[english]


ARTPOOL´S ART TOUR, 1979. június 21. - augusztus 2.

Az Artpool első "művészeti utazás" projektje Olaszországba.

Az utazás kimondott célja az olasz experimentális művészet és költészet néhány alkotójával, kiadójával és szervezőjével való találkozás, kiadványok gyűjtése, együttműködési lehetőségek kutatása. De semmit sem terveztünk meg előre. Az utazást megelőzően leveleket írtunk valahány olasz címünkre azzal a kéréssel, hogy nevezze meg a mai olasz művészetben azt, amit feltétlenül meg kell néznünk. Ezután az utazás alakulását és tartalmát a válaszok határozták meg. Akik válaszoltak: Vittore Baroni, Ugo Carrega, G. A. Cavellini, Betty Danon, Gillo Dorfles, Marco Pachetti, Romano Peli, Michele Perfetti, Studio Santandrea, Adriano Spatola. Aki magát ajánlotta - meglátogattuk.


A célt hangsúlyozni kivánó két utitáska,
a főleg autóstoppos és gyalogos utazási módhoz.

A nyüzsgő velencei mesevilágból érkeztünk a csendes Bresciába. Cavellini házába belépve az ajtóval szemben mintegy névjegyként szorosan egymás mellett két azonos méretű kép fogadott: egy színes, eredeti Vasarely és egy fekete hátterű fehér Cavellini felirat, Ben Vautier stílusában. A felirat: “Vasarely egy szar”. A Cavellini Múzeum megtekintése után fotóakcióval dokumentáltuk első találkozásunkat, majd megbeszéltünk a következő évi budapesti Cavellini kiállítást. Végül Cavellini vendégeként pompásan megebédeltünk.

Milanóban a legérdekesebb hely Ugo Carrega “Mercato del Sale” nevű költészeti galériája volt, ahol véletlenül még a művészbélyeg amerikai szakértőjével, Peter Frankkal is találkoztunk. Carregának köszönhető többek között a Giancarlo Politival (Flash Art) való ismerettség, amelynek következményeként az Artpool frissítette az 1980-as Art Diary magyar címlistáját. A galériák nem voltak ugyan nyitva, de a galéristák készséggel adtak katalógusokat az Artpool archívuma számára. Megtelt kézitáskáinkat Rómában deponáltuk, majd országnéző túristáskodás után Párma felé vettük utunkat.

Pármából Adriano Spatola térképe alapján sikerült eljutnunk Mulino di Bazzanoba. Ez a hely egy malom, minden út végén. Az épület emeletes és tágas, de a könyvek és félkész kiadványok kupacai között csak keskeny ösvényen lehetett közlekedni. Itt készült a Geiger assembling, a Tam Tam és Baobab. Spatola szerette a nem kiszámítható helyzeteket, így például megkért, hogy ha visszatérünk Magyarországra, készítsem el a Geiger 9-es szám borítóját 300 példányban olyan papírra és olyan módon, ahogyan ő nem tudná elképzelni.

Alkalmi gépkocsival Spatola társaságában érkeztünk Pármába, hogy megismerkedjünk Romano Pelivel és mail art archívumával a C.D.O.-val. Peli éppen fel volt dobódva a Ray Johnson Nothing-től, ezért főleg erről beszélt, de mutatott sok mást is gazdag archívumából, ami az éppen beinditott Artpool építési munkájában nagyon hasznosnak bizonyult.

Az utolsó helyszín, ahol megszálltunk, egy német művészház, a Villa Romana volt Firenzében. Nannuccival szerettünk volna találkozni, hogy megnézzük Zona archívumát, de ez nem sikerült. Kárpótlásul jól megnéztük az Uffizzi képtárat, nagyszerű hely, remek művekkel.

Az utazás egyik hasznosulása lehetett volna a “PACCO dall'ITALIA” /Olasz csomag (APS no.2.) című kiállítás. (PIK Galéria, Csepel, Budapest). A kiállítás főleg vizuális és hangköltészeti anyagokból és az azonos című Mail Art felhívásra érkezett darabokból állt volna. De sajnos a 137 olasz címre feladott felhívást a posta nem továbbította, amit meg is reklamáltunk - sikertelenül. Ezenkívül a szervezés fázisában lévő kiállítást az engedélyező szerv - a Budapesti Képzőművészeti Igazgatóság - is akadályozta. Miközben a tervezett kiállítás anyagát senki sem látta és nem is volt rá kiváncsi, a hivatalokban úgy tudták, hogy az olasz művészet fasiszta jellegű. [“Festő” fn. dosszié]

Közben, hogy a magyar posta eljárásáért kárpótoljam magam egy általános mail art felhívást (APS no.4.) sokszorosítottam, és naponta kis adagokban különböző postahivatalokban adtam fel. A válaszokból az is kiderült, hogy a megfigyelési rendszer nem tökéletes, mert például az “olasz csomag” projektről is értesültek néhányan. A válaszul kapott anyagokat “Küldött művészet” címen a "Hetvenes évek kultúrája" című szigorúan zártkörű rendezvénysorozat részeként lett bemutatva a Fiatal Művészek Klubja pincéjében.

A következő érdekes fejlemény, hogy az “olasz csomag” kiállítás végül is megvalósult. Nem pont úgy ahogyan korábban gondoltam, de nem bántam mert sokkal jobb lett. A kiállítást a zártkörűségére való tekintettel nem is kellett zsűrizni, ugyanakkor a sajtóban megjelent róla hír. (!?) Ez a Cavellini esemény volt, Budapesten, a Fiatal Művészek Klubja egész területén (1980. május 23.,24.,26.,28.,29.) A kiállítás (APS no. 5.) három részből állt: Galántai György Cavellini bemutatója, Galántai - Cavellini közös boritékmunkák az “Operation Round Trip” (Körposta) és 25 magyar művész Cavellini témára készített munkái. A megnyitón Cavellini-videók mentek performanszairól, portrékat rajzolt a résztvevőkről, sokszorosított munkáit, képeslapjait, bélyegeit, matricáit, osztogatta a közönségnek, majd a jelenlevőkkel a “művészet dzsungeléről” beszélt. Cavellini egy neki rendezett fesztiválról érkezett Kaliforniából Budapestre és nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire jól érzi magát itt Európában a barbár Amerika után, leginkább azért, mert itt jól beszéltek olaszul.

Az utolsó esemény a lehetőségekben való tobzódásként jött létre Galántai György ötletéből, hogy Klaniczay Júliával és Cavellinivel csináljanak egy “kapcsolatművészeti” performanszt Hommage à Vera Muhina címmel a Hősők terén. A téren - rendőri segédlettel - akkor éppen egy hivatalos ünnepség háttér installálását végezték. Mikrofonokat és hangszórókat szereltek fel, amihez felajánlottuk, hogy mikrofonpróbaként Cavellini hangosan mondja a nevet, amelyet éppen a ruhánkra ír. A Hősök terét betöltötte Cavellini hangja, és így az engedély nélkül használt közterületen teljesen észrevétlenek maradtunk.

Dokumentum “Festő” fn. dosszié: [79.09.27] [80.06.05] [81.07.13] [82.06.00]


Az Artpool második “művészeti utazás” projektje - európai körút - 1982.