Takács György (“Fata Morgana”) installációja egy rendetlen, sötét és szűk pincehelységbe vonja a nézőt, ahol két diavetítő képének statikus, illetve változó képével szembesül. Az alacsony mennyezet alatt rácsos kis fény-ablak sejteti a mélyet, alul, a sarokban pedig egy női láb szögletes, fázisképekben rögzített mozdulatai érzelmet közvetítenek: a pince magányába zárt alak dacosan rugdossa a falat. Ez az installáció Takács Gyuri vetített formában megfogalmazott szituatív festészetének első kísérlete.