MŰVÉSZET MINT AJÁNDÉK
(IT'S A NET, NET, NET, NET WORLD)

A mail art ellentmondások boldog kuszasága, egy "örök" és éteri játéka a rejtőzködő, sejtelmes, imaginárius, szórakoztató, költői, provokatív, banális, forradalmi kapcsolatoknak. Függetlenül a postai hálózatban keringő anyagoktól, a mail art hosszú fejlődésének minden egyes korszakára jellemző - a hálózat fokozatos, de állandó terjeszkedése és változása mellett - ennek a kifejezésformának az a bomlasztó és sajátos jellegzetessége, hogy mindenki számára nyitott valamint az a mindenekfölött álló tény, hogy már a megalkotásakor ajándéknak szánják. Ez egy egyszerű, de lényegi változás a gondolkodásmódban, ami elmékeztethet bennünket – nem véletlenül, tekintve a szoros összefüggést a térben és a két diszciplína fejlődésének idejében – a hatvanas évek bizonyos avantgárd utcaszínházainak - például a BREAD AND PUPPET THEATER vagy a LIVING THEATER - előadásaira: totál happeningek, melyek nyelvi egyszerűségük kiválóságának és kommunikativitásuk közvetlenségének köszönhetően a gyakorlatban valósították meg a művészet=élet egyenletet anélkül, hogy emiatt kizárták volna tartalmuk megindító mélységét. Akárcsak a LIVING THEATER társulatának utópisztikus kísérlete, amely arra törekedett, hogy megvalósítsa a színház a színházon túl elvét, mely egy kollektív ritus során képes a közönség bevonására, hasonló módon a mail art a kezdetektől fogva egy művészet a művészeten túli perspektívából határozta meg önmagát, szakítva mindenféle tabuval, mely a műalkotásnak mint remekműnek értékességére és szentségére vonatkozott (a mail art gyakorlatában a műveket gyakran hasznosítják újra, szedik darabokra, adják kézről kézre, hasonlóképpen a cadavres exquis[1] játékhoz), túllépve ezzel a művész piedesztálra emelt, elszigetelt, demiurgosz-i géniusz mítoszán.

Úgy fogalmaztam, hogy az elküldött mű ajándék, nem pedig csere, ugyanis mail art körökben a művek napi csereberéje mögött egyértelműen érzékelhető az érdek nélküli felajánlás általános elterjedtsége, az ámulatba ejtés iránti vágy, mint ahogy az az észak-amerikai indiánok potlatch ünnepén tapasztalható, a szándék a hivatalos művészet fontoskodásának nevetségessé tételére és az uralkodó piaci rendszerrel szembemenő működésre annak érdekében, hogy egy sokkal játékosabb és tiszta szellemi kifejezésmódhoz térjen vissza. A Fluxus mozgalom egy lenyűgöző és szigorú intermédia programot dolgozott ki arra, hogyan válhat a művészet a mindennapi élet részévé "főállású", hivatásos, de legalábbis félig hivatásos művészek nemzetközi együttműködésének segítségével. A mail art, a Fluxus csoport néhány elméleti feltételezésének egyenes és elkerülhetetlen folyományaként, heterogén és egyenetlen együttese az alkotói egymásrahatásoknak, melyeket többnyire magukat nem művésznek valló emberek hoztak létre a szabadidejükben. Ezért aztán megengedheti magának azt a luxust, hogy (minden értelemben) ingyenes ajándék legyen.


Vittore Baroni - szemelvény a Bassano 2000 / Sentieri Interrotti katalógusból



[1] Francia eredetű játék: egy papír jár körbe a játékosok között, melyre mindenki ír egy szót vagy rajzol egy motívumot, majd továbbadja a papírt a következő játékosnak, hogy az folytassa a mondatot vagy a rajzot. A játék érdekessége lehet, ha a játékosok nem látják, hogy mit írt, rajzolt az elöző játékos.

Vittore Baroni (I) web-link | artpool-link | >>

ART AS GIFT | MŰVÉSZET MINT AJÁNDÉK

Tales and Legends of the Eternal Network | Az Örök Hálózat meséi és legendái

>stroll/séta>


  2006 | Network | Artpool | search • kereső | Artpool | Network | 2006