MŰVÉSZPÉNZ 
        - RÉSZVÉNY 
       
      
       
 LÉVAY 
        JENŐ
        MEGSZEMÉLYESÍTETT GONDOLATOK
        Eszmecsere - kereskedelem  
      
 A Dunai 
        Kötélpálya Rakodó, a "Szigettőzsde" épülete 
        a Duna medrében, Esztergom felett, az 1721. és az 1722. 
        folyamkilométer között az országhatáron 
        található. A parttól mintegy 80 méterre, két 
        pillérre támaszkodó vasszerkezeten áll. A 
        padló szintje a vízszint felett kb. 15 méter magasan 
        fekszik, 200 négyzetméter alapterületét nyeregtető 
        fedi.
        A Dunai Kötélpálya Rakodó tervezőinek 
        és megvalósítóinak köszönhetően 
        1927-től 1963-ig szállították a szenet a dorogi 
        szénbányából és rakták át 
        uszályokba. Ily módon az épületben több 
        ezer ember harminchat évi munkája, sorsa testesül meg. 
        Az épület egykori valós működése 
        modellül szolgálhat.
        A helyreállítás a drótkötélpálya 
        metaforikus újraindításával kezdődik, 
        amikor a szén helyett a még ismeretlen kultúra különböző, 
        lehetőleg minél szélesebb rétegei rakodnak 
        át a Váltótérben, először művészrészvénykönyv 
        formájában. A begyűjtött művek még 
        csak szimbolikus értelemben részvények: a sorszámozott, 
        A4-es papírokra vetett írások, zeneművek, grafikák, 
        találmányok és egyéb különféle 
        "gondolatlenyomatok" egy részvénytársaság 
        első szellemi apportját, metaforikus alaptőkéjét 
        jelentik.
        A Szigettőzsde egy a hétköznapi valóságon 
        túli ország eszméinek-rögeszméinek, álmainak-ábrándjainak, 
        vágyainak-reményeinek, szenvedéseinek-gyönyörűségeinek 
        szabadpiaca. A határok itt nem önkényesen meghúzott 
        vonalak, nem valamely síkot osztanak kisebb-nagyobb darabokra. 
        A határ felszíne lüktető, folyton változó 
        kiterjedésű, végtelen számú sérthetetlen 
        és egymást kiszorítás nélkül körülölelő 
        hálózatok szelíd szövete. Határállomás 
        lehet itt egy könyv, egy hajviselet, egy dal, egy kép a mosóporon, 
        egy szó, amit még megért valaki.
        A határátlépés különböző 
        kultúrák között - az ideák világában 
        - hozzászokás a tudáshoz. Határkövek 
        és utasok egyaránt lehetünk, hiszen az időről 
        alkotott fogalmaink is mások. Erre utal a tőzsdén 
        használatos valuták legtekintélyesebbike, a Kairosz, 
        amivel a börze mindennapjaiban ritkán találkozhatunk, 
        hiszen beválthatatlan. Közönségesen használatos 
        belső valuta például a Szellemmorzsa (Endrődy 
        József Attila kifejezése), amely váltható. 
        Kisebb egységei: óra-perc-másodperc. Ennek a fizetési 
        eszköznek már létezik az aranyhoz mérhető 
        aránya is, ami lehetővé teszi a tényleges eszmecserét, 
        exportot-importot, akár a közönséges földi 
        vámszabályok szerint is.
        Az eszmecsere-kereskedelem a Szigettőzsde egyik fő programja. 
        A valóságban gyakori eset, hogy egy-egy eszme képviselője 
        nem ideaarányosan részesedik a földi javakból. 
        Ez az állapot hosszabb lehet egy emberöltőnél 
        is.
        A Szigettőzsde pártfogolja az ismeretlent. Támogatása, 
        gondoskodása úgy csökken, ahogy az adott gondolat megerősödik 
        a mindennapokban. Ezt a fordított arányt mutatja a Szigettőzsde 
        indexe. Ennek egyik leglényegesebb összetevője az a 
        mérőszám, amely az érintett eszme pillanatnyi 
        helyét jelöli ki az ismeretlen és a teljes integráció 
        között. Az ismeretlen közelében lebegő gondolatok 
        tehát a maximum, a valóság talajába mélyen 
        beágyazódott ideák a minimum felé mutatnak. 
        Ez az értékelés független a kvalitástól, 
        egyedül az ismeretlennel való viszonyt jelzi. A minőség 
        meghatározása, a különböző vélekedések 
        rangsorolása és az intervenció már nem a tőzsdének 
        mint intézménynek a dolga, hanem a piac felé is tekintő 
        művészettörténészeké, a kreatív 
        alkuszoké, a börze kovászát jelentő spekulánsoké, 
        a felhasználóké, a vállalkozóké.
        A Szigettőzsde magatartására a különböző 
        kultúrák átfogó, egyidejű szemlélete 
        a jellemző, nem az ítéletalkotás. A fontos 
        az, hogy a térben örök bolyongásra ítélt 
        eszmék végtelen sokaságából minél 
        több - ha csak ideig-óráig is - gazdára leljen. 
         
      
 
        SZOMSZÉD FÉNYEK SZŐTTESÉBEN  
      
 A Dunai 
        Függőkötélpálya "metaforikus újraindítására" 
        közel száz érdeklődő jelenlétében 
        1994 decemberében, a Dorogi Bányászfürdőben 
        került sor. Gyermekek, egyetemi hallgatók, munkások, 
        a bánya vezetői, építészek, írók, 
        politikusok, művészek, sokféle különböző 
        érdeklődésű, irányultságú 
        ember volt jelen. Közülük ötvenheten, hatvan Gondolat-részvényt 
        jegyeztek: megvalósulatlan építészterv, autogramgyűjtemény, 
        jókívánság, ötlet, vélemény, 
        előadás, vágy, álom, festmény, szobor, 
        installáció, fotó, novella, film, személyes 
        dokumentum, imádság, emlék, jóslat lett itt 
        elpecsételve és sorszámozva.
        A kötélpálya helyszínrajzáról 
        leolvasható annak 57 alátámasztási pontja 
        a bányától a Dunáig. Egy hajdanvolt mérnöki 
        döntés a valóságos, egy jelen idejű képzőművészeti 
        döntés a képzelet kötélpályájának 
        egyenlő számú alátámasztási pontot 
        rendelt. Így lettek az első részvényesek a 
        kötélpálya "tartóoszlopai", egy grafikai mappa 
        "lapjai". A legnagyobb kérdés és kihívás 
        számomra az volt, hogyan lehet egy lap az én rajzom, ha 
        a "címe" egy másik ember neve, "tartalma" pedig egy másik 
        ember megnyilvánulása? Hogyan sáfárkodjam 
        a rám ruházott gesztusokkal? Hogyan kerüljem el a kompozíciót? 
        Weöres Sándor, In Aeternum című verse magában 
        rejti e sorozat műleírását: "A tiszta változatlan 
        messzeségben / ki mindég szívközelnek áldozik, 
        / világ-omlásként, mégis észrevétlen, 
        / íme az Eszme majdnem változik, // ráhajló 
        szomszéd fények szőttesében / előrehorgad, 
        mint égi ladik, / örök-derűs szerelme ünnepében 
        / a kívüle forrongó szomjakig // idegen zűr cikáz 
        domború héján / mely mindent elfogad és visszaver, 
        / érintetlenül szül a homorú belső; // a 
        nála pompázóbb vágyak karéján 
        / szinte hozzájuk-durvultan hever, / de nem ő lett más, 
        csak leple, a rejtő."  
      
 
        AZ ELSŐ HATVAN GONDOLAT-RÉSZVÉNY JEGYZŐI:  
      
001: Balázs János, 002: Dr. Tokodi András, 003: Pick József, 004: Kaján Imre - Európai Közép Galéria, 005: Wieszt József, 006: Sebestyén Judit, 007: Miavecz Jenő, 008: Kaposi Endre, 009: Kaposi Tamás, 010: Kaposi Antal, 011: Lepel László, 012: Földi Péter, 013: Szabó Csaba, 014: Pottyondi Péter, 015: Rajk László, 016: Ferenczi Gábor, 017: Ferenczi Gábor, 018: Hink Sonia, 019: Kalmár László, 020: Kuncze Gábor, 021: Csontó Lajos, 022: Bencze László, 023: Koronczi Endre, 024: Szabics Ágnes, 025: Fehér Ernő, 026: Matyók László, 027: Pesty Fekete Doboz Kft., 028: Tóth Istvánné, 029: + Simsay Ildikó, 030: Szily Géza, 031: Bakos Ildikó, 032: Cs. Nagy Lajos, 033: Lévay Jenő, 034: Pick Józsefné, 035: Kovács Lajos, 036: Nagy T. Katalin, 037: Beck György, 038: Posch Győző, 039: Sebestyén Zsuzsanna, 040: Krasznahorkai László, 041: Sebestyén Jenő, 042: Glozer László, 043: Siki Laci, 044: Vadas Szabolcs, 045: + Gyuró Anna Eszter, 046: Komoróczky Tamás, 047: St. Auby Tamás, 048: Nagy István, 049: St. Auby Tamás, 050: Beöthy Balázs, 051: Beöthy Balázs, 052: Spilák Klára, 053: Gyarmathy Katalin, Hegedűs Viktória, 054: Swierkiewicz Róbert, 055: Monari Mész András, 056: Szakál Csaba, 057: Eperjesi Ágnes, Várnagy Tibor, 058: Pintér Sándor, 059: Závada Pál, 060: Fata György