M.U.Z.I.K. / MÉLYPINCE / Derékhad
Derékhad, a többi zenekar: dalszövegek, ízelítő
Minden gondolkodó emberben ég a megismerés vágya. Ez a képesség csak egy felfokozott, éber tudatállapotban válhat teremtő tevékenységgé.
Most korunk embere egy veszélyekkel terhes korszakba lépett, az emberi elme átfordulóban van az értelmen túlra, ennek negatív következményeként az emberiségen eluralkodnak a tudat betegségei. Bolygónk lakossága rohamléptekben halad a kollektív téboly felé. Ma az ember az őt körülvevő anyagi világ és az érzéki vágyak káprázatában él, ebben az őrületszerű tudatállapotban, melyben hajlamossá válik mindennapi problémáinak megoldását pótcselekvésekben és pótszerek élvezetében látni, melyekkel egy kétes értékű boldogságot próbál megvalósítani. Miközben a tudomány napról-napra új eredményekkel segíti a technikai civilizáció előrehaladását, az élet minden területén az egyetemes értékek devalvációja tapasztalható.
"Ezen a világon már nincs mit építeni csak mindent lerombolni, az alapokig lecsupaszítani" - mondja ki az ősi tibeti jóga alapgondolata. Napjainkban a végzetes hanyatlás idején a káosz labirintusából csak az egyetemes emberi Hagyomány szellemében keresve találunk kiutat. Meta ta physica - a fizikai világon túl, az ezoterikus tudományok birodalmában kutatva fedezhetjük fel ismét létünk és a világ létének alapvető összefüggéseit. Lelkünk legmélyén még őrizzük az Ösi Valóság Képének egy darabját, egy szikrát az Ösfényből. A misztika, az okkult szellemiség útmutatásai alapján sajátíthatjuk el a készséget, amely képesé tehet arra, hogy a külvilág káprázatát kizárva egy belső figyelem jöhessen létre. Ebben a kivételes figyelemben érzékelhetjük ismét a lelkünk mélyén rejlő ősfényt. Ez a Fény, a Lélek Tüzének Fénye, amely évezredeken keresztül vezette mindazokat, akik magasabb szintű létállapot eléréséért tevékenykedtek életük során.
Ismét elérkezett az építés ideje:
elérkezett az idő, hogy helyreállítsuk az élet
szakrális állapotát és ezáltal megteremtsük
az archaikus Lét kultuszát, az Örök Mértéket.
A Lélek Kohójában arannyá érik a gondolat
és a test, amelyek egy előző gondolat és test
pusztulásából keletkeztek. Ez az Aktus egy út
alapköve. Ez az út az Erő és a Rendszer Birodalmába
vezethet újra mindenkit, aki magában hordja a megismerés
vágyát.
óh, elmenni innen volna jó
sehová nem akarok ma
senkivel nem akarok ma
toronyban állok és nézek szerteszét
alattam pest és a duna de szép
ugorjak vagy ne ugorjak
ugorjak vagy ne ugorjak
sehol senki aki tanácsot adna
éjszaka van nem jár erre senki ma
pedig az élet azt mondják olyan szép
de minek éljek ha úgyis elmennék
nem értem mit mond és mért néz rám
ilyen kedvesen
nem értem mért mondja örökké az hogy
kedvesem
a szeme színe szép
de nekem ez nem elég
a haja bársonyos bőre szép
mit mondjak erről még
a keze kedves és erős
de minek beszéljek erről hogyha
forog a magnó forog a szalag
amikor végleg vége az életemnek és
óh istenem ilyen az élet
óh istenem nem igaz
fekete-fehér film a vásznon
fekete-fehér és várom hogy elszakad
óh istenem milyen az élet
óh istenem nem igaz
minek a cipő és minek a ruha
minek a kávé és minek nekem a tea
forog köröttem az egész világ
forogjak velük vagy inkább álljak tovább
óh istenem milyen az élet
óh istenem nem igaz
forog a cipő és forog rajtam a ruha
forog a kávé forog bennem a tea
forog köröttem az egész világ
forogjak velük vagy inkább álljak tovább
óh istenem milyen az élet
óh istenem nem igaz
minek a kávé és minek nekem a tea
minek a cipő és minek a ruha
forog köröttem az egész világ
forogjak velük vagy inkább álljak tovább
óh istenem milyen az élet
óh istenem nem igaz
(Bárdos Deák Ágnes dalszövege)
újra nyakunkon a szeptember
én nem vagyok egyszerű szentember
madmazell tudom hogy zavarom
még rémlik hogy élvezett az avaron
históriánk vérszegény balett
eltévedtünk egy világ felett
madmazell az utolsó adag még várhat
félúton maradt a színházi járat
madmazell tudom hogy zavarom
most mivel övezi a zavaron
madmazell tudom hogy zavarom
most kivel élvezik az avaron
.............árnyékgalamb
hörögve fulladó kéjharang
minden ruha alatt egy szentély
madmazell homályos igézet lettél
arcomhoz ér az isteni márvány
hideg és merev néma kiáltvány
átlendülünk szépen a téren dalolva
nincsen több kérdés - ha van meg van oldva
változott a rendszer
pofára esni nem kell
élvezzük együtt halkan
nyakig vagyunk a szarban
a forradalomnak vége
érzem kitört a béke
rendőr áll a járdán
villog a lámpa sárgán
nem tudom mitől de félek
félig vagyok csak részeg
félig vagyok csak józan
nem tudom a gáz hol van
nem tudom hol van a kormány
szédülök túl sok a botrány
vigyáz rám a karhatalom
mitől félek nem tudom
jól él minden tömeggyilkos
tisztára mosva minden ami piszkos
munkát kenyeret hiába kérsz
szerencse az is ha szarba lépsz
rendőr áll a járdán
villog a lámpa sárgán
nem tudom mitől de félek
félig vagyok csak részeg
félig vagyok csak józan
nem tudom a gáz hol van
üvölt valaki a sötétben
lógni fogtok a kötélen
(Pusztai Zoltán dalszövege)
ez-a-zene-nagyon-szép
ez-a-zene-nagyon-tetszik
mivel-sikerült-kielemezni-és-ezek-után-teljes-biztonságal-megállapítani-hogy-ez-a-zene-rendkívül-kellemesen-hat-az-emberi-idegrendszerre-most-tartalék-energiáimat-is-maximálisan-kiha sználva-feltérképezem-azokat-az-érzelmi-zónákat-amik-leginkább-rabul-ejtik-az-embernek-nevezett-érző-lényeket
erre-azért-van-szükség-hogy-megtaláljam-és-kidogozzam-azokat-a-témaköröket-melyek-kiválthatják-az-emberek-legszélesebb-rétegének-érdeklődését
mindezt-azért-teszem-hogy-megfelelő-szövegkontextusban-ebb&ocic;l-a-zenéből-nemzetközi-világsláger-váljék
a-teljes-siker-érdekében-négy-variációt-dolgotam-ki
az-első-variáció-a-következő:
a-társadalom-egyik-hímnemű-tagja-élénk-érdeklődést-mutat-a-társadalom-egyik-nőnemű-tagja-iránt-ezt-az-érdeklődést-a-nő-semmibe-veszi-sőt-egy&ea cute;rtelműen-elhárítja-ettől-a-férfi-nagyon-elszomorodik-és-még-az-élettől-is-elmegy-a-kedve
a-második-variáció-a-következő:
a-társadalom-egyik-nőnemű-tagja-erős-érzelmi-vonódást-tanusít-a-társadalom-egyik-hímnemű-tagja-iránt-ennek-a-férfi-egyáltalán-nem-örül-és -határozottan-visszautasítja-ettől-a-nő-nagyon-kiábrándult-és-szomorú-lesz
a-harmadik-variáció-a-legkellemesebb:
amikor-is-a-társadalom-mindkét-nemű-tagja-egyforma-hevüetel-viseltetik-egymás-iránt-és-ettől-szemmel-láthatóan-nagyon-boldogok-nagyon-boldogok
a-negyedik-és-egyben-utolsó-variáció-a-következocirc;:
sem-a-társadalom-nőnemű-tagja-sem-a-társadalom-h&iacut;mnemű-tagja-nem-mutat-semmilyen érdeklődést-a-másik-fél-iránt-nem-ker¨lnek-egymással-semmilyen-kapcsolatba-nem-fejtenek-ki-egymásra-érzelmi-hatást
(Kistamás László dalszövege)
Ha mindig kék az ég
Ha mindig zöld a fű
Ha nincsenek problémák
Ott mindenki tetű
Ha minden rossz mi új
A jólét csendet szül
Az emberek mind némák
Mert mindenki tetű
Botrányt botrány akarunk
Botrányt botrány akarunk
Botrányt botrány akarunk
Botrányt botrány akarunk
Itt mindig kék az ég
Itt mindig zöld a fű
Az emberek mind némák
Mindenki tetű az M.N.K.-ban!!
"Az idő kifutott a térből,
Örömkönnyek mossák el a házakat..."
Ez a világ nem a mi világunk üres aszfalton
Csupán csak testünk kényszere hajnali ködben
Nem kell, hogy szeresd elfáradt varjú
Elég ha csak érted: csőre koppan...
Nincs tánc és nincs zene HALÁLMORZE
Diktátorok helyére próféták állnak
Falkákba verődik ugyanaz az átlag
Szűkölnek, hörögnek szájukban csontok
Csecsemők helyett születnek a szobrok...
Félelem és ritmusok
Legyilkolt szavak
Kiürült agyak
Szavak és csontok
Csontok és homok...
Egyszer majd leég minden
Az idő kisiklik a térből
A megmaradt lángok jégbefagynak...
(Visnyei Ilona szövegeinek felhasználásával:
CMC)
Festettem egy képet
Azt hiszem, elég szép lett
Te vagy rajta meg én
Állunk egy rét közepén
A nap sárga, az ég kék
Itt fogd meg a papír szélét kedvesem
így nedvesen sokkal élénkebbek a színek
tartsd a nap felé
A nap süssön a napra
A patak folyjon a patakba
Mink kékbe a sárga
Kéz a kézbe drága
Álljunk úgy, mint a képen
Nézzünk egymásra szépen
Kéz a kézben
Kép a képben
(Bernáth Tamás dalszövege)
lassan szívod magadba ezt a pillanatot
érzem hogy forró a tested
de abbahagyni még nem akarod
ez a két lépés a végtelenbe
most még túl kevés
de ha átlépünk a korláton
már nincsen nincsen nincsen szenvedés
az öngyilkos vágyak nem beszélnek félre
kihajolva az ablakon zuhansz le a mélybe
csak egy pillanat és elmúlik minden
ez a jövő túl sötét
hát ne maradj ne maradj ne maradj itt velem
nem nem nem érdekel
hogy mit gondolsz
hogy mit teszel
mikor egyedül és összetörve
vérző tested tapad a földre
ez a gondolat majd szétszakítja
darabokra a testedet
de meghalni és újjászületni
egyszerű: nem nem nem lehet
(Mátyás Attila dalszövege)
hier ist mein auto
ez az én autóm
brrr brrr
oké is challanger
mégis jobb ez az ajtó
ó je
tricikli i'm riding
neu es ist ein turbó
ó je
natural material
made in east európa
ó je
Várom a nőt az Alfa mozi előtt
És azt kivánom, hogy lenne délelőtt
Miért kell itt lennem ha annyira fáj
Mikor kilép az ajtón száz szamuráj
Keletlen keleti eurotapló
A rendész kezében a határidőnapló
A legeslegutolsó limitnél tart
A pohárszedő a Dögmadárban a lampionoról
vakargatja a szart
És minden délután a presszóban ül és
az
asztalnál a lapokat osztja
Nem tudta megbocsátani az anyjának az hogy a világra
hozta
Anti-ödipusz komplexus, zátonyra futott élet
A felespohárba suttogja: "Sprottárs, cserét kérek!"
Az utolsó magyar playboy lett ez a Bérkocsis utcai mágus
Igaz ma már a Times Square-en profi szexmániákus
A mester a lánya és a tanítványa
Befűtötték egy fülledt éjszakára
Hát keverj egy koktélt öreg haver
Mert ezt a cirkuszt nem felejtem el
Tudom, hogy neked nem volt fontos
Mégis beverted a nőmnek a lompost
'68 sosem hozott lázba
De berontok egy nyilvánosházba
A hatvankilenctől még beindulok
Sose tudd meg azt, amit én tudok
Persze a horgot bekapta máris
Egy vidékről jött öreg "továris"
Nem számít, hogy kaméleon
De azt se tudja, melyik oldalon
Álljon vagy üljön és nem kevés
Ha néha még rájön egy kis merevedés
Az egész iroda úszik a fröccsben
A titkárnő röhögőgörcsben
Megzenésíti a személyi számát
A főnökére gyűjti a nyálát
De nem a köpéshez csak a nyaláshoz
Hűséges marad önmagához
A legtöbb, amit elérhetett a pályán
Hogy néha egészen másra gondol, mint
ami kigördül a száján
És a jégszekrényből mint valami horgász
Kihalássza a lecsókolbászt
És beszalad vele a toalettre
De rájön arra, hogy a felét megette
A fene megette most már mindegy
Az utcán találja magát
Egy csinosnak mondott szárnyas ártány
A vállán lobog a kabát
A buszmegállóban tömegiszony
De kialakulhat még valami viszony
Ami csak az álmában létezett
És a piros hetes, ez a multi-ulti
végre végre megérkezett
(Legát Tibor dalszövege)
alain delon szeretnék lenni
éjjel nappal napszemüvegben lenni
nincsen nekem vágyam
nincsen nekem vágyam semmi
úszótalppal vizet taposni
fehér cápát szigonnyal partra dobni
nincsen nekem vágyam
nincsen nekem vágyam semmi
Magas, szögletes, csúf palatetős házak
Az ablakokból a belvárosig láthatsz...
Füstös kéményhegyek, a gyárak között
házak,
Az ablakból a belvárosig láthatsz...
Esőben rozsdásodó ócskavashegyek
Kabátba bugyolált leszegett fejű gyerek
Férfiak és nők hangyaszerű menet...
Acélművek, törmelék, olvasztók, kemencék,
Rideg-szelíd-kegyetlen...
Rettenetes csúnya hely...:
e...
olyan ez, mint egy hangyaszerű menet
Szerelem, az első helyen
Miért is ne, miért ne legyen?
Feláldozom önmagamat
Tedd csak, tedd csak, tedd a dolgodat
Különleges kiváltságok
Még baj lehet, ha nem vigyázok
Olyan szép és olyan távol
Nincs olyan, hogy nem hiányzol
Gyönyörű volt minden ágyon
Ahogy végigéltem minden álmom
Mindig azt a percet várom
Csak elélvezni minden áron
Ez igazán jó, ezt nem felejtem
Minden rendben, test a testben
Ha meghalok majd így halok meg
Csak a szerelemben bízhatok meg
(Leskovics Gábor dalszövege)
Azt hiszem, te sem tudod már ezután mi jöhet még
Tőlem nem várhatsz semmit sem
Engem is itt hagytak rég
Egy szobor vagyok egy nagy téren, eleven mementó
Egy nyüzsgő lakatlan városban belepett már
a hó
What, what do you say?
What, what do you say?
Nem tudom, mire számíthatsz, honnan jön majd a kés
Különös fiúk a kapuk alatt
Mindenki minket néz
Nincs esélyed, hogy elkerüld, de te vagy az utolsó
Gondold meg gyorsan, hogy mit csinálsz,
A méreted éppen jó
What, what do you say?
What, what do you say?
A kínai lány a moziban vár, egy utolsó vetítés
Véget ér az előadás, a közönség
mindenre kész
Hazafelé a taxiban fülledt a levegő
Tévedsz, ez mégsem Afrika, pszeudó jó idő
Az ablakon át a csillagok közt ismerős négerek
A háztetőkön landolnak már az idegen istenek
What, what do you say?
What, what do you say?
A realitás határain bolyong az új idő
Ürhajósok a barlangrajzon, mégis csak ez lehet Ö
A szabad akarat egy szombati tánc
Szőke vagy fekete nő, Humphrey Bogart egy tévéfilmben
éppen az ajtóra lő
What, what do you say?
What, what do you say?
(Hegyi Zoltán dalszövege)
Tudom, hogy eljöttél, tudom, hogy itt vagy
valahol a fényeken túl,
Tudom, ha ismernélek, megőrülnék érted,
Tudom, hogy tökéletes a tested
és hibátlan a lelked is,
De te magadat mégis nyomoréknak érzed.
Tudom, hogy lehallgatod néha a telefonodat,
de nincs benne semmi érdekes,
Tudom, a tükörbe nézel, és ott se látsz
semmit,
de én nem akarom hagyni, hogy megint kétségbe
ess.
Rádióaktív rádió, tévé,
hülye tévé,
A napjaid megint összeállnak egy elhomályosult évvé.
Nem élhetsz az emlékeidből,
mert nem történt veled semmi sem,
Azt hazudnak neked, amit akarnak,
nem lenni nem jó,
de nem jobb lenni sem.
Ha előrelátó csecsemő lettél volna,
Felkötöd magad a köldökzsinórodra,
De te megszülettél, és nem vagy se hülye se
vak
Ha már itt vagy, ne hagyd, hogy leállítsanak.
Ha nem akarod hallani azt, aki oktat,
Mert véletlenül tudod, hogy egy utolsó szemét,
Ha azt gondolod róla, hoy pofázhat és szophat,
Fogd be a füledet vagy hallgasd ezt a zenét.
Ha eleged van abból, hogy senki se tudja,
Hogy mit kellene csinálnod,
hogy jobb legyen a kedved,
Mégis mindenki okos, mert azt hiszi magáról,
Fogd be a füledet és hallgasd meg a csendet.
Ha zavarni akarnak a depressziódban,
Ha meg akarják mondani, hogy mikor hova állj,
Fogd be a füledet és hallgasd meg a csendet,
És ha szét akarják törni, üvöltsél,
hogy fáj!
Ha előrelátó csecsemő lettél volna,
Felkötöd magad a köldökzsinórodra,
De te megszülettél, és nem vagy se hülye se
vak
Ha már itt vagy, ne hagyd, hogy leállítsanak.
Ha megkérdezik tőled, hogy "hova-hova-hova?",
És te nem akarod tudni vagy nem tudod a választ,
Csukd be a szemedet és fogd be a füledet,
Távolíts el mindent, ami erőszakot áraszt.
Ha össze-vissza tapogatnak kiváncsi kezek,
Mert nem tudják, hogy téged simogatni kell,
Robbantsd ki magadat, élvezd az agyadat,
Veszítsd el a tested, és csak befelé figyelj.
Ha játszani szeretnél a játékaiddal,
De azt látod, hogy mindegyiket tönkre tették végleg,
Találj ki újakat, szopjad az ujjadat,
Rugdoss és üvölts és ne őrülj meg,
kérlek.
"Na, te csak ne vedd el tőlem azt, ami az enyém,
Na, vedd le azt a konyhakést az ereidről, kérlek,
Ha vérbe fagyva talállak az ábrándjaim
helyén,
Megutálom magamat, de megutállak téged,
Na, csinálj szépen valamit,
és kösd be szépen magadat,
Nyúlj inkább a bugyidba vagy írj te is egy verset
Nekem nem jó érzés az, hogy te
ott térdig húgyos budikba'
Egy konyhakéssel nyiszáljad a halhatatlan lelked."
Na, látod, túl vagy az egészen és itt vagyunk
Egészen egészben, egészen közel,
És hogy te kizuhanj a képből,
amíg engem egy gépből
Hallgatsz, azt felejtsd el.
Tudod te is símogatni magadat és élvezni az agyadat,
Neked használ az is, ami árt,
És nagyon okosan tetted, hogy elhoztad a tested,
Mert tudod, hogy nekem
szükségem van rád.
(Müller Péter Iván Image Sziámi dalszövege)
Üldögélek csendben a sarokban
Nem leszek olyan, amilyenek ti lettetek
Ha kimegyek az utcára és járok köztetek
A gyomrom kifordul
Becsapott minket a Történelem
Senkik vagyunk és nem leszünk Minden
Hazug eszmék kereszttüzében feltűnik az örök
boldogság fénye
Elindulok a sárgaház felé...
- Ideges, feszült,
Kontrollálhatatlan idegkitörések,
Érzékeny, depressziós,
Szuicid fantáziákról számol be...
Miért van itt ennyi ember?
Túl sokan vagytok...
Most miért mentek el?
Egyedül vagyok, félek...
Riadt szemek,
Merre nézzek,
Fel, talán a kék Égre...
Nézd, a felhők mit mesélnek
Volt egyszer egy ember, szabad...
Szeretnék megállni,
Abbahagyni a játékot Önökkel...
Fárasztanak!
Hagyjanak békén,
Engedjenek el!... menni akarok!
Nem! Ne bántanak,,, inkább itt maradok
Pokol tüze lelkem égesd
Lángjaid az Égig érnek,
Megperzselik ott az Istent,
Lélektelen "Teremtőnket"...
Becsapott minket a Történelem
Senkik vagyunk és nem leszünk Minden
Hazug eszmék kereszttüzében
Testem szétfoszlik
ömlik a szó
elfásító
nagyokat szuszog
a rock and roll disznó
túlcsordulásig
telítődve
ez már csak operett
teli tüdőre
pangás kongás
mérsékelt tempó
itt terem a fehér ember
szivében a hernyó
vissza a katakombába
vissza a cethal gyomrába
vissza a falvédőmre
vissza a falvédő nőre
desodoros hónalj
parfümös nyakszirt
kenj a combjaid közé
párizsi patkányzsírt
vigyázz szádra
mert rátapadok
úgyis az lesz
amit én akarok
vissza a katakombába
vissza a cethal gyomrába
vissza a falvédőmre
vissza a falvédő nőre
(Normál Méla = Molnár Béla dalszövege)