M.U.Z.I.K. / MAGASPINCE / Punkwave

Az angolszász punk/new wave hatása a magyar zenekarokra

Ahogy a 60-as években a beat, majd a hippi-rock, a 70-es évek közepén a punk robbant, úttörői nemzedékeket ráztak fel és inspiráltak. A punk a fiatalos energiáját elvesztett, konszolidálódott rockzene ellenében tört elő elementáris erővel, riasztó külsőségekkel, egy illúziók nélküli generáció gyakorta artikulálatlan hangjaként. Miközben a radikális változás ígéretét hordozó, túl nagy tömegeket nem, de állandó szűk kört biztosan vonzó punk az idők során besorolt a gitárral-dobbal művelt irányzatok közé, s egyes képviselői révén a heavy metalhoz, sőt dzsesszhez közeledve is megmaradt a margón, a punkkal együtt megjelenő new wave (új hullám) a populáris zene egészét felfrissítve, számtalan irányban nyitotta meg a továbbfejlődés útját. A valaha szokatlannak érzett, újhullámos hangzásokat fokozatosan befogadta a fül, a különc egyéniségek mindennapivá váltak, az új sztárok pedig ugyanolyan elérhetetlen magasságokba emelkedtek, mint akik ellenpéldájaként ők maguk is indultak. Ez így volt rendjén. Uj hullámról ma már nem érdemes beszélni, nagyszerű zenéket hozott, fősodorrá válván feloldódott, megszünt.

Az angol és amerikai minta - akárcsak korábban, a Beatles óta mindig - a nyugati tendenciákat kizárni egyre kevésbé képes Magyar Népköztársaságra is megérkezett. Jellemző volt a fogadtatása. A szép sorjában állami díjakkal is elismert rock-establishment többnyire értetlenül és ingerülten állt hozzá ("Leporolunk néhány régi nótát, ez a new wave" - foglalta dalba lesújtó ítéletét Demjén Ferenc), miközben a Magyar Hanglemezkiadó Vállalat vezetői az új hullám kifejezés vonzerejét érzékelve próbálták reklámozni a régi sztárok lehetséges utódait. Nem jártak sok sikerrel: a KFT együttesen kívül nemigen találtak igazi tehetségeket, akiket e címkével eladhattak volna. Akikre pedig ragadhatott volna a punk/new wave címke, nem a kiadandó dalszövegek fölött ítélkező Sanzonbizottság nótáját fújták.

1977-ben, a new wave szellemére legérzékenyebben reagáló, legnyitottabb, fővárosi művész-értelmiségi közeg ma már legendás kulcsfigurája, Molnár Gergely, a Spions későbbi énekese az alapoknál kezdte: az angolszász punkra is ható egyéniségekről, David Bowie-ról és Lou Reedről tartott előadásokat. A Spions ihlető erővel hatott az URH, az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport tagjaira, s aligha véletlen, hogy Bowie és Reed az utánuk következő együtesek számára is kiindulási pont. Molnár Gergely 1977-es Ganz Műv. Közp.-i előadását Lou Reed száma, a Walk On The Wild Side keretezte. A Spions és az URH, majd a Spions egyik számát Bowie-t idéző hangszerelésben feldolgozó Sziámi repertoárján egyaránt szerepeltek az Ezerkilencszáznyolcvannégy, a rockba Bowie közvetítésével bekerült híres - és a rendszerváltásig tiltott - Orwell-regény vízióján alapuló számok. Az Európa Kiadó egy időben Bowie Speed Of Life című szerzeményével nyitotta koncertjeit. A korai Sexepil Lou Reed számával kivánt jó szórakozást: We're gonna have a real good time together... Évekkel később a Kampec Dolores dolgozta fel a Velvet Underground volt tagja, Nico egyik dalát (König), az erős Velvet-hatást mutató I Love You pedig egy Nico-énekelte Lou Reed-számot rögzített (Femme Fatale), oroszul, Kenderesi Gabi (Kampec Dolores) énekével. A klasszikus New York-i underground (Velvets, Patti Smith, Iggy Pop) szisztematikus bemutatására, magyar nyelvű tolmácsolására a tiszavirág életű, szegedi eFeMeR együttes - benne a téma értő publicistája, Déri Zsolt - vállalkozott a 90-es évek elején, igaz akkor még másképp hívták őket.

A 70-es évek derekán indult New York-i art-punk hullám képviselői közül az 1982-ben Budapesten szerepelt intellektuális tánczenekar, a Talking Heads érezhetően hatott a 80-as évek közepén az Európa Kiadóra és a Sexepilre, a Ramones minimalista punkhimnuszai pedig a punklázadást a 70-es, 80-as évtized fordulójára megsokasodott csöves réteg szolgálatába állító Beatrice koncertrituáléjának elmaradhatalan részei voltak.

A Beatrice volt az első - ráadásul zeneileg abszolút profi - együttes, amely a brit punk korai hősei, a Sex Pistols és a Boomtown Rats számait is játszotta. A Sex Pistols hatása jelen volt a Kontroll Csoport indulásánál (Johnny Rotten énekelt), a Kontroll-énekes Bárdos Deák Ågnes későbbi zenekaránál (az Ågi és Fiúk előadta a Sid Vicious-féle My Wayt, magyarul), de leginkább a 80-as évek elején születő temérdek kis punkzenekarnál.

A Szubkultúra című fanzine első számában (1992) olvasható egy visszatekintés a 80-as évekre: "Az igazán erős lökést a gyökeresen új életérzéshez érdekes módon egy rendkívül gyenge punkfilm, az Üvegtörők magyarországi bemutatása adta. Nekünk olyan volt ez a film, mint a hippiknek a Szelíd motorosok. Bár a zenéje már inkább új hullám volt, a [filmbeli - Sz.T.] koncertek közönsége jórészt punkokból állt, és mi szájtátva bámultuk ezeket a fazonokat, a kikent-kifent csajszikat elképesztő hajakkal, biztosítótűvel teleaggatott fülekkel. Na most mi ezt szépen lemásoltuk, úgyhogy elszabadult a pokol."

Hát így. Ez volt a minta, zenében meg, a Pistols mellett, többek között a UK Subs (Warhead című számukat műsorán tartotta az ETA), az amerikai Dead Kennedys (tőlük a California Über Allest kísérelte meg a Kretens), arcfestési mintaként szolgált a kezdő Neuroticnak a Damned, s a Pistols anarchia-akarása is ragályosnak bizonyult: megírta a maga anarchia-számát az Auróra, a CPg, az ETA, s talán még mások is. A Crass és társai által fémjelzett angliai anarcho-punk mozgalom leghívebb magyarországi követője, a Trottel nemcsak zenélt és szövegelt, hanem tett is, független kiadót működtet, a publikációs szabadsággal élve.

A Sex Pistols, illetve annak feloszlása után az énekes által alakított Public Image Ltd együtt adta a Sex-E-Pil nevének ötletét, aztán ahogy halványult a hatás, módosult a helyesírás és a név jelentéstartalma is: sima Sexepil lett belőle.

A punk utáni, borongósabb brit zenekarok árnyéka is rávetült egy időben a pesti színpadokra, az Európa Kiadót vagy a Sexepilt hallgatva érezni lehetett a Joy Division hatását, az F.O.Systemmel kapcsolatben pedig egy fanzine - a Genyó Szívó Disztroly, 1992-ben - sorra vette a forrásokat: Fields Of The Nephilim, Mission, Sisters Of Mercy, Cure.

A legnyomasztóbb ipari vagy zajzenéknek (Einstürzende Neubauten, Throbbing Gristle) éppúgy akadtak hazai követői (Art Deco és az utánuk jövők), mint ahogy a legbulisabb amerikai new wave banda, a B-52's nélkül is nehezen lett volna elképzelhető a 2. Műsor, a Balkan FouTourist vagy a Tereskova, s ugyanígy, a korai KFT-ben és Kispál és a Borzban, illetve az Üllői Uti Fuckban ott volt a Police, a Satöbbiben a Madness, a Bonanza Banzaiban a Depeche Mode, az utóbbi évek talán legnagyobb hatású funk-rock zenekara, a Red Hot Chili Peppers nélkül sem született volna meg a Csigafröccs, a Rémember, az Up, a Szörp, a Publo Hunny vagy a Nyers, Tom Waits és Nick Cave nélkül a Quimby... nem Magyarországon találják fel a spanyolviaszt, de az igazi egyéniségek itt is képesek saját világot teremteni.