A MŰVÉSZEK KÖZÉRZETE


Bak Imre: Én valahogyan soha nem érdeklődtem a politika iránt, valószinüleg azért mert ugy gondoltam, hogy ... együtt is gyengék vagyunk ahhoz, hogy egy politikai helyzeten változtassunk, tehát az én törekvésem mindig arra redukálódott, hogy tágitani azokat a lehetőségeket, amelyek a szakterületemet érintik.


Beke László: A konceptuális művészet politikai színezete ... egyrészt magával a létével és a furcsaságával, másrészt a kommunikációs ügyességével, - mely egy sereg olyan csatornát használt ki, amely őrizetlen volt - harmadrészt pedig kimondottan politikai jellegű munkáival, ...

A munkahelyemet átszervezték villám gyorsan, már 1970-re az MTA művészeti kutató csoportjává. Aradi Nóra lett az igazgató, akit én azért becsülök, mert az az érzésem, hogy háromszor vagy négyszer nem rúgott ki, amikor Aczél György megkérte, hogy rúgjon ki engem. Szóval kezdtek szaporodni a konfliktusok, konfliktusok abból adódtak, hogy jött a „Balatonboglár”


Don Péter: Csutorosnak volt egy „Szembesités” cimű kiállítása Bogláron, ahol a vizuális középpontban a felesége ... és saját magának az ujjlenyomatait állitotta ki. Erre a gesztusra azért volt belsőleg szüksége, valószinűleg kényszer gesztus volt, mert egy koncepciós per áldozatai voltak.


Galántai György: A kápolnának hivatalosan nem lehetett státusza, azért sem mert egyházi tulajdon volt és azért sem, mert magánbérlemény volt. ... a jogszabályok a magánszférában nem fogalmaztak meg szabályokat a társadalmi aktivitásra, ...

Jellemző volt akkor sokunkra, hogy képesek voltunk minden történést művészetként szemlélni. Egy példa erre a két kutyás járőr „rendőrművész” akciója a kápolna bejáratánál 1973. augusztus 6.- án hajnali négykor.


Gulyás Gyula: ... akkor bennünk volt ez az állandó félelemérzet, de fiatalok voltunk és úgy tudtuk, hogy ez van. Legalábbis én ennyire komolyan nem akartam elhinni. Azt hittem, hogy ez egy lázálom, de létezett. Hogyne. Sokunkat nagyon meg is viselt.


Gáyor Tibor: Meglehetősen udvariasan két tipikus figura fogadott és elkezdtek beszélgetni. A szó szoros értelmében beszélgetni, rendőrszemmel, rendőr mentalitással a müvészetről, legalábbis a müvészetnek arról a szegmenséről, ahol én akkor ismert módon tevékeny voltam.


Haraszti Miklós: Mindent szabad volt csinálni, amit úgy ítéltek meg, hogy nem rendíti meg a rendszer alapjait. Az ököl ott volt a zsebben. Gondoskodva volt arról, hogy ... senki ne feledkezzen el az ökölről, ...


Haraszty István: ... mondtam a magamét, hogy hát nem ebben egyeztünk meg a pártközpontban, ott nekünk igéreteket tettek, ott nekünk a fair play-ről beszéltek, és mi a fair play szabályai szerint ime kértük, kértem az engedélyt, nem kapom meg, kulturház, azt mondták, hogy ott állitsunk ki. Most mégis miért van ez?


Jovánovics György: Az, hogy például az önköltséges kiállításokat engedélyezték, ez egy fantasztikus érzés volt, éreztük, hogy megaláznak bennünket, vagyis azt mondják, hogy ez a fajta ember, ... nem méltó ahhoz.


Maurer Dóra: Mi akkor egy kicsit olyan külföldiek voltunk, szóval kivontuk, kizártuk magunkat egy ilyen alakuló avantgardiából, ami Magyarországon ... zajlott.


Nyakas Szilárd: ... összehivtak egy un. fegyelmi bizottságot. A fegyelmi bizottság tárgyalta az ügyemet. ......és nem tudtak végül is mást a fejemre olvasni, mint azt, hogy én egy idegen állampolgár kocsijába szálltam.


Pauer Gyula: Az üldözési mánia lassan terjedt közöttünk, és nem lehetett pontosan tudni, hogy mikor, melyik nap csap le a hatóság, a rendőrség és milyen módszerekkel....


St.Auby Tamás: Huszegynéhány évesek voltunk, gyönyörü lányok tömege, szabadok voltunk, jól éreztük magunkat, csak állandóan jött ez a szitáló hatás. Állandó téma volt, szóval vagy beszéltünk róla, akkor gondoltunk rá, vagy ők beszéltek rólunk és akkor kellett velük diskurálni, mindig ott volt valami a levegőben.


Szemadám György: ... én művész akartam lenni, nekem ezt nem hagyták, engem beszorítottak ebbe a lövészárokba.


„A legvidámabb barakk”