Net-rét
A nap témája: Művészet & média, Internetes előadások: Magyar Nemzeti Galéria, Centrális Galéria, Film.hu, Magyar Iparművészeti Egyetem, Korridor Tv, Artpool Művészetkutató Központ és az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ.
A tudásbarát véletlen*
Galántai György vázlata az Artpoolról szóló hálózati előadásához
Az 1979-ben alapított Artpool a postai „világhálón” (mail art) szervezett projektekkel, valamint a kapcsolatművészeti gondolat-csere lehetőségeinek leleményes kutatásával kísérletezte ki a művészeti kommunikáció sajátos változatait. A munka eredménye a tapasztalaton túl egy világméretű archívum és különböző gyűjtemények. Az 1992-ben megnyílt Artpool Művészetkutató Központ újabb projektjeinek anyaga a korábban archivált információkkal és a külső hálóval (is) kapcsolatban az interneten egy interaktív (tudásbarát) „Világ Egyetem”-mé épül. Az Artpool az internetet 1995 december óta technikai (mediális) szempontból felhasználóként, tartalmi (oktatási) szempontból szolgáltatóként használja.
A tudásról Szókratész (i.e. 469-399) a tudásbarát ezt mondta: „Semmit sem tudok, csak azt, hogy nem tudok semmit.” Mintegy kétezer négyszáz évvel később Paulinyi Tamás említ egy W. H. Lung nevű embert aki szerint „nem a tudat van a test terében, hanem a test van a tudat terében. Ez olyan, mint ha pl. egy rádiót vizsgálunk: nem a rádióban van az adás, hanem az adásban van a rádió.” […] A világegyetemnek úgy, ahogy van, lehet tudata, és a tudatnak úgy, ahogy van, lehet világegyeteme. Folytatva Zenonnal (kb. i.e. 490-430) a paradoxonok mesterével: „Ami mozgásban van, az sem abban a helyben nem mozog, amelyben van, sem abban, amelyben nincs. […] nyugalmi helyzetek halmozásából nem keletkezhet mozgás.” A XX. század végi konceptuális művészeti kisérletek bőven használták ezeket a korai felvetéseket.
[…] az eddig abszolútnak tekintett tér és az egyértelmű folyamnak tekintett idő nem más, mint viszony a szemlélők, vagyis az alanyok között.
[…] Az agyfunkciókba való mélyebb bepillantás mostani lehetősége és telematikus technikáink lehetővé teszik, hogy átalakítsuk a kapcsolási rajzot, és az ostoba társadalomból „alkotó” társadalmat csináljunk. Éspedig olyan kapcsolási rajz alapján, mely illeszkedik az agyi funkciók összjátékához. Ebben a társadalmi struktúrában már nem lesznek adóközpontok, hanem a hálózat minden csomópontja adni és venni is fog egyszersmind. Így mindenfelé a hálózatban fogják meghozni a döntéseket, és ezek, úgy mint az agyban, egyesített döntéssé, konszenzussá fognak integrálódni. A társadalom olyan szándékok mozaikja lesz, amelyek mindig újabb egyesített szándékká fognak integrálódni. Költészet, mint ön-összeszerelő rendszer, mondaná Erdély Miklós.
a tudásbarát környezetben
* az agyfunkciók működését felszabadítják az asszociációs láncok
* a hálózati struktúra * minden értelemben
* a kétségek funkcionálisak, nem kritikusak
* az azonosság és másság, (mint az elme két képessége) együtt működik
* a véletlenszerűen változó tudás számol az elképzelt és a tényleges világ kettősségével
* a fizikai valóságként „tudásbarát” könyv médiummá válik és virtuális adaptációival átalakítja az olvasót, kialakul az egységes olvasási mód
* A régi olvasási módból az újba való átmenetkor a történeti, értékelő, politikai tudatból átugrunk a kibernetikai, értelemadó, játékos tudatba. A jövőben ezzel a tudattal fogunk olvasni. [...]