Kézirat, Artpool-Boglár
(közölve: Meghívó, Újkapolcs Galéria, 1994 nyár)

Erdély Miklós:

A költészet mint ön-összeszerelő rendszer

A költészetről azt állítjuk, hogy képes önmagát külső beavatkozás nélkül megszervezni.

Önszerveződést gátolni lehet - és ezt az emberek mindig meg is tették -, de bizonyos idő után a gátló elemeket is saját természete szerint gyúrja át, fokozatosan magába építi.

Szerveződése nem csupán formai jellegű, hanem formai-fogalmi egyszerre, - ezért nevezhető költőinek.

Mivel az élővilág maga is ön-összeszerelő rendszer, nem meglepő, hogy az élet tényében gyökeredző költőiség szintén képes önmagát létrehozni és folyamatosan megújítani.

Tárgyak, szövegek stb. akár a molekulák az "őslevesben" szabad (véletlenszerű) mozgásuk közepette megkeresik a maguk költői értelemben vett "geometriai helyüket".

Az emberre hárul a feladat, hogy egyfelől a létrejött költőiséget észrevegye, másfelől fogalmi készletét hozzáadva, belevetítve az amúgyis létrejövő formai-érzéki szépségeket (kavics, táj stb.) költőivé alakítsa.


Ha szobád elég rendetlen, vagy méretéhez képest túl sok tárgyat vagy kénytelen benne tárolni, ha érdeklődési köröd eléggé kiterjedt és főleg ha ez a szoba legalább időnkénti tevékenységed színtere is, észre kell venned, hogy bizonyos helyeken költői csomópontok jönnek létre, kifejező összefüggések szerveződnek anélkül, hogy ehhez tudatosan hozzájárulnál.

(Végül semmihez se mersz majd hozzányúlni, nehogy szobádnak ezeket a "virágait" szétkuszáld.)

A kiállítási teremben ezek a "stószok" könnyebben bevallják költői rendszerüket, mint környezetükbe ágyazva, és gyakran intenzívebb, ugyanakkor finomabb tartalommal bírnak, mint a kifejezetten kiállítási célra készült konstrukciók.

(1973)


Mindennemű felhasználás a jogtulajdonosok engedélyéhez kötött
© Erdély György <gyo.erdely[]gmail.com> és Erdély Dániel <edan[]spidron.hu>

[1994] [Erdély Miklós oldalak] [Artpool] [kereső]