Budapest, 2000. október 14-én, szombaton
Bicikli- és gyalog-koncert
(versenymű)
a Paulay Ede utcában, a déli harangszóval kezdődően. [videó]

Az utcai koncertre érkező nagyvárosi emberek a déli harangszó totális szervezettségű szeriális zenéjét aleatórikus módon folytatják, vagy szellemi szabadságuk kifejezéseként lemondanak magáról a zenei hangról és "zaj-zenét" produkálnak.

Az úgynevezett művészet és az úgynevezett kommunikáció két iránya néha egybe esik és egyetlen hang sem fél az őt kioltó csendtől.

A lépegető basszus, az ugráló dallam, a futam és a visszatérés teszi versenyművé a biciklisek és gyalogosok egymást folytató zenei világát.

Az átmeneti koncert-állapotú utca lenyűgöző vonzereje természetes kialakulásában rejlik, és újdonsága gazdagítja az embert. Az új zenét a "század hallgatósága" (egyben alkotója) már nem nevezi "modern"-nek, mert túllépte a későromantika világát.

jegyzet

A XVIII. század közepén egy új szellemi mozgalom bontakozott ki Európában. Alapgondolata a racionalizmus, a szellem szabadsága, s ez a korszak hozta meg a zenei életben a művész és a munkaadó hűbéri viszonyának végleges megszűnését.

A XIX. század a forradalmak, a polgárosodás, majd a kapitalizmus kialakulásának időszaka Európában. A kor uralkodó művészi irányzata a romantika, az egyén és a művészet szabadságát hirdette.

A XX. század sokféle művészeti iránya követni próbálja a hatalmas iramú technikai és tudományos fejlődést, a "modern"-nek nevezett új zenét a század hallgatósága igencsak idegennek, szokatlannak érzi, mivel még mindig nem lépte túl a későromantika világát. <>

A totális szervezettségű szerializmusnak mintegy ellenhatásaként jött létre a véletlennek, az improvizációnak gazdag lehetőségét biztosító aleatória. Az elnevezés a latin aleo = játékkocka szóból származik, s a kockavetés véletlenszerűségére utal, vagyis hogy a zenei szerkezet egymásutánját éppúgy a véletlenre bízza, mint ahogy az eldobott kockáról sem lehet tudni, hogy melyik felületével felül fog megállni. <>

bruitizmus: magyarul "zaj-zene" Schönberggel ellenkező megoldást keresve tűnt fel. Művelői lemondtak magáról a zenei hangról. Arra hivatkoztak, hogy a 20. századi embert a nagyváros, a gépek lármája veszi körül, tehát ebből kell megteremtenie zenei világát is. <>

Egyetlen hang sem fél az őt kioltó csendtől. És nincs olyan csend, mely ne lenne hanggal terhes. (John Cage)

Van úgynevezett művészet, valamint úgynevezett kommunikáció, és a kettő iránya néha egybe esik. (Nam June Paik)

Az átmeneti állapotok és zónák lenyűgöző vonzereje természetes kialakulásukban rejlik. (Ken Friedman)

...az újdonság gazdagítja az embert. (Ben Vautier)

A zenei szaknyelvben nagyon jellemzőek a metaforikus, szemléletes kifejezések - különösen a zenei publicisztikában, amelyek alkalmasak arra, hogy áthidalják az egymástól távol eső értelmi területeket (szavak, nyelv - hangok, zene), amelyeket a zenéről beszélve érintünk. A zenei zsargon bővelkedik ezekben (lépegető basszus, ugráló dallam), de a hivatalos szaknyelv sem mellőzi ezt a típust (futam, visszatérés, feloldás, bővítés). E képszerű kifejezések érthetőbbek, kifejezőbbek, mint az idegen eredetű szavak, amelyeket köznapi fogalmakkal lehetetlen megmagyarázni. <>

[2000] [napló] [véletlen éve] [séta] [véletlen galaxis] [Artpool] [kereső]