| NETWORK
UTÓPIÁK A MINDENÜTT LEVÉS MŰVÉSZETE [címoldal] - [ZÉRO - A mindenhol-levés művészete] - [Hálózat-mű-utópiák] - [A házigazda szentháromsága] - [Piactér a kukucskáló dobozban]
Heiko
Idensen A média-áramlatok integratív összeszövődése teszi lehetségessé az egymástól elkülönülő termelési, képzeleti és cserefolyamatokat. Az átvitel, a közvetítés, a vetítés hálózati poétikája... A posztmodern technológiák és tudományok a telematikus multimediális rendszerek horogján fennakadt nomádokként hagyják maguk mögött az emberi lényeket: az alfabetikus könyv-kultúra kulturális imprintje, az audiovizuális tömegkommunikáció formálja ki s csábítja el őket e technológián keresztül, ez nyújt nekik érzelmi táplálékot, elméjüket az új információs technikák ösztönzik, nyűgözik le és inspirálják. A szöveg-társadalom mítosza - a véges szöveg, a szerzőség, a legitimáció a "nagy történetek" (ideológiák) révén - összecsuklik az információs médiával szembesülve, az egymással korlátlanul felcserélhető információ-részecskék áradatában. Ha elfogadjuk az információs hálózatok kulturális kihívását, azzal végre véget vetünk a lineáris diskurzusok, szövegek, képek, hangok átvitelének ...a nomád módon összeszövődött gondolatot beépítjük az információs csatornákba... a hálózatozás a keresztkapcsolatok, az úton levés, a mindenütt levés művészete... Noha gyakran megpróbálják szerepüket összevetni a nyomda - a társadalmi és kulturális forradalmak hordozója - történelmi szerepével, amikor a digitális média-hálózatok nyomán létrejövő radikális társadalmi változásokról volna szó, úgy tűnik, nincs olyan társadalmi terület, amelyben a telematikus és a hipermediális információ és a kommunikációs eszközök képesek lennének teljes mélységükben kifejteni hatásukat. Noha az egymástól legtávolabb eső médiumok (az íróeszközök, a telefon, a televízió, a videó és az audio komponensek, a számítógépek) digitális összefűzését lehetővé tevő eszközök rendelkezésre állnak, "az információfeldolgozás paradigmaváltása" a gyakorlatias optimalizáló és racionalizáló megoldásokon túl alig-alig változtatta meg a legtöbb felhasználó mindennapi szokásait. A viszonylag új médiumok köré szinte mitikus minőségek épülnek azon kavarodás során, amint lassan felváltják a "régi" média begyökeredzett struktúráit - úgy tűnik, óriási energiaforrások szabadulnak fel. Különösen manapság, a társadalmi utópiák és tervek állítólagos bukása után, az utópikus potenciálok mindinkább a technikákban és a médiumokban keresnek utat maguknak: ökológiai technikákban, a rekreációban és a pszichológiai technikákban, a testtel és az esztétikummal összefüggő technikákban... Míg a mechanika kora milliárdnyi változatban zengte a termelés egyetemes eszköze, a gép dicséretét, a posztmodern kor az Egyetemes Hálózat mítoszát hozta el: a telematikus technológiák a kommunikációs módszerek felszabadulását, megsokszorozódását és gazdagodását ígérik. Társadalmi rendszerek mint nyitott hálózatok, amelyekben az üzenetek csillagokhoz hasonlóan sugároznak minden lehetséges irányba; Már nem "a médium az üzenet" a mítosz, (ez a tömegkommunikációra érvényes), hanem az üzenet a médiumok áramlatainak összebogozódásaként/összeszövődéseként jön létre: átvitel/vétel, interakció. Az átvitel, a visszacsatolás és az önépítő hálózati rendszerek paradigmái alapvető rendszerelméleti műveletekké lesznek. Minden tudomány, diszkurzus, szöveg és esztétikai modell az információs ciklus sajátos eseteként jelenik meg: a médium a hálózat! (Feladó-Kód-Befogadó, Szöveg-Jelrendszer-Üzenet, Átviteli csatorna-Jelölt...) A mítosz kezdetben történet volt, aztán kijelentés, ma viszonyok hálózata. A művészeti telematikus tervek túllépnek az átvitel és vétel konvencionális dialektikáján; megváltoztatják a kódot, az üzenetet, a technikai szerkezetet és a társadalmi kontextust, amelyben mindezek működnek. A hálózat mint utópikus potenciál ezért nem egyszerűen mindannak összebogozása, ami a létező telematikus hálózatokban kering, hanem a hálózat/a mátrix/az anyag/a rizóma mint modell, mint textúra, mint forma, program, aktivitás, elbeszélési mód, életmód... A közvetlen, bejelentetlen kapcsolat pillanatai, utalások, keresztutalások, a szimbolikus cserekapcsolatok új formái - amelyeket nem szűrnek meg többé társadalmi, nyelvi, bürokratikus és kereskedelmi normák -, nem átvivő és felvevő eszközök, de emberek, akik egymásnak felelgetnek... A digitális
információs hálózatok révén
eltűnik az a fontos különbség, amelyet a nyugati
kultúra írás és olvasás, átvitel
és vétel, megnevezés/kódolás és
értelmezés/dekódolás között tesz.
Az információ termelése, elosztása, értelmezése,
kommentálása és behívása a nyitott
hivatkozások, navigáló és strukturáló
műveletek egyetlen hiper-mediális hálózatán
belül megy végbe. Lassan kiformálódnak az
írás és az olvasás új paradigmái:
navigáció, interakció, információs
tervek, képernyő-gondolkozás... Noha fontos, hogy
elsajátítsuk az olvasó szerepét a hipertextekben,
a keresztezési pontok és a hálózati csomópontok
körül, nem elég egyszerűen olvasni, gondolkodni,
értelmezni (s a cselekvést a politikusokra és a
génsebészekre hagyni). Az egybeszövődő
gondolkodás a társadalmi, kulturális és
technikai utópiákban elősegíti a sajátos
kooperatív behatolást a bonyolult, összeszövődő
rendszerekbe - legyenek ezek szövegek (irodalom), dokumentumok
és adatok (információs rendszerek, episztémék),
társadalmi struktúrák vagy kommunikatív
aktusok. A hálózati projektumok nem annyira a művészettel,
a késztermékkel vagy a termékek cseréjével
foglalkoznak, hanem a hálózatozás folyamatával...
(lotta continua, permanens forradalom...) Hálózati műveletek
mint esztétikai munka, összekapcsolható gondolattárgyakkal
- mint a kollektíve működő és szabadon
keringő képzelőerő kivetülései,
amely társadalmi formát is ölt: mindent beleölthetünk
minden másba! Többé nem oldalban/könyvben/könyvtárrészlegben vagy paradigmában gondolkodni, amikor írunk, hanem on-line gondolkodni, a képernyő-gondolkodás folytatásaként a társadalmi hálózati struktúrákban - rizomatikus kollaboratív szövegtermelés: on-line a kommunikatív cselekvés, társadalmi visszhangok, kommunikatív aktusok, a jelek társadalmi cseréje, az aktív szemiotika, az átviteli és cserefolyamatok közvetlen kontextusában... röviden, generatív utazás szövegekben: TextTours. Többé nem a bekezdés, fejezet, történet vagy könyv a legkisebb egység az írásban, hanem a csomópont - mint azon legkisebb információegység, amelyet megjeleníthetünk a képernyőn s mint a legkisebb egyetemesen összekapcsolható építőkocka a hálózati rendszerben. Az írás (mint écriture a szó alkotói értelmében, mint tevékenység, csinálás, nemzés...) (már mindig) on-line megy végbe: az írási folyamat, ráakaszkodva a kivetítő apparátusra (az írórendszerére), folyamatosan oda-vissza kapcsol átvitel/vétel, emlékezés/felejtés, folytatás/befejezés között... A strukturálás, átvizsgálás, kontextusba helyezés (ismétlés, visszatérés, mondatok, események összekapcsolása...), amely egyedi szerzők elméjében megy végbe (vagy a kézirat margóján, egy korrektúra-példány sorai között...) máris a nyilvánosság terében történik: szétosztott kollektív-kollaboratív terv, szöveg fejlesztés-feldolgozás a szó legigazibb értelmében. Egy efféle fantázia-hálózat-műben talán nem is fontos már, ki írt valamit, csak az, hol írták, mihez van köze, hogyan kering a hálózatokban, miféle válaszokat vált ki... A kollektív TEXTUALITÁS utópikus víziója: ahogy máris megvalósult nagy kavarodások idején (francia forradalom, író-szövetkezetek az orosz forradalomban...) s a kommunális szöveg-hálózat-művekben. De sem az enciklopédia, sem az irodalmi körök (új regényesek, Tel-Quel) nem tüntették el valóban a burzsoá szerző-alanyt, még ott sem, ahol ez az irodalmi program központi célkitűzései közé tartozott! Talán valóban (operatíve) az írás (rögzítés, terjesztés) technikájának kérdése ez: nincs helye a szignónak ( a "szignó" olyan file, amely személyes búcsúüzenetet tartalmaz, amit hozzátehetünk egy postai üzenethez), ahogy az információ sem következetes eléggé ahhoz, hogy a szerző hagyományosan megadható legyen. Ami elméletileg és fogalmilag alkalmazható az írott irodalom esetében - az irodalom mint intertextuális hálózat rendszerében -, az a net-work-text-tours (hálózat-mű-szöveg-túrák) esetében is áll a létrehozás/strukturálás és a terjesztés minden egyes pillanatában: a különbség írás és olvasás között a hálózatban a zérushoz közelít. Vándorutak, indulási és érkezési pontok, vágányok, ösvények, forgalmi utak, csomópontok, bázisok és városok a telematikus hálózatok tájképében. Minden egyes utazással, minden on-line kalanddal tovább terjed a kapcsolatok hálózata... Ha ezek a kommunikatív kapcsolatok, kommunikációs aktusok, betöltések és lementések, küldési és fogadási aktusok... tárgyorientált hipertext programokkal társulnak, akkor az egymástól legtávolabb eső adat-formák, információhordozók, kulturális termelési formák is egy közös felületen keveredhetnek: egy átfogó telematikus hálózat utópikus víziójában, amelyben az egyéni termelési formák társadalmi kommunikációvá alakulnak át. *NET-WORK-UTOPIAS, PooL Processing, (Heiko Idensen, Hanover & Matthias Krohn, Köln), in: ON LINE, Graz, 1993., 17-35. old. (részletek) <> [lap tetejére] [tovább] |