A BUDAPESTI ŐSZI FESZTIVÁL KERETÉBEN
1995. szeptember 23-tól október 8-ig, táblakiállítása Liszt Ferenc téren

SAJNOS ISTVÁN

ISMERETLEN NÉPÍRÓ, NÉPKÖLTÉSZ, NÉPFILOZÓFUS,
NÉPESZTÉTA, NÉPKRITIKUS, NÉPKONKRÉT STB.,
A SAJNOS WORLD CULTURE NOBELDÍJAZATLAN
VILÁGHÍRŰ MESTERE, A SAJNOS VÍRUS ÉS
A SAJNOS RELAXÁCIÓ FELTALÁLÓJA

SZÖVEGEI

Mottó: A jó ötlet legtöbbször váratlanul ér minket – sajnos. [MTV/videó]

Sajnos István szövegei talányosak, humorosak, általában rövidek, találóak, azonnal érthetőek vagy egyáltalán nem. Sajnos István világa rokon Pató Páléval, azonban őróla semmit sem tudunk, pedig jóval régebben jelen van hétköznapjainkban, gondolkodásunkban és nyelvhasználatunkban. Elmondhatjuk azt is, hogy a sajnos szövegek időtállóak, “modernek”, kikezdhetetlenek, mivel állandóan változtatják mozgásterüket, funkciójukat. Megfoghatatlanok és mégis mindig a lehető legkonkrétabbak.
A sajnos szövegek a konkrét költészet lágy és kemény vonalát egyaránt képviselik, vagyis kitérnek mindennemű meghatározhatóság elől/alól.

A kiállításra az Artpool egy mindenkihez/bárkihez szóló felhívást adott ki, melyre 51 pályázó 267, a kiírásnak megfelelő sajnos szöveget küldött be.
A téren összesen 28 táblaszöveg állítható ki, a kiállításra kerülő munkákat a pályázatokból maguk a beküldők választották ki az alábbi módon:
Minden beküldött szöveget egy füzetbe rendezve, szavazólap kíséretében megkaptak azok a pályázók, akik címüket megadták. Minden a kiírásnak megfelelő szövegre lehetett szavazni. A kiállításra a legtöbb pontot kapott első 28 szöveg került.

A szavazásban a pályázók közül 37-en vettek részt összesen 916 szavazati ponttal. Az első 28 szövegre összesen 267 ponttal szavaztak.
A legnagyobb pontszám a 15, a legkisebb - amivel a kiállításra még bekerült szöveg - 7 szavazat volt.

A sajnos istván szövegek kiállításán, a kollektív döntésnek, vagy ha úgy tetszik a ”közakarat” egyfajta megnyilvánulásának lehetünk tanúi.

A sajnos projekt egyik lényeges kérdése, hogy itt és most milyen módon képes a nyelv közvetíteni a gondolkodást. Nem kérdés viszont, hogy nyitottaknak kell lennünk az efféle próbákra. Miért? Mert a gondolkodás változásával a nyelv is változik. A változás pedig mindig a határterületeken kezdődik.

A sajnos projekt legfőbb értelme a ”demokratikus szisztéma” kipróbálása és a kultúra-kínálat és -befogadás ”piaci” viszonyainak érvényesítése a szellemi világ természetének megfelelően.

Sajnos István szövegek: | 11 | 15 | 26 | 27 | 49 | 51 | 54 | 55 | 57 | 79 | 81 | 82 | 83 | 88 | 90 | 92 | 100 | 106 | 123 | 141 | 150 | 164 | 167 | 182 | 183 | 184 | 262 | 263 |