Magyar Hírlap, 1971. július 18., vasárnap
Keserédes barangolás a Balatonnál /részlet/
Problémák, lehetőségek
Németül és magyarul hirdetik a falragaszok Balatonbogláron a Kápolnatárlat bemutató sorozatát. Tavaly néhány fiatal kitatarozta a dombon álló kápolnát, azzal a céllal, hogy műtermet nyit a festői környezetben, s időről időre bemutatja alkotásait.
- Kifélék, mifélék ezek a fiatalok? - faggatom a környékbelieket.
- Nincs baj velük, nem zavar senkit, hogy ott alszanak takaróikba burkolózva a kertben meg a kápolna padlóján, és hogy bozontosak, szakállasak.
Csak éppen azt nem értik, mit is csinálnak valójában.
A napokban például meglepő látnivaló fogadta a tárlatlátogatókat: egyebek mellett homokkal teli nylonzacskó függött a falon, két oldalából tejpumpa állt ki. Hogy mit akart kifejezni a mű? Talán éppen azt a gondolatot, amelyet az egyik művész röplapokon hirdet ars poeticájaként: „Köpök a művészetre!”
Kiballagtam a kápolnához. Szerény tárlat, ingyenes a belépés. A falon bizonyítvány arról, hogy az egyház bérbe adta az épületet kiállítási célokra. A papírlap mellett újságkivágások, neves vendégek megjelenéséről tudósító gépírásos lapok. Vajon felkerül-e ezek közé a Somogyi Néplap minapi cikke, amelyből egyebek között az derül ki, hogy illegális kiállításról van szó?
Megkérdeztem a tanács titkárától: tudják-e kik, és mit állítanak ki a kápolna falai között? Még a nevüket sem ismerik.
Búcsúpillantásom egy sajátos műalkotásra esik: egy ezüsttel bemázolt, döglött verébre, amelynek testére színes pillangókat ragasztott a „művész”...
Esztergomi László