Transz-avantgarde

"A kifejezés Achille Bonito Oliva olasz kritikustól származik. ("La Transavanguardia Italiana" című könyve 1980-ban jelent meg.) E festői irányzat a személyes élmény és a szubjektív létállapot megfogalmazását helyezi középpontba, jellemző rá a "kulturális nomadizmus" (Oliva), azaz a különböző korok, régiók, kultúrák szellemi területeinek bebarangolása, az egymástól eltérő kultúrafelfogások vegyítése."

Forrás: Hegyi Lóránd: Utak az avantgárdból, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1989,. 208-209.o.

Lásd még: Heftige Malerei, Új Vadak


Művészek

Sandro Chia (1946), Enzo Cucchi (1949), Francesco Clemente (1952), Mimmo Paladino (1948), Nicola de Maria (1954), Ernesto Tatafiore (1943), Mimmo Germana, Georg Baselitz (1938), Markus Lüpertz (1941), Karl Horst Hödicke(1938), Anselm Kiefer, Werner Büttner, Walter Dahn (1954), Georg Jiri Dokoupil, Jörg Immendorf, Rainer Fetting (1949), Helmut Middendorf, Berndt Zimmer, Albert Oehlen (1954), Berndt Koberling, Hella Santarossa (1949), Jürgen Klauke (1943), Wolfgang Cilarz (Salome) (1954), Ina Barfuss, Hubert Schmalix (1952), Siegfried Anzinger (1953), Alois Mosbacher(1954), Joseph Kern, Erwin Bohatsch (1951), Erwin Wurm (1954), Manfred Wakolbinger, Franz West, Manolo Quesido, Miquel Barcelo, Ferran Garcia Sevilla (1949), Sindria Segura, José M. Broto, David Salle(1957), Julian Schnabel (1951), Keith Haring (1958), Robert Longo, Susan Rothenberg, Joe Zucker, Erich Fischl


[kutatólap] [fogalomtár]