A transzparencia fogalma - Transzparens (átlátszó) egy objektum, ha valójában ott van, de nem látszik, nem vesszük észre. Példa: Mialatt a file szerver biztosít egy virtuális diszk eszközt, maga a hálózat, a hálózati szolgáltatások transzparensek, nem látszódnak. A virtuális diszkre ugyanúgy a nevével hivatkozhatunk, mint egy valódi (reális) diszkre, nem törődünk közben a hálózattal, nem is vesszük észre, hogy hálózaton is dolgozunk (legföljebb ha a virtuális diszk lassú).

Digitális videó - A számítógép egyik legalapvetőbb haszna az a képessége, hogy átalakítja az analóg világ folyamatos jelenségeit a digitális tartomány diszkrét egységeivé. Az audiovizuális információ-feldolgozást a transzparencia és a vezérlés egyedülálló előnyével ruházza fel. A transzparencia azt jelenti, hogy a közeg nem vezet be mesterséges elemet a feldolgozandó információba.

Moholy-Nagy egész életművén végigvonul az átlátszóság, áttetszőség, azaz a transzparencia megjelenítésének problematikája. Festészetében az egymáson átütő síkok, geometrikus alakzatok Malevics szuprematizmusát idézik, de a transzparens hatások játékát hangsúlyozó Moholy-Nagy távol állt az orosz mester misztikus világától. A harmincas évektől műanyagokra festett: az áttetsző lemezeket gyakran több rétegben, egymásra erősítve, bekarcolva állította össze. A térben kibontakozó fény és az anyag kölcsönhatása a negyvenes évek plasztik-konstrukcióival került "új megvilágításba". A fény-árnyék-transzparencia hármasa foglalkoztatta fotogramjaiban, fotóiban, de kinetikus muve a Fény-tér-modulátor is – perforált fém- és üvegfelületeinek áthatásával – e szellemben fogant.

Bortnyik Sándor sablonnyomatai a négyszögek mellé beállított merész kerek forma áthatásaival, a transzparencia problémájával inkább Moholy-Nagy László felfogásához állt közel.

A folytatás mint hipertextus - Bodor Ádám kevés elem szüntelen variációjaként gondolja el az elbeszélés művészetét. A Sinistra körzet köré épülő kritikai s történeti-poétikai diszkurzus igen pontosan s hatékonyan mérte föl ennek az epikának nemcsak a poétikai technikáit, de azok funkcionális összetettségét is, amikor a kihagyás, a jelképiesítés s a hangsúlyosan figuratív megalkotottság révén megteremtett többértelműséget részben a közvetlen, társadalmi-politikai példázatosság, részben pedig a mimetikus transzparencia olvasási alakzatának megnehezítéseként értelmezte.

A narcisztikus neurózisokkal kapcsolatban figyeltem fel az önmegmásítás, a művi személyiség szerepére. Ennek azért van olyan nagy jelentősége, mert egy látszólagos transzparencia uralkodik a világon, ami - az ebből adódó kontrollálási lehetőségek miatt - a személyiség titkolására, eltorzítására és mesterséges személyiség kialakítására vezet. Például húsz évvel ezelőtt, amikor a világ transzparenciája még nem volt ilyen fokú, az emberi kapcsolatokat természetesebb viszonyok jellemezték. Ma a barátságok és szerelmek őszinteségét nagyobb veszély fenyegeti, s ebből adódóan a remény is kisebb, mint húsz évvel ezelőtt.

Minél távolabb kerül az ember személyisége magjától, annál mindenhatóbbnak érzi önmagát. Minél közelebb kerül hozzá, annál nagyobb a tehetetlenségérzése, ugyanakkor annál nagyobb a nyugalma, és annál jobb a kétségelviselő képessége. A kétségelviselő képességnek a kreativitásban roppant nagy szerepe van. Enélkül nincsen kreativitás, mint ahogy változásra sincs lehetőség. Freud azt mondja, hogy a tudattalan folyamatok felismerésével a változás reménye jár együtt. De ezen túlmenően van ennek egy antropológiai vonása is: az, hogy bizonyos belső folyamatok belátása közelebb visz önmagunkhoz és ahhoz a rettenetes felismeréshez, hogy nem vagyunk mindenhatóak. (*)

Valamit megérteni csak akkor lehet, ha az ember huzamosabban foglalkozik vele. (*)

A felismerések a történelemben nem a keresésnek, hanem a véletlennek az eredményei. Vagyis, ha valamit egy irányban keresnek, akkor egy másikban találják meg. És minél többen mennek egy bizonyos irányba, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a dolog kudarccal végződik, mert ott biztosan nem lehet megtalálni. Ez a kutatás logikája. (*)

Az utóbbi évek mélylélektani kutatásainak talán az egyik legfontosabb eredménye a csecsemőkorral kapcsolatos. Kiderült, hogy a csecsemő fejlődése kezdettől fogva két úton halad: az egyik a példa követése, az utánzás, a másik pedig az önhűség, az önérvényesítés, önismeretre törekvés. A tanulás és tanúságtevés kettősségét is érinti ez. Érdekes, hogy ennek a két útnak a kibontakozása minden személyiségben párhuzamosan történik. Példát követnie könnyebb az embernek, mint önmagához eljutni. Kívülről venni könnyebb, mint valami újat belülről előhozni. Másfelől nagyon nehéz kialakítani és megformálni azt, amilyen az ember maga. Nagyon nehéz valakinek úgy ajándékot adni, hogy az ne tegye a másikat adóssá. (*)

… a folyamatnak az alapmodellje a játék. A játék kétféleképpen történhet: lehet úgy játszani, hogy elhatározzuk, mit játszunk. Ekkor bizonyos tekintetben vége is van a játéknak. Szabályok szerint fogunk kártyázni, és kényszerek érvényesülnek. De ha azt határozzuk el, hogy játszunk, de nem tudjuk, mi a kártya, és azt sem tudjuk, hogy milyen szabályok érvényesülnek, hanem menet közben alakítjuk ki ezeket a szabályokat és változtathatjuk is őket, akkor egy autonóm játékhoz jutunk. Ezt teszi a művészet és minden kreatív tevékenység. Ez ad reményt arra, hogy nemcsak járkálunk valami körül, hanem el is juthatunk valahova ahelyett, hogy a kiinduláspontra (vagyis a vágyhoz) jutnánk csak vissza. (*)

Ami a fantázián innen van, az elképzelhető. És az képzelhető el, ami már volt egyszer. Ami még nincsen, az nem képzelhető el. A fantázia semmi újat nem hoz. A képzelet meglévő dolgokat hoz össze. Ami újat hoz, az az ötlet. Az ötletnek nincs prototípusa. Akinél az ötlet felmerül, azt annyira meglepi, hogy szótlanná válik. Erre a ritka dologra rájönni kínkeserves dolog, mert kétség nélkül nem megy. Érdekes módon a kétség végén jön az ötlet. Talán mert az ember nem szívesen szenved, inkább fantáziál és fél a szenvedélytől. (*)

Az életutat vizsgáló pszichológiai és kreatológiai elméletek különbséget tesznek az élet lefolyása (course of life, Lebenslauf), és egy historizáló biográfia (life story) között. Az előbbi hordozója a véletlen, a lehetetlennel való szembesülés, míg az utóbbié a lehetséges változatainak felismerése és a lehetetlen mellőzése. Az első típus a jövő sorssal kerül szembe, a második pedig a múlttal. (*)

A kezdetben ugyancsak fénykép után festő Méhes László újabb munkáin a fotóhatást csaknem szobrászinak tekinthető mechanikus leképezéssel éri el, amit a transzparencia elvével kombinál. Éppen drapériáinak átlátszósága jelzi az alapvető nóvumot Pauer Gyula 5-6 évvel korábban kidolgozott "pszeudó"-elvével szemben - ennek a korszakváltást jelentő elméletnek ugyanis szintén mechanikus úton elért illúzionista felületek: "kvázifényképek" voltak az első tárgyi bizonyítékai.

Gyarmathy geometriája minden látszólagos elvontsága ellenére sem zárta ki a természetközeli élményvilágot, mi több, időnként abból induktív úton eredeztetettnek látszott. Így valósult meg – György Péter és Pataki Gábor kifejezését kölcsönözve – biosz és logosz egyensúlya. Az organikus forma és az elfogulatlan (de nem perspektivikus) érzékelés kizárólagos érvényűvé is vállhatott olyan “kitérők” esetében, mint az ötvenes években készített fotogramok. Mindez csak hitelesebbé tette a dominánsként elfogadott rendszert. Hasonlóképpen hatott egy-egy kép esetében az a finom deviancia is, amikor a lazúros festésmód által adott transzparencia-lehetőségeket kihasználva a mértani alapsémára egy attól eltérő, szabadabb, az informel gesztus lenyomatát őrző rendszert vetített rá a festő.

A népművészek tudták, és az ikonfestők is, hogy mindig "ugyanazt" kell ábrázolni, abból kiindulva, hogy az ember az Isten képmása. Tehát ilyen értelemben az ember - mint ábrázolat -, egy transzparencia, egy híd az istenségtől mifelénk és vissza. Nagyon egyszerű, mondhatnám, praktikus ez így, csak ezt az egészet át kell szellemiesíteni és ragozni milliószor. Ez az alaptörvény, ami természetesen nem érzékelhető, csak szellemi megnyilvánulások sorozata által bizonyosodik be. Ez minden művészetre igaz, és csak gondolkodási szintek függvénye, hogy valaki belátja-e vagy sem.

Az üvegdobozba zárt nappali szobán túl feltűnik a szomszéd kerítése és a napfényben csillanó fémdoboz-tornacsarnok körül az ipartelep barna-szürke barakkjai, raktárai. Az alapelv a transzparencia, közösségi és magánterekben egyaránt. Így a sportpálya lelátójának javarészt üvegből készült szerkezetén átsejlik – talán nem csak a tervezőknek – a távoli hegy látképe.

Transzparens hidak - Az első 802-es híd egy transzparens (transparent bridge), vagy feszítőfás híd (spanning tree bridge). E terv támogatóinak elsöprő gondolata a teljes transzparencia megvalósítására irányult - elképzelésük szerint egy több LAN-ból álló helyszínhez elég csak elvinni az IEEE szabvány alapján tervezett hidakat, be kell kötni és feszültség alá helyezni azokat, és máris tökéletesen megy minden. Azaz nincs szükség sem hardverváltoztatásra, sem szoftvermódosításra, nem kell állítani a címkapcsolókon, nem kell forgalomirányítási táblákat vagy paramétereket letölteni. Csak a kábelre kell rácsatlakozni, s máris lehet továbbsétálni. A hidaknak nem szabad befolyásolniuk a létező LAN-ok működését.

Bevezettem a mozgás fogalmát, mert az igazi transzparencia nem az átlátszóság, hanem az átjárhatóság. - Ez az, amit ötödik dimenziónak nevezek.

A korrupcióval és általában a normaszegéssel kapcsolatban a civil társadalom egyik legfontosabb stratégiája a transzparencia. A szervezeti döntések, a gazdálkodás átlátható és nyilvános volta alapvető követelmény a szférában. A nonprofit működés lehetővé, a támogatásért folyó verseny pedig szükségessé teszi a gazdálkodási adatok nyilvánosságát.

Az evaluáció által nagyobb lesz a transzparencia, az áttekinthetőség, jobbak lesznek az információk, ill. jobb lesz az ellenőrizhetőség. Beszámol arról, hogy mi történt a pénzzel, hogy hogyan került felhasználásra. Én úgy gondolom, hogy ez egy olyan igény és elvárás, ami rendjén való, hiszen senki nem ad szívesen pénzt oda, vagy arra, amiről nem tudja, hogy mire fogják azt felhasználni. Ez a pénzeszközöket illető elszámolási kötelezettség. Úgy gondolom, hogy ez az emberek felelősségtudatát is erősíti, hiszen minden schiling, minden forint kiadásakor el kell azon gondolkodniuk, hogy mire fordítják azt a pénzt.