M.U.Z.I.K. / MAGASPINCE / Spions


A magyar art-punk/new wave Alfája - ha nem is az Omegája - 1977 óta van jelen, noha 1978 óta nem létezik. Virtuális valóság, hogy ezt az egészen másra vonatkozó és annyira divatos, hogy máris divatjamúlt kifejezést mártsuk zenébe.

A Spions direkt és áttételes, intellektuális és primitív, durva és érzékeny, végiggondolt és kidolgozatlan volt, a valóságban pillanatokig élt csak, valójában - hatásában - máig él. Hallatlan, hallhatatlan és halhatatlan. Archív kincs, eleven tradíció.

E M.U.Z.I.K. kalauza, aki a Spionsról mindent - hírét, hamvát, hangját, képét, szavát, dalát - utólag ismert meg, bevallja, nem lett a híve, idegenkedik tőle. Lemezeikben a kuriozitás értékét érzi leginkább. Látja viszont a Spions hatását, s elévülhetetlen érdemét abban, ami utána történt: hogy a tanítványok olyan gyönyörűen túlszárnyalták mesterüket.

A Spions rockjelenségként ahhoz a neoavantgarde-underground szellemi-művészeti áramlathoz tartozott, amelyet a 70-es évek kultúrpolitikája eltűrni is nehezen volt hajlandó. Az 1968-as gazdasági reformokra 1973-ban afféle ideológiai ellenreformáció következett: filozófusok, művészek, szabadgondolkozók kényszerültek szilenciumra vagy emigrációba.

Ekkor záratták be Galántai György képzőművész Balatonbogláron bérelt kápolnáját, ahol hatósági engedély nélkül zajlottak művészeti akciók, mások mellett Halász Péterék Kassák Színháza és Szentjóby Tamás részvételével. Halász egész színtársulata és Szentjóby a 70-es évek közepén hagyta el az országot - a 90-es években tértek haza, s szembesítették legendájukat a jelennel. Galántai kifogyhatatlan energiájú privát kultúrintézményként dolgozott itthon tovább, s a 80-as években sok más egyéb mellett dokumentálta, szalagra rögzítette a "haver" budapesti new wave zenekarok munkáit.

Abban az időben, aminek a végét a Népszabadság harangozta be, a Daily News/Neueste Nachrichten, az MTI angol-német napilapja kedvet csinált Galántai kápolnájához. Mindez nem volt véletlen.

A Népszabadság Happening a kriptában című cikkét a tévé bűnüldöző műsorát vezető, majd az URH Kék fény című dalában megörökített Szabó László írta, a Daily News cikkeit a képen látható Molnár Gergely, aki aztán 1976-ban Erdély Miklóssal, Najmányi Lászlóval és Vető Jánossal együtt közreműködött Hajas Tibor Öndivatbemutató című BBS-filmje elkészítésében. Erdély, a hazai neoavantgarde legnagyobb mestere 1986-ban, Hajas, a magyar performansz-művészet alapfigurája 1980-ban hunyt el, az író, költő, experimentális film- és színházcsináló Najmányi Amerikában, Molnár Kanadában, a fotós, képzőművész, későbbi Trabant-alapító Vető Dániában él.

Ebből a közegből nőtt ki a Spions, amelynek színrelépését közvetlenül megelőzték Molnár Gergely rocktörténettel, rockkultúrával foglalkozó előadásai. Akik ezeket látták - e sorok írója nem tartozik közéjük - meghatározó David Bowie-, Lou Reed- és punk-élményadagot kaptak Molnár Gergelytől, aki egyébként filmismertető előadásokat is tartott TIT-tanfolyamokon.

1977 április 21-én, a Ganz Mávag Művelődési Központjában olvasott fel Reed-, Bowie-, Roxy Music- és Kraftwerk-szövegeket. Nyitányként és zárásként két gitár kíséretében elővezette Lou Reed Walk On The Wild Side című számát - a gitárokat két zeneakadémiás, ifjabb Kurtág György és Hegedűs Péter kezelte. Hegedűs számára új világ nyílt meg. Meggyőzte Molnár Gergelyt, csináljanak zenekart - noha az író ember volt, nem zenész.

Számokat kezdtek szerezni, az összeállt programot pedig Donauer Video Familie néven mutatták be 1978 január 15-én az Egyetemi Színpadon.

Az Anna Frank Emlékest volt valójában a Spions első koncertje, szerzőként Anton Ello és Pierre Violence nevét tűntették fel, előbbi Molnárt, utóbbi Hegedűst takarta. A plakáton, Hegedűs fölött, a tipikus pesti bérház udvarára néző égben, halványan ott állt a Sex Pistolstól kölcsönzött punk-jelszó, kérdőjellel: NO FUTURE

Hárman zenéltek, pontosabban Molnár Gergely plusz két gitár - az egyiken Hegedűs Péter játszott, a másikon az ifjabb Kurtág helyére lépett Zátonyi Tibor (fotós), aki az ezt megelőző hónapokban tanult meg valamennyire gitározni Hegedűs Pétertől, korábban pedig Najmányival zenélgetett, marháskodott, otthon. A műsor egy
Borotvaszex című jelenettel kezdődött (két lány, kombinéban, pengével), a technikai körülmények rosszak voltak (ebből is hagyomány lett), a zene - hisztérikus fejhangon hadart szövegek, minimál punk kísérettel - folyton szétesett, aztán az Egyetemi Színpad vezetőjének közbelépésére félbeszakadt az egész.

Akadt, aki élvezte, akadt, aki nem. A közönség alig akart hazamenni. Az intézmény vezetője levélben rótta meg Molnár Gergelyt, amiért a műsor nemcsak érthetetlen volt, hanem - a próbalehetőség ellenére is - felkészületlenségről árulkodott a szereplők részéről, ami "egy tábortűzi tréfánál" sem megengedhető "felelőtlenség".


A második koncert az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpontja földszinti próbatermében zajlott le 1978 március 8-án, az első felében Najmányi László adott műsort, a második felében a Spions. Ezt önmaguk hagyták félbe, Spions-karszalagos emberek pénzt gyűjtöttek a folytatáshoz a nézőktől, lett pénz, lejátszották a programot. Következett még egy - technikai problémák miatt ismét félbeszakadt - pécsi egyetemi fellépés, amivel gyakorlatilag véget is ért a Spions földi pályafutása. Kezdetét vette a földön túli lét, mítosz, legenda, reinkarnáció, kiátkozás, szentté avatás.

Alig több, mint egy évvel később, a Kritika 1979 júliusi számában Gyulai László és Lukács János a punk magyarországi megjelenéseként, objektív hangon, de érezhető elismeréssel írta le a két eseményt, befejezett múlt időben fogalmazva, lévén hogy "a csoport tevékenysége - fellépési lehetőségek, befogadói közeg hiánya miatt - megszűnt". Decemberben (ugye, a hosszú átfutási idő) Wilpert Imre ideológialag tette helyre az írást, a szerzők ugyanabban a számban védték meg álláspontjukat.

Négy évvel később, 1983 júliusában és októberében újabb kétfordulós vita terepe volt a Kritika, Erdős Péter ekkor vezette le az időközben kibontakozott magyar punk- és skinheadmozgalomban is jelentkező fasisztoid nézeteket Molnár Gergelyék fellépéséből. "Csak azt nem értem, hogy képzeli, hogy ennyi zsidó fiú fasiszta" - mondta ezzel kapcsolatban Vető János 1989-ben, Lyukságnak, a Fekete Lyuk házilapjának.

Akkor már réges rég nem létezett Spions. Molnár és Hegedűs 1978-ban disszidált - akkor így mondták -, Párizsban próbáltak szerencsét. Amire - ötágú és hatágú csillaggal és horogkereszttel egyszerre flörtölvén - itthon nem is gondolhatott Molnár Gergely, Nyugaton megvalósult: a Spionsnak lemezei jelentek meg, egy két- és egy négyszámos. A visszafelé üzenő kislemez (Russian Way Of Life/Total Czecho-Slovakia - Orosz életmód/Totális Csehszlovákia ) producere Robin Scott volt (a Pop Music című sláger előadója), akinek Molnár Gergely írt egy RI$E (FELTÁMADÁ$) című, meg nem valósult filmforgatókönyvet.

A kislemez elkészülte után Molnár és Hegedűs útjai elváltak, de egy darabig mindketten munkakapcsolatban maradtak Malcolm McLarennel, az egykori Sex Pistols menedzserével, akinek Scott mutatta be őket, s aki a Pistols tagjaival folytatott per elesztése után Párizsban regenerálódott.

A kislemez elkészülte után Molnár és Hegedűs útjai elváltak, de egy darabig mindketten munkakapcsolatban maradtak Malcolm McLarennel, az egykori Sex Pistols menedzserével, akinek Scott mutatta be őket, s aki a Pistols tagjaival folytatott per
elvesztése után Párizsban regenerálódott.

A Gregor Davidow néven sajátos spionjátékot űző Molnár Gergely neki ajánlotta The Party című EP-je egyik dalát (Never Trust A Punk - Sose bízz egy punkban), a Peter Ogi nevet választó és Devo-hatást mutató, OGI című LP-je anyagával, szintetizátoros one-man-show-t produkáló Hegedűst pedig Londonban segítette munkához

Peter Ogi Párizs, majd Anglia után - ahol egy időben Boy George, Kate Bush, Peter Gabriel és az Ultravox háttérzenészként keresett egy kis pénzt - New Yorkba költözött.

A rendszerváltás tájékán, 1990-ben Central Europe nevű zenekarával - benne arab hegedűs, roma cimbalmos - tért haza koncertezni, lemezeket és filmzenéket készíteni, együttműködni régi URH-emberekkel (a Zsötem filmzenéje Salamon Andrásnak, szerzői/produceri munka az Európa Kiadó 1993-as anyagán).

Gregor Davidow Párizs után Kanadát választotta, azóta is ott él, angolul ír - magyar nyelven senkivel nem hajlandó kommunikálni.

Néhány adalék a Spions itthoni, zenei utóéletéhez. Anélkül, hogy feldolgozta volna a számait, a Spions nyomvonalán indult el az URH, egyúttal az orwelli világ zenébe emelését is folytatván. A Spions manifesztuma szerint vesztes az, aki zenének tekinti a rock and rollt - az URH azt énekelte: "ez már rég nem rock and roll", a Neurotic pedig ezt: "a rock and roll az nem egy tánc". Az Európa Kiadó előbb a Várna című dallal idézte fel szellemüket, a ("négerek" emlegetésével egy nagyon ellenszenves sort tartalmazó) Nirvánia című Spions-dalra utalva: "Régi arcok tűnnek el / Nirvánia ünnepel", majd egy egész albumot (Popzene) alapozott Molnár Gergely említett forgatókönyv-ötletére, de a szintén említett Erdős Péter nem engedte, hogy ennek a borítón nyoma maradjon. Akárcsak a Spionsnak, a Kontroll Csoportnak is volt egy Munka és szerelem refrénű száma (Jöjj drágám).

1983 április 30-án az URH, az Európa Kiadó és Kontroll Csoport tagjai idézték meg a Spions szellemét: az Egyetemi Színpadon előadták négy számát (Anna Frank álma, Rock and Roll Kamikaze, Nirvánia, Summer Song), a műsor plakátja az 1978-as Anna Frank-est plakátjának felhasználásával készült - a koncertet látta a Hungaroton két vezetője, Erdős Péter és Bors Jenő, ettől kezdve nem volt többé időszerű a készülő Kontroll-LP. A Summer Song fel-felbukkant a Kampec Dolores és a Sziámi-Sziámi korai műsoraiban. Utóbbi - saját zenével - 1986-ban szalagra is rögzítette Molnár Gergely És című szövegét, amely bekerült Kamondy Ágnes 1993-ban bemutatott színpadi estjébe (Dalok Közép-Nirvániából) is: a Spionsból kiindulva ő zárta le és emelte meg az egész, 1978-ban kezdődött korszakot - ahogy Müller Péter Sziámi írta a CD-borítón, megmentette Nirvániánkat avval, hogy szépen artikuláltan kimondta "valóságos művésznevét".


M.U.Z.I.K. | FÖLDSZINT | MAGASPINCE | MÉLYPINCE / Spions | HANGMINTA

Artpool | kereső