező csak egy szándék?
  6. Megjegyzés: véleményem szerint bármit helyezhetünk a mail art kontextusába; nem azáltal válik küldeményművészetté, hogy mail artnak „nevezzük”, hanem azáltal, hogy „elküldjük”.

4) A visszacsatolás és a válaszadás fázisa

Amikor egy mű dekódolásának folyamata (értelmezése befejeződik), az (újra)kódolás (értelmezés) fázisa következhet (és elvárás is). A mail art művet titkosíthatják (archiválhatják), de löketet adhat egy másik mail art mű elkészítéséhez (egy válaszhoz) is. Vagy az eredeti művet át is alakíthatják (újra kódolhatják) egy új művé.

Visszajelzés vagy visszhang nélkül a küldeményművészet csak puszta utánzata a hagyományos egyirányú művészeti kommunikációnak. A folyamatművészet visszaváltozik termékművészetté. Egy ilyen mail art monológ teljesen értelmetlen. Az értelmes küldeményművészethez mindig kell a párbeszéd feladó és címzett között.

B. Feladók és Címzettek (avagy a küldeményművészeti hálózat)

Nem létezik egyetlen „szervezett” mail art kommunikációs hálózat. Minden küldeményművésznek megvan a saját címlistája, ami magában foglalja (szűkebb vagy szélesebb) körét. Amikor valaki „A” mail art hálózatról beszél, akkor az összes (egymást érintő) körről együttvéve beszél.

Néhány művész korai „slow motion” kapcsolattartásából a mail art mára egy globális mércével mérhető „fast motion” hatású struktúrává nőtte ki magát. Küldeményművészek ezrei kommunikálnak egymással minden nap (= minden éjszaka!). Magától értetődő, hogy mindez rengeteg kommunikációs problémát vet fel. Például: lehetetlen, hogy az „összes” küldeményművésszel kapcsolatot tartsunk. Hogyan lehetne megfogni ezt a hatalmas mail art lavinát?

  1. A mail art elhagyása.
  2. Keményebb munka. Ez semmire sem megoldás. Minél keményebben dolgozik valaki a hálózatban, annál több választ és küldeményt kap és annál keményebben kell dolgoznia... Ez a paradoxon a (mail art) stressz helyzetében kulminálódik: mindenki meg akar felelni a többiek elvárásainak. Mail art: könnyű művészet?
  3. Számítógépes telekommunikáció. Talán a jövő jól működő „teljes” mail art hálózatát a technológiában fogjuk megtalálni. De ma ez a megoldás nem igazán lenne demokratikus. A legtöbb küldeményművész nem tudna megvásárolni egy csúcsminőségű számítógépet. Elhamarkodott volna lecserélni a posta médiumát a telekommunikáció médiumára.
  4. A küldeményművészek csoportosítása. Küldeményművészek csoportjai dolgoznak közösen és kapcsolatot tartanak más csoportokkal; az egész mail art hálózatot ilyen csoportokra osztanánk fel. Ez helyi és átmeneti megoldással szolgálhatna a túlpezsgő mail art tevékenységekre. És persze létrehozna rengeteg új problémát (koordináció, távolság...) is, új megoldásokat kívánva.
  5. Válogatás. Szelektálni nagyon nehéz és lelombozó. Kit válasszak? Milyen projekteket? Miért? Ez a kikerülhetetlen „anti-demokratikus” aspektusok egyike a közelmúlt mail artjának. De nagyon gyakran rákényszerül erre az egyén, hogy ne csavarodojon be teljesen!
  6. Csak könnyedén. Ez is a válogatás egy formája, csak itt a hangsúly a lassúságon van. A lassúak élik túl a kialakult helyzetet.

Egyébként is a mail art rengeteg egyéb kommunikációs problémát is kreál: pl. Félreértések alakulnak ki, egy küldemény válasz nélkül marad, nem érkezik meg egy mű, egy másik elveszik a postán, X-et nem említik meg a katalógusban, Y nincs rajta a címlistán, Z nem kapott felhívást stb., stb.... Nem könnyű megmagyarázni ezeket a problémákat a kezdő küldeményművészeknek, vagy nem-küldeményművészeknek. A mail art borzalmasan „emberi”! Néhanapján örömök forrása, máskor meg bosszúságok tengere.

Feladó és címzett tanulsága: a mail art egyik legfontosabb sajátossága a művész kommunikációs folyamatának hangsúlyeltolódása a hagyományos művész – közönség felé irányuló monológjától a 1.) művész – közönség közötti (kétirányú) kommunikáció irányába (ahogy azt például egy mail art kiállításon is tapasztaljuk) megengedve a válaszok lehetőségét is (párbeszéd) ÉS 2.) művész – művész (kétirányú) kommunikáció a válasz (párbeszéd) lehetőségével.

C. Kommunikációs minták[3]

A mail art kommunikáció leegyszerűsíthető kommunikációs „mintákra, ezeket feloszthatjuk „(fél)közvetlen” és „közvetett” típusokra. Bővebben a közvetett kapcsolattartási mintákról az Are You Experienced? L.HF.S., Brüsszel, 1981 katalógusban olvashat. Az alább közölt minták mind a (fél)közvetlen típusok példái.

1) A lánc, vagy lánclevél

2) A kerék [ti. mint a kerék küllői], ld. mail-art kiállítások, projektek, assembling kiadványok

3) A kör, ld. kollektív kollázs, kollektív hangmunkák stb.

4) Kombinált, (az előbbi minták keverékei), ld. Commonpress, Bambu, Care

13. Filozófia

1.      „A” küldeményművészetnek nincs filozófiája. Minden egyes küldeményművésznek (joga) van „saját” mail art filozófiájára. Továbbá alapvetés, hogy minden küldeményművésznek jogában áll tagadni az előbbi megállapításomat.

2.      A „filozófia” kifejezésnek több jelentése van. Nem a „tudományok tudománya” értelmében használom itt, hanem néhány általános (meta-empirikus) megfigyelésként.

3.      A küldeményművészet csapatmunka. A mail artról történő gondolkodás együtt gondolkodást jelent.

4.      Idő. „A művészet performativitása és iránya az időn múlik, amiben létezik; a művészek koruk teremtményei.” (Dadaista kiáltvány, 1918)[4] „(...) éppen ezért talán lehetetlenség ’a művészetet általában’ meghatározni. Mindig csak történeti művészetről beszélhetünk, például az alkalmazott technológiához való viszonyáról, kifejezésmódjáról, sajátos stílusáról (...)” (Georg Simmel, 1918). A küldeményművészet nem egy „deus ex machina”, ami az élet vagy a művészet megmentésére szolgál. Az, ami, semmivel sem több. Az időhöz fűződő viszonyában a küldeményművészet olyan esztétikai-művészeti és társadalmi-kulturális kihívás, amelyet nem találunk más korszakokban: művészek ezreinek globális hálózata. A legnagyobb művészeti mozgalom, ami valaha csak létezett a művészettörténetben. És minden nap egyre nagyobb lesz...

5.      Tér. Manapság az időt és a teret relatív koncepciókként éljük meg, elsősorban a technológiai fejlődésnek köszönhetően. Ezek a tapasztalatok új globális tudatosságot építenek. Belső környezetünk (a tér) a külvilág miniatűr leképezése; a küldeményművészetben világméretű perspektívák nyílnak. Mindez kulturák közti egyetemes együttműködést jelent, ami hídként ível át a Kelet – Nyugat, Észak – Dél közti hagyományos szakadékon. Legjobb formájában a mail art maga az „internacionalizmus”, vagy helyesebben fogalmazva a „transznacionalizmus”.

6.      Művészet. „Az ízlések anarchiája.” (Wilhelm Dilthey) „Ha valaki művészetnek nevezi, akkor az művészet.” (Don Judd) A múltban a művészet volt a mítosz, a tudomány pedig a logosz. Manapság a művészet-mitológiának csak egyetlen „valódi” sztenderdje (szabálya, elvárása, megkötése?) létezik. A művészet filozófiája a „pénz” filozófiája. A művészet pénzcsináló gépezetté változott.

7.      Bank. A küldeményművészet filozófiája a róla szóló eszmék és ötletek adatbankjában testesül meg.

8.      Szintézis. A mail art nem tekinthető a művészet szintézisének. A küldeményművészet nem a művészetek művészete. De rávilágít a társadalmi-kulturális összefüggésre, ami lehetővé teszi, hogy összetettebb módon gondolkodjunk és működjünk. Nem kínálja korábbi művészeti technikák és mozgalmak „strutktúrált” modelljét, inkább kollázsként, asszamblázsként mutatja be azokat. A mail art egyszerre a jelenkori művészet-labirintus laboratóriuma és fürdőszobája.

9.      Hagyomány. A küldeményművészet az elsődleges művészeti kommunikáció deflációját (elavulását) okozza. A mail art friss gyökerei  földalatti hagyományokból táplálkoznak.

10.     Határok. A küldeményművészek festővászna és alapanyaga a Föld. Optimisták vagyunk: a jövőben a bolygók fogják átvenni ezeket a funkciókat.

11.     Információ. Megtanultuk elutasítani azokat az információkat, amik nem „felelnek meg” felvett gondolkodásmódunknak, érzéseinknek...

12.     Műtárgyak. A küldeményművészet tárgyai végső soron nem olyan fontosak. Ennek semmi köze a konceptuális művészethez, vagy a dadaizmushoz (az anti-művészet értelmében). A mail art egyszerűen kommunikáció-művészet. Újfajta gondolkodást követel meg. Sok hagyománytisztelő művész, aki nem érti (vagy nem is akarja megérteni), elhagyja a mail art hálózatot pusztán a szemét-küldemények, a tárgyak esztétikai minősége miatt. De a küldeményművészet termékeinél fontosabb a küldeményművészet folyamata, a tapasztalatok, a tevékenységek, a perfomanszok, a rituális akciók... Sem a folyamatok „közönséges eredményei” (ezek lehetnek mentálisak, mint az emlékek vagy anyagiak, mint egy katalógus), sem „egyedi eredményei” (a mail art tárgyak) nem lehetnek többek a mail art valódi értelmének „illusztrációjánál”. A lényeg pedig az élő kommunikáció. Talán az elektronikus (számítógépes, telekommunikációs) küldemény világosabbá teszi majd a mail art művek „viszonylagosságát” és jobban rámutat majd a globális kulturális közeg jelentőségére és annak kommunikatív hálózatára.

13.     Tele-. A telekommunikációs médiákon keresztül zajló kommunikáció természetesen újabb kérdéseket vet majd fel az azonnaliság kapcsán a mail artban. Talán a (posta médiumával áthidalt) időben és térben meglévő „távolság” tartja össze a küldeményművészeket. Elég időt hagy a gondolkodásra, az érzelmek lecsendesítésére és arra, hogy a művészek kevésbé indulatos (értsd: „agresszív”, „kirekesztő”, „versengő”) válaszokat küldjenek.

14.     Kommunikáció. Művészet, vagy a „dadogás filozófiája”. Bizonyos értelemben a művészet ismétli önmagát. „A művészet akkor ’él’, ha hatással van mások művészetére is és nem csak a művész ötleteinek fizikai megtestesüléseként létezik. Éppen azért ’keltünk életre’ néhány múltbeli művészt, mert munkásságuk bizonyos elemei ’használhatóak’ a kortárs művészek számára.” (Joseph Kosuth)

15.     Archívumok. A mail art archívumok az emlékek és érdekességek (élő) temetői. A 42.292 Mail-Art Administration minden kézbesített mail art dokumentációt mumifikál. Kartotékolja a jelen művészeti kommunikációját az örökkévalóság számára: ez a „közvetett” kommunikáció.

16.     Irány. Ugyanazt elmondhatjuk a küldeményművészetről, mint amit Friedrich Schiller elmondott a vallásról. „Milyen vallást követek? Egyiket sem az általad említettek közül. És miért nem? Az az én vallásom!”

17.     Tudatosság. A küldeményművészet létrehozza az együttműködés és a közös részvétel új „módszertani tudatosságát”, átlépve a földrajzi határokat, a művészet szellemi határait, és a műtárgyak kereteit.

18.     Tudás. Az emberi tudás sokszínű, viszonylagos és korlátozott. „Nem elég, ha az emberek ismerik egymást; egyenlő státuszok alapján kell ismerniük egymást.” (Kurt Lewin) A küldeményművészek nem egyenlőek, de egyenrangúak.

19.     Elfogadás. A küldeményművészet célja a máshogyan létezés, gondolkodás, érzés, cselekvés elfogadása. Lehetségessé válik az ellentétes álláspontok egymás mellett létezése.

20.     Kor. A koktélok, keverékek, raguk,  az eklektika és az interdiszciplinaritás korát éljük... Ehhez hasonlóan a küldeményművészet az asszociációk, kombinációk tárháza, egyszerre művészet-mixer és művészet-modulátor.

21.     Célok. „Mivel a háborúk emberek elméjében kezdődnek, ezért más emberek elméjében kell a béke védelmét is létrehozni...” (Az UNESCO alapító okiratából) A küldeményművészet „célja” a barátság, individualizmus, demokrácia, béke, sokszínűség, testvériség, pluralizmus, tolerancia, együttműködés, akkulturáció, szabadság és felszabadítás, decentralizáció, vezető nélküliség (horizontális kommunikáció a vertikális helyett), oda-vissza ható viszonyok. Ha a küldeményművészet álmodozás, akkor „együtt-álmodozás”.

22.     Megértés. A küldeményművészet jelenségének szélesebb művészeti és kulturális kontextusát csakis a világméretű kapcsolati hálózat ’viszonyrendszerében’ érthetjük meg és magyarázhatjuk.

23.     Művészet és jelentései. Koncepcióink, elképzeléseink fogságában sínylődünk: művészet mint dekoráció, művészet mint művészet. Küldeményművészet mint élet, a világ térképe, univerzális nyelv, életfelfogás, „a tapasztalás stratégiája” (Laing), ökocentrikusság. „Ameddig a küldeményművészet az életet szolgálja, addig szolgálni akarjuk.”

24.     Tautológia. Elvben a művészet hagyományos tautológiáját: a művészet = művészet (művészet vagy sem), a küldeményművészet elutasítja. A küldeményművészet művészet és a küldeményművészet nem művészet. Ez nem ellentmondás, hiszen sokmindenen múlik, például a körülményeken, a szándékon, a kontextuson. Van egy művészeti szint és van egy küldeményművészeti szint. Művészet? Küldeményművészet!

25.     Tabu. A hagyományos művészet játékterében nem egyeztethető össze egy rendszerbe a „művészet” és „nem művészet”, „kultúra” és „természet”. A küldeményművészet nem változtatja ugyan meg a művészet „szabályait”, mégis demokratizálja a művészeti részvétel társadalmi-kulturális feltételeit. A művészeti szabadság fogalma azt jelenti, hogy az egyén „megválaszthatja” saját esztétikai-kulturális céljait. Általában a küldeményművész nem homo economicus, hanem egy „homo ludens” (Huizinga). A nyeremény és a játék minden kultúra alapja. Ebben az értelemben a küldeményművészetnek semmi köze az amatőrséghez, a mail art a professzionalizmusról szól! Kulturális emancipáció az elnyomó agytrösztökkel szemben.

26.     Félreértés. „Amiről nem lehet hallgatni, arról beszélni kell” (Ludwig Wittgenstein után). Ha valaki „nem” küld információt, az is küld információt. De kommunikál-e? Kommunikációnk mennyiben alapszik félreértéseken?

27.     Kommunikáció. Együttműködéseiben a küldeményművészet a párbeszédet bátorítja, mert az maximalizálja a kölcsönösséget és a kommunikációt.

28.     A küldeményművészet a dialektika fogalomrendszerében: a „megértés” a tézis és a „félreértés” az antitézis. A „mail art párbeszédben találkoznak egymással (jön létre a szintézis)

29.     Kölcsönös kommunikáció. Zarathustra így szólt a naphoz: „Te nagy csillag! Mivé is lenne örömöd, ha nem volnánk, akiknek világíts! Tíz éven át jöttél fel barlangomhoz: fényeddel s utaddal nélkülem, sasom és kígyóm nélkül régen beteltél volna már” (Friedrich Nietzsche, 1883)[5]

30.     Analógia. Az analóg gondolkodás néha zavarbaejtő tud lenni. De mindegy. A mail art hálózat egy valódi nyílt egyetem (Universitas), ahol a művészek egymást tanítják és egymástól tanulnak. Keresztbe-kasul cserélnek művészetet, információt, lelkesedést és ötletet. A küldeményművészet egy tapasztalat-alapú „tanulási folyamat”, kísérletek és hibák sorozatán keresztül fejlődik a művészek kommunikációjának szélesebb folyamatában. Új löketet ad a művészetnek, mint egyetemes nyelvnek. A küldeményművészeti hálózatosodás olyan együttlét, amely művészek és nem művészek ezreinek hozza el a globális kommunikáció kulturális és művészeti alternatíváját az „egyetlen” művészet-, valóság- vagy társadalmi- modell nyomása nélkül. A mail art olyan (organikus) országhatárokon átívelő növény, olyan csalán, amelynek különböző sarjai szökkenek szárba a kiterjedt gyökérzetének különböző pontjain. Nem egy „lánc”, ami az „egyes” szemek (tagok) erején áll vagy bukik. Sok első generációs küldeményművész hagyta el a hálózatot, a növény mégis tovább növekszik...

31.     A küldeményművészet jövője. Minden fontos művészeti mozgalom új alapokat teremt. Ez a hiposztázis új formával jár, vagy legalábbs egy technikával vagy ötlettel, amelynek el kell érnie egy bizonyos formát. (A haladás nem azt jelenti, hogy a művészet „pusztán” a forma, hanem azt, hogy a tartalom létezéséhez szüksége van formára is.) Például a „koncepció” mint a konceptualizmus hiposztázisa (egy „mentális” forma is forma) ; „a művész” a performansz művészetben; a „föld” vagy a „természet” a land artban; az „anti-művészet” a dadaizmusban; a „mozgás” a kinetikus művészetben; a „fény” a fény művészetben stb. Minden művészeti mozgalomnak megvannak a határai. A határok meghaladásával újabb határok születnek. A mail art hiposztázisa a „csere” vagy a „kommunikáció” vagy a „kapcsolattartás”. Ha valaki azt mondaná, hogy a mail artnak „nincsen filozófiája”, „nincsen tartalma” vagy „nincsen hiposztázisa”, akkor ez lenne a hiposztázis! De hazudnánk, ha azt mondnánk, hogy a mail artnak nincsenek határai. Amikor egy művészeti mozgalom egyetlen tárgya a saját „formája” (vagy eszmeisége), akkor dogmatikussá válik. A dogma pedig a művészet vége. Ezért mondjuk, hogy a mail art (és általában a művészet) jövője saját határainak meghaladásában rejlik, értsd (és mond): önmegsemmisítésében. Vagy Friedrich Nietzschét parafrazálva: „A küldeményművészet valami olyasmi, amit meg kell haladni.” De a mail art nem egy közönséges művészeti mozgalom, vagy művészeti forma. Egy kifejlődött, új „művészeti közeg”, egy új médium. Mindaddig, amíg ez a hálózat egészséges marad, a mail art független/önálló jövő elé néz... A mail art nem pusztán „forma”, hanem módszer. A mail art „úton lévő” művészet, nem pedig egy „útszéli” kiállítási művészet. A küldeményművészet folyamat...

32.     Bizonyíték. A küldeményművészet csak az, amivé válik, se több, se kevesebb. De hogyan különböztetnénk meg, hogy „mi” a mail art és mivé „szeretne” válni? Mi az, ami „van” és minek „kellene lennie”? A puding próbája az evés, nem a recept.
33.     Idő. „Korunkra jellemző a szembefordulás a ránk kényszerített mintákkal. Hirtelen fontossá vált, hogy dolgokat birtokoljunk és az emberek teljesen ki akarják fejezni magukat. Mély meggyőződést ismerhetünk fel ebben az új hozzáállásban – olyan meggyőződést, amely elkötelezett minden élőlény végső harmóniája iránt.” (Marshall McLuhan, 1964)

34.     A küldeményművészet az új gondolkodásmód kreatív gyermeke. A kommunikáció kulturális és művészi folyamatait vetíti előre az elektronikus környezetben is.

35.     A kivándorlás üzenete: mindent vizsgálhatunk másik nézőpontból, másik szögből, vagy megtapasztalhatunk másik médiumon keresztül.

Fordította: Kotun Viktor

________________________
[1] Manapság a tudományos érdeklődés már érdeklődéssel fordul egy-egy régió, kontinens történelmi-társadalmi meghatározottságának kitett mail art hálózat vizsgálata felé. Lásd ezzel kapcsolatban például a Post-MOMA szájt Latin-Amerika és Kelet-Európa kapcsolatát kutató projektjét. (A ford.)
[2] Főleg vallási kérdésekben használatos fogalompár; míg az ortodoxia a helyes hitre helyezi a hangsúlyt, addig az ortopraxis a helyes gyakorlatra. (A ford.)
[3] A Kommunikációs minták fejezethez felhasználtam Varga Koppány 1993-as fordítását. Lásd bővebben: artpool.hu (A ford.)
[4] Richard Huelsenbeck kiáltványának részleteit lásd: magyarulbabelben.net (A ford.)
[5] Friedrich Nietzsce válogatott írásai, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984, (Szabó Ede fordítása)

Mail Art Chro No Logy

new projects | artpool | archive | center
| library | collections | search | contact