[Ray főlap] [Artpool] [Ray on line publikációk] [egyéb on line publikációk]
[english]

Luther Blissett: Ray Johnson - egy zapatista Greenwichben

[Ray Johnson - A Zapatista in Greenwich by Luther Blissett]

Nemrég egy olasz sikerkönyv jelent meg Luther Blissett neve alatt, amely egy világméretű legendát terjesztett el Ray Johnsonról és a sokféle néven futó nemzetközi "Luther Blissett" projektben való érdekeltségéről. A könyv címe: "Mind Invaders. How To Fuck [With] The Media", vagyis "Agybitorlók. Hogyan basszunk [ki] a médiával?" 1995 novemberében jelent meg és utolsó példánya még december vége előtt elkelt. Kiadója, a római Castelvecchi Edizioni, rögtön megkezdte az utánnyomást.

Úgy tűnik, mintha a terv egybeesne Vittore Baroni felkérésével (Arte Postale 69. 1995 tavasza), amely valahogy így hangzott: "Alkossatok saját Ray Johnson-műveket...Tartsátok életben és szem előtt a virtuális Ray-legendákat... félemlítsétek meg a halálon túli dicsőség kihasználóit..."

Úgy tűnik, hogy akik 1994 elejétől megosztva használják e "Luther Blissett" nevet (senki nem tudja, kinek az ötlete volt ez a terv, számos legenda kering róla), elhatározták, hogy beveszik Ray Johnsont a "képzeletbeli alapítók" pantheonjába.

Az Agybitorlók megjelenése előtt és után egymásnak ellentmondó pletykákat terjesztettek el, melyeket az újságok és magazinok felkaptak és eltúloztak; Ray nevével az ő nevét használók által szervezett olaszországi szabotázsokról, pszichogeográfiai kutatásokról, performanszokról, kiállításokról, videókról és rádió- előadásokról szóló tudósításokban egyre gyakrabban találkozhattunk..

Az Agybitorlók még tovább ment azzal, hogy Ray-nek tulajdonított néhány, az alternatív olasz BBS-eken olvasható Luther Blissett-szöveget (amelyet valójában olasz és brit pszichogeográfusok írtak), és hogy erősen panaszkodott egy feltételezett CIA—szabadkőműves összeesküvésre, melynek célja Johnson meggyilkolása volt. [...]

A csalók és az álruhás Blissett-ek nyilván visszhangozni kezdték ezt a legendát az olasz sajtóban, noha a könyv előszava és néhány bekezdése kifejezetten arra figyelmeztette az olvasót, hogy cserében azt várják tőle, hogy tovább manipulálja a "hálózati mítoszt", s így járuljon hozzá egy szenzációs zűrzavar kialakításához, amely a legtöbbet tudja kihozni a "konkrét" Luther Blissett-ek "láthatatlanságából" és "hatékonyságából".

A hiszékenység a legnagyobb ellenség!

Valami mégis igaz volt (talán...), amint a RAYszvétel egy sokkal prózaibb bemutatásából kiderül: megtudtam, hogy néhány évvel ezelőtt Johnson egy olasz partnertől (valószínűleg Ruggero Maggitól) kapott egy újságkivágást, amelyben őt (Johnsont) említik. A cikk hátán egy rövid írás volt az olasz labdarúgó válogatottról, ezzel a mondattal: "Ezt a gólt akár Luther Blissett is rúghatta volna!

Itt szükség van egy rövid magyarázatra: Luther Blissett brit futball-játékos volt, aki a nyolcvanas évek végén vonult vissza. A Watford Football Club-ban játszott, amelynek elnöke és tulajdonosa...Elton John volt. 1983-ban a milánói futballklubhoz szerződött, úgyhogy Olaszországba költözött. Sajnálatos módon nem szokta meg az olasz ligát, ezért az egy év múlva visszaküldte Nagy Britanniába. Teljes leégésként tartják azóta számon.

Egy Vittore Baronihoz, vagy talán az előbb említett Ruggero Maggihoz írt rövid levelében, Johnson megkérdi: "...mellesleg, ki az a Luther Blissett?" A címzett (bármelyikük legyen is az) hirtelen felidézte a bajt okozó futballistát, és nevetni kezdett. Egy levélben maga is elküldte a kérdést Stewart Home-nak a Neoista Szervezet tagjának. Home 1995. február 15-én, miután válaszában közölte, hogy Angilában Blissett-nek sokkal jobb hírneve volt (az 1982-83-as bajnokságon 27 gólt lőtt), mint Olaszországban, a Londoni Pszichogeográfiai Társulatot alkotó barátaival együtt egy pszichogeográfiai "fúrást" tervezett Greenwich-ben. Itt a társaság megtalálta a ... Blissett utcát, majd a következő napokban kinyomozták, hogy azt George Blissett-ről, egy viktoriánus papról és jótevőről nevezték el. "Luther Blissett" jópofa történetként érkezett Londonba, és ragályos, sokjelentésű névként került vissza Olaszországba.

Összefoglalásképp: Ray Johnson annyira fertőző művész volt, hogy még apropói és véletlenszerű megjegyzései is életképesek voltak a kultúraellenes gerilla számára. Szerencséjére, hiszen félig tudatosan ő volt e terv kitervelője! Szerencsétlenségére, hiszen nem tudhatta meg soha, milyen szörnynek adott életet.

Az Agybitorlók után E-mail útján a legendák más országokra is átterjedtek, majd végül néhány fanzine-ben végezték (például a nemrég Barcelonában kiadott P.O.Boxban), ahol a szálak ismét szétváltak. A L.B. név iránti kereslet növekedése Amerikában (l. a "Luther Blissett Bemutató" a 96-os San Diego-i Szociometriai Vásáron, a Baltimore-ban megjelent rejtélyes graffiti, váratlan "virtuális" performanszok Albániában, a Salt Lake-i Szabadkőműves Páholynak küldött furcsa üzenetek, valamint számos mail art terv és kiállítás) a történet újabb helyi változatait vonja majd maga után, melyek célja meghökkenteni.

Vajon nem ez-e a legszebb hódolat egy olyan művész előtt, aki mesterien bánt a hálózati kultúrában, a pop mitológiában, mi több a névrokonságban rejlő lehetőségekkel?

                                                                           (Fordította Kiss-Pál Klára, 1997)

Luther Blissett linkek:

Luther Blissett Project

Luther Blissett Project -1


LutherBlissett.net - 2

THE LUTHER BLISSETT MANIFESTO

Luther Blissett

Luther Blissett Berlinben

Luther Blissett is dead

Offenbarung des Luther Blissett

Luther Blissett - Wikipedia

[Ray főlap] [Artpool] [Ray on line publikációk] [egyéb on line publikációk]