M.U.Z.I.K. / MAGASPINCE / Új zenekarok

Újabb zenekarok - föld alól a felszínre

A politikai rendszer változásával megszűntek a cenzorális kötöttségek és kialakult a plurális zenei struktúra: ettől kezdve bármit lehet - a politika helyett legfeljebb a pénz (hiánya) gátol, ám ez már más kérdés. Az előző korszakot szimbólikusan le is zárta a Dalok Közép-Nirvániából, Kamondy Ágnes műsora - akárhogy is, de új időszámítás szerint élünk.

Többnyire köztünk vannak a régi nagyok, tőlük mindig lehet számítani jó dolgokra - legfeljebb nem mindig jönnek be a számítások -, de ez a műfaj nem lehet meg friss vér nélkül.

Bár e M.U.Z.I.K. kalauza korántsem követi az eseményeket a régi intenzitással, s nem kötődik olyan szorosan egy-egy zenekarhoz, mint azelőtt, a tendenciák figyeléséről azonban még nem tett le. Ha pedig végignéz az asztalán tornyosuló kazettákon vagy az egy-két, rétegzenékkel is foglalkozó bolt kínálatán, ilyen tendenciákat vesz észre:

Ugyanúgy, ahogy annak idején, a 80-as években a Hungaroton tette a KFT-vel, a Bizottsággal, majd az Európa Kiadóval, a magyar piacra betelepült legnagyobb multinacionális lemezkiadók, ha óvatosan is, de megpróbálnak rétegzenéket, undergroundot megjárt (sokszor nem is új) zenekarokat beemelni kínálatukba: az EMI-Quint szerződtette a Pál Utcai Fiúkat és az F.O.System romjain alakult Sex Actiont, amiből idővel sima Action lett; a Warner/Magneoton szerződtette az új zenekarnak semmiképp sem tekinthető, 1984, illetve 1989 óta működő (de mégis generációs frissítést jelentő) Sexepilt és Tankcsapdát; a BMG szerződtette a Nyers együttest; a Polygram szerződtette a Kispál és a Borzot; a Sony szerződtette a KimNowakot, amelynek tagjai A Cég és az Aranyláz együttesekben kezdtek.

Noha mind a mai napig nyilván felvet gyakorlati problémákat a vidékiség, ez sem a közönség hozzáállásánál sem a szerződéskötéseknél nem szempont: a világcégek által szerződtetett zenekarok közül a Kispál és a Borz egyedülálló rockköltészete Pécsről, a Nyers RHCP-durvulása Szegedről, a Tankcsapda szélvészlendületű, utcaszéli punk & rollja Debrecenből vette be Budapestet.

Ugyanígy, a független cégeknél publikálók között is bőven akadnak vidékiek, mint a punkhoz hű győri Auróra, a megbízhatóan őrült miskolci Ápolók, a dub-keverccsel
kísérletező szombathelyi Anima vagy a kisváros-feelinget programmá emelő balassagyarmati Kinopuskin, a techno-vonalból pedig a debreceni Red Marinetti és a Miskolcról indult Liquid Limbs.

Habár vannak, akiknél továbbra is alapvetőek a szövegek (mint a külön M.U.Z.I.K.-fejezetet kapott Kispál és a Borz, a groteszkre hajlamos Kinopuskin, a dadaista szómágiájukat a Vajdaságból, a háború elől idetelepítő Tudósok, a novellisztikus dalszövegekre képes Őz Zsolt Ugatha Christie utáni zenekara, a Vidámpark, a Pepsi Érzés, Hazai Attila együttese, sőt, ha másképp, de a drasztikus-plasztikus budi-lírát űző Üllői Úti Fuck is ide sorolható), mégis megszűnt az underground előző másfél évtizedére oly jellemző szövegcentrikusság, illetve - talán a mozgalmár punkokat kivéve - a személyesség lépett a dalszövegek politikára-közéletre hegyezettsége helyébe.


 
A magyar megszólalás helyett korszerű hangzású gitárzenekarok sora énekel angolul (Andersen, Houdinis, Fuchsia's Fall, Sexepil, illetve a Nick Cave/Tom Waits-vonalon
haladó Quimby), s egyetlen szóval nehezen meghatározható stílusú együttesek (Anima, Drums, Korai Öröm, Úzgin Űver, Másfél) játszanak instrumentális, sokféle - ethno, dzsessz, dub, acid - hatást magába olvasztó zenét.

Nem sokat számít a szöveg azoknál a techno-dance próbálkozásoknál sem, amelyek nem jutnak el nagy kiadókhoz és nincsenek tévében közvetített fél-playback diszkófellépéseik (Liquid Limbs, Plasma Pool, Red Marinetti - utóbbi ráadásul nem átallt olaszul megszólalni), illetve az angol megszólalalással is próbálkozó, Red Hot Chili Peppers-re fülelő, funk-rap-rock együtteseknél (Csigafröccs, Fresh Fabrik, Publo Hunny, Rémember, Up).

Számít a mondandó - legfeljebb nem mindig érthető a szöveg - a hardcore falat, agyat döngető túlélőinél (Hisztéria, Leukémia), amelyeknek a független Trottel Records biztosít megjelenési lehetőséget (miközben ironikus módon az egykor igencsak szövegcentrikus
Trottel együttes, az énekesnő kiválása után instrumentális zenére állt át). Szó szerint hardcore-túlélőnek tekinthető még az említetteken kívül az 1987-ben indult AMD,
amely énekese, Sotár (Ferenczy Sándor) 1994 augusztusában bekövetkezett droghalála után egy évvel új lemezzel tudott előállni.

Az underground szélén továbbra is jelen vannak régebbi (Auróra) és újabb punkok, mint a C.A.F.B. vagy a Genyó Szívó Disztroly című fanzine-t író Bucó (Pozsonyi Ádám) egymást követő együttesei (Anyátok, Gecizők, Tekintetes Úr). S nagy lendülettel folyik a 80-as évek utólagos dokumentációja, több korabeli punkfelvétel jelent meg kazettán az utóbbi időkben.

S végül három együttes: így vagy úgy, de valamelyest a 80-as évek nagy korszakának folytatói, s az acid-vonal mellett - ha van még értelme egyáltalán e kifejezésnek - a magyar underground zene mai megtestesítői:

Legrégibb közülük a Tereskova. A három végzős képzőgimis lány egyike - amelyik Valentina Tereskovának nevezi magát - már 1988-ban a POliP címlapján piroslott. Abban az időben elég rendszeresen koncerteztek, aztán inkább csak szünetek, tagcserék, míg 1996-ra újra eljött az ő idejük. Ettől kezdve csak idézem -bb-t a Wantedból, helyettem írta: "három pofátlan perszóna rikító vörös ruhában, hatalmas vörös szájjal, bociszemekkel kellette magát: >tűzpiros a ruhám / illatos a pinám<, >ó, a mákos rétes<. Mögöttük két kopaszodó úr próbálta jobb belátásra téríteni szaxofonját és gitárját, néha teljesen reménytelenül. Hőskorszaki barkács-hangulat terjengett, kilométernyi amatőrizmus, de Tereskova a zene nevű szkafander alatt mégsem izzadt, szárnyaló magabiztosságát, sokaknak túlzott bizalmaskodásnak tetsző ordenáré infantilizmusát nem lehetett elfelejteni. (...) A Tereskova a hatvanas évek perverz reprodukciója. NDK-merseybeat, négynegyedek Jolana-gitáron, Vermona-orgonán. Összekötő kapocsként ékelődnek bele a 2.Műsor naív életképei, a Balkan Tourist űrbéli alternatív sóműsora, Soma kitárulkozása. Ugyan kit érdekel, hogy hívják valójában a zenekarvezető lányt, akire ráragadt a Tereskova név, vagy a basszusgitáros B. Julikalácsot. A függönyre felragasztott csillagok mellé, a házibulijelleghez ennyi is elég: csillogó lamé, hihetetlenül laza gesztusok, barbie-baba humor - >Várok, a hajam kibontom / Az asztalon előttem bonbon / De hiába, nem ehetek / Kövér nem lehetek<. Tiszta, de izomból éneklő hang, expresszív előadás - utoljára a Benőként ismert Bende Zsuzsa (Új Nem) csinált hasonlókat. (...) Tereskova néha nekidurálja magát, fest, aztán kiállít. Pénzt szerez és elkészíti az első magyar zenés sci-fi filmet, az U.F.O.-t, amelynek ki más lenne a főszereplője, zeneszerzője, mint ő. És ha nincs más, kifestett szemmel, szájjal mikrofon elé áll, hogy hirdesse az amatőrizmus diszkrét báját" (1996/4).

Teljesen más, visszafogott, diszkrét amatőr báj lengi körül az I Love You-t is. Baráti társaságként, akusztikus házibuli-zenekarként jött össze 1990 szilveszterén Déri Miklós (gitár, a Kézi-Chopin-es Legát Tibor egykori társa a Szarvasdropsz együttesben, fotóriporter), Kepes Juli (ének, akkor épp érettségi előtti gimnazista), Unoka Zsolt (gitár, basszus, ének, rövid ideig Kampec Dolores-tag, orvos), Konrád Miklós (dob, párizsi egyetemista) és Reich Péter (basszus, gitár, ének, New Yorkból hazatért filmes - ő és Konrád a Pepsi Érzésben is játszanak). 1991 nyarán, a NapNap Fesztiválon játszottak először elektromos hangszereken, nagy közönség előtt. Kelényi Krisztián Tódor, aki oda meghívta őket, még abban az évben kiadta első kazettájukat: 14 dal (pontosabban 13, egyik két változatban), egyik sincs öt perc, külön-külön, de főleg együtt belopóztak az ember fülébe, szívébe. Egy olyan korban, amikor már nem volt sem
Velvet Underground, de főleg nem volt Trabant, az I Love You megélt érzéseket, kábító szere(lme)ket, tisztán pengetett gitárokat, (egy kis sejpítést leszámítva) megszerethető énekhangokat, magyar, angol, francia, portugál, orosz szövegeket adott, s mindezt olyan magától értetődő, olyan természetes, intim módon, ahogy csak lehet. Így írt róluk Dr. Szkleró a VOLT Magazinban: "Finom zene, itt-ott egy kis reggae van benne, néha meg bevadul. Szeretem, mert szentimentális, mint én vagyok, aztán egyszercsak ironikus lesz; egyik dal szenvedélyes, a másik okos, a harmadik idétlen, és így tovább. Nem nagyon eredeti, de vannak kötődései; nem profi, éppen ezért vonzó. Nevükhöz fűződik a leghelyénvalóbb mondat, ami a 90-es évek magyar popzenéjében elhangzott: >Szerinted a gitár az magyar?<" (1993 április-május).

Intim és egyszerű, de az I Love You-hoz képest drámai, sőt - m.l.t. szavaival - "lepusztult, keserű és megindító, vagyis örökzöld" a Csókolom együttes világa. Bemutatkozó kazettájukat 1994-ben készítették, négyesben, Ujj Zsuzsa rekedtes énekével, Spenót (Tóth Zoltán, valaha Európa Kiadó, Ági és a Fiúk) és egy Zalka nevű egyén gitárjával és egy Neményi nevezetű dobjával. Innentől m.l.t.-é a szó: "Ezen a kazettán nem tudok előretekerni, nincs mit kivonni vagy hozzátenni, ez a kazetta tizenegy kiváló szám. (...) Szerelmi illetőségű valamennyi dalszöveg. Nyers, de soha nem ízléstelen, egyszerű, de soha nem banális - bizony sűrű és szenvedélyes költészet ez. Különben is, Ujj Zsuzsának minden szavát komolyan kell venni, úgy énekel. Most következhetne..., de nem fog. Bár a Csókolom zenekar inspirációira talán adódik tippem, ezt a zenét mégsem tudom/akarom rokonítani sem hazai, sem külföldi partnerekkel. Posztmodern sanzonokat, dzsesszt és rock'n'rollt ilyen magától értetődő egységben még soha nem hallottam" (Magyar Narancs, 1994 szeptember 1.).


M.U.Z.I.K. | FÖLDSZINT | MAGASPINCE | MÉLYPINCE / Új zenekarok | HANG

Artpool | kereső