[Hangköltészet]

A POLIPOÉZIS KIÁLTVÁNYA*

1. Csakis az új technológiák fejlődése jelzi majd a hangköltészet haladását: az elektronikus médiumok és a számítógép az igazi főszereplők.

2. A nyelvtárgyat mindinkább legkisebb és legnagyobb szegmenseiben kell kutatni: a hangi kísérletezés alapeleme, a szó a „sokértékű szó” [multiparola] konnotációit ölti magára; a kísérlet a sokértékű szó bensejébe hatol, s a felületét is összevarrja. Elengedhetetlen, hogy a szó felszabadítsa sokértékű hangzását.

3. A hang kibontakoztatása nem ismerhet határokat, s a tiszta zörejiség küszöbén jóval túl kell lépnie, a jelentéses zörejiség felé: az akár hangzásbeli, akár nyelvi több-értékűségnek akkor van értelme, ha teljes egészében kihasználja a száj hangszer-apparátusát.

4. Az időérzékenység (a perc, a másodperc) visszaszerzése, túl a harmónia és diszharmónia szabályain - mivel csak a montázs lehet a szintézis és az egyensúly helyes paramétere.

5. A nyelv - ritmus, a hangszín-értékek igazi jelentéshordozók: a racionalitás aktusát az érzelmek aktusa követi.

6. A polipoézis az élő előadás számára fogant s valósult meg, s a hangköltészetre mint primadonnára vagy kiindulópontra bízza magát, hogy létesítsen kapcsolatot: a zeneiséggel (kíséret vagy ritmusvonal), a mimikával, a gesztussal és a tánccal (mint a hangzó téma értelmezésével vagy kitágításával vagy integrációjával), a képpel (legyen az televíziós vagy diakép, festmény vagy installáció s működjék mint képzettársítás, magyarázat, illusztráció vagy alternatíva), a fénnyel, a térrel, az öltözettel és a tárgyakkal.

Enzo Minarelli

* in: Tramesa d’Art katalógus, Valencia, 1987

Magyarul: in: Szkárosi Endre (szerk.): Hangköltészet. Szöveggyűjtemény, Artpool, Budapest, 1994., 35. o. <>