M.U.Z.I.K. / MAGASPINCE / Kampec Dolores

A Kontroll Csoport 1983-as feloszlása után viszonylag rövid időn belül a Kontroll tagjai öt másik együttesben léptek színre: Ági és Fiúk (egy időben Kamikaze), Balkan FuTourist, Kampec Dolores, Keleti Fény, Sziámi. A Balkan már befejezte röpülését. Ágiék és a Keleti Fény rendszertelenebbül, a Sziámi és a Kampec szorgosabban dolgozták végig az azóta eltelt időszakot. Produkciókból, utólag elég jól megtippelhető, ki mivel járult hozzá ahhoz, hogy a Kontrollból az lett, ami.

1983 nyarán, miután az addigi időszakot két monstre koncerttel lezárták, a Kontroll Csoport tagjainak el kellett dönteniük, hogyan, merre tovább. Az eredményt tudjuk: szét. Hajnóczy Csaba lazább kereteket javasolt, a meglévő három énekesen kívül pedig egy negyedik, Kenderesi Gabriella felvételét, nem meglepő módon, hiába - négy szólóénekes valószínűleg valóban túlzás lett volna, még akkor is ha a negyedik hegedűn is játszik. Ujabb zenei elképzeléseit így a vele alakított Kampec Doloresben kezdte megvalósítani. Basszus- és második gitárosként tanítványa, Szineg Ildikó (Szini) állt be, állandó, hús-vér dobost sokáig nem találtak, de ez azért nem jelentett áthághatatlan akadályt, csak a dobgépet kellett megfelelően programozni, amit közös erővel meg is oldottak.

1985-ben Nico előtt léptek fel a Petőfi Csarnokban - ez talán addigi legfontosabb koncertjük -, jó egy év múlva pedig, 1986 decemberében, Hortobágyi László stúdiójában, a Mirage-ban felvettek egy nagylemeznyi anyagot, tíz számot, egyiket két változatban: úgynevezett demószalag, de nyilvánosságra hozásra alkalmas minőség, Made In Budapest, ezt a címet adták neki. 1987-ben Varsóban és Zürichben, játszottak, továbbra is dobgéppel.

1988 februárjában - a demót halló holland együttes, az Ex meghívására - Amszterdamba utaztak, hogy első nagylemezüket rögzítsék. Ekkor már Szegvári Zoltán is tagja volt a zenekarnak, szaxofonozott, és mint mindenki, programozta a dobgépet. Egy squatban - lakás nélküli fiatalok által elfoglalt házban - laktak, tíz napig dolgoztak a stúdióban. A demóhoz képest négy új szerzemény kapott helyet az albumon, amelyet a Konkurrel nevű kis holland független cég adott ki és terjesztett, itthon pedig a Ring vette át és hozta forgalomba.

Ehhez fogható zenét magyar lemezen én még nem hallottam. Külföldin se, bár voltak szellemi rokonai, az kétségtelen. Bátran fel lehet tenni a polcra a Velvet Underground, a Cocteau Twins és a Sugarcubes mellé. Nem állt távol a korabeli brit indie-zenekarok világától, de csak saját magára hasonlított, dallamvilága és ritmikája révén pedig egyértelmű volt, hogy tőlünk való. Nyugat és Kelet megtermékenyítő találkozása a lemezstúdióban. Öntörvényű, kortárs popzene, minden számban két-három másikra elegendő

Kész volt már a lemez, de még nem jelent meg, amikor 1988 tavaszán első ízben rendezték meg Budapesten, a Petőfi Csarnokban a Hungaro Carrot fesztivált - az előző évi varsói alternatív zenei seregszemle, a Karotta szerves folytatásaként: ott a Kampec Dolores képviselte Magyarországot, s Hajnóczy Csabáék meghívtak néhányat a fellépők közül. Igy érkezett Budapestre az angol Shrubs, a holland Ex és a David Thomas vezette amerikai Pere Ubu. A Hungaro Carrot azóta is - bár anyagi nehézségek miatt ki-kimaradnak évek - a budapesti tavasz jobb programjai közé tartozik.

Nem sokkal az első Répa után tizenkét európai ország huszonnyolc városát érintő turnéra indult a Pere Ubu előzenekaraként a Kampec Dolores, folytatva a január-februári közös német, brit és holland fellépések sorát. Ezek nemcsak a színpadi rutinszerzés szempontjából voltak hasznosak - rájuk fért, elég félszegek, bizonytalanok voltak eleinte a pódiumon -, hanem azért is, mert még közelebbi kapcsolatba kerülhettek a Pere Ubu egyik tagjával, az angol Chris Cutlerrel: ő ugyanis egy több országban önállóan működő, alternatív zenékkel foglalkozó, független lemezkiadó, a Recommended Records (Ré Records) angliai részlegét irányítja. Ez az az a kiadó, amelynek egyik 1986-os nemzetközi válogatás-albumára felkerült a Kontroll Csoport egyik száma (Kis piros bombázó), s ez a cég adta ki 1991-ben a Kampec Dolores második nagylemezét.

Ezek a tapasztalatok jól jöttek Hajnóczy Csabának, amikor elindította a mára imponáló katalógussal büszkélkedő Bahia Recordst, amely archív felvételek mellett egyre több friss anyaggal is szolgál.

Az Ubu-turnén kívül 1988-ban felléptek egy-egy vilniusi, grazi és rennes-i fesztiválon, 1989-ben, a szokásos holland turné mellett két megszűnőfélben lévő országban, az NDK-ban, és a Szovjetunióban, 1990-1991-ben újra Franciaország, Hollandia (a Tilos Rádió javára), Szlovákia.

A második Kampec LP, a Levitáció, ha lehet, még jobban sikerült, minden igaz erre is az előzőről írtak közül, azonban egységesebb munka. 1989 októberében vették fel egy kelet-berlini stúdióban, de csak 1991-ben tudott megjelenni. Szépség, ihlet, lebegés. Kenderesi Gabi a legelragadóbb énekesnőként szólal meg Sebestyén Márta óta, a ritmuka minden rockizmustól óvakodva üt szíven, a dallamvilág hasonlíthatatlan, a gitárjáték és a keverés is elsőrendű. Az egészet mélyen megélt vallásos áhitat hatja át, semmi

köze Pajor Tamás Neurotic utáni zenekara, az Amen tolakodó hangvételéhez, nem téríteni akar, egyszerűen hit sugárzik belőle. A saját szerzeményeken kívül szerepel rajta

egy Nico-feldolgozás is, németül és magyarul, illetve két angol nyelven írt saját dal. Az előző albumot készítő csapat egy dobossal, Mátrai Sándorral egészült ki, a közreműködők között megjelent Dózsa György, aki eredetileg a távozás gondolatával foglalkozó Szini pótlására állt be, aztán ott ragadt, a szerzők között pedig feltűnt Unoka Zsolt, a későbbi I Love You együttes tagja, aki a legelején, rövid időre tagja is volt a Kampecnek.

1992 nyarán tizenhét koncertből álló turnét tettek Ausztriában, Németországban, Svájban, Belgiumban és Hollandiában, kis klubokban, nem túl sok néző előtt, de általában jó hangulatban, s ezúttal első ízben nem előzenekarként, hanem "saját jogon". Utána azonban újra dobos után nézhettek, mert a Mátrait követő Asztalos Zoltán is kilépett. Muraközy Péter lett az, vele készült a harmadik album, a Bahia kiadásában.

1993-ban vették fel, egy brnói stúdióban. Megintcsak: így nem szól más zenekar, a zene sűrű és mégis könnyed szövet, egymásra rakódó rétegek, semmi rockzenei sablon, mesterien kitalált (néhol afrikai hatást is mutató) gitártémák, hegedű, tiszta, szárnyaló ének. 1996 tavaszán, miközben megjelenés előtt áll a Kampec Dolores negyedik albuma, Szini már nem tagja az együttesnek - nem akart "hivatásos" zenész lenni, tíz év után belefáradt a sok bel- és külföldi