A pszeudo összetéveszthető a semmivel: elrejtés, felmutatás, megsemmisítés. Vagy másnak mutatja magát, nem látom, de ott van, nincs ott, de odalátom, becsap, de csak akkor, ha már felismertem. Az él hamis tudattal, aki téved.
A pszeudo éppen jellegének felismerése által válik teljessé, illetve művé. Nem áll meg az a feltételezés, hogy csupán megtéveszt, mert rá is döbbent valamire, ami nem úgy van, ahogy elképzeltük, tehát akkor úgy nincs, máshogy van.
Bemutatnám egy munkámat, az eltüntetést és a megjelenítést ábrázolja álcázott formában.
Apró pontokból áll ez a kép, tartalmazza a pont értelmezhetetlenségét, a definiálhatatlan semmit és egyszerre azt, hogy valami van.
Mert minél nagyobb valami, ami van, annál messzebbről tűnhet el, válhat semmivé eseményhorizontunkon.
„A NAP SÖTÉTBEN VAN.”