AL 8 , 1984. február - 34. o. Beke László: A néhány éve Nagyatádon fölállított, 130 feliratos táblából álló mű ma már nem létezik, pontos rekonstruálása valószínűleg sohasem lesz lehetséges. Fennmaradt azonban a terv: minden tábla teljes szövege (méretmegjelöléssel), egy elrendezési vázlat, illetve néhány gyenge minőségű fotó a realizált műről. Mindebből egyértelműen kikövetkeztethető, hogy a „pszeudo”-technikával készült feliratot viselő, különböző magasságú és formátumú táblák sajátos kontextust alkottak, tehát az egyes táblák jelentését csak az egész „machbethi” (?) táblaerdő összefüggéséből tudnánk kifejteni. Így máris hitelét veszti az az elhamarkodott döntés, mely kiragadva egyes feliratokat összefüggésükből, illetve megriadva a mű címében rejlő „provokációtól” az együttes megsemmisítéséhez vezetett. Egy „tüntetőtábla-erdő” valóban provokatív lehet, de nem politikai, hanem esztétikai értelemben: Pauer műve felhasznált ugyan politikai felhangokat, de nem deklarációként, hanem csupán ábrázolva őket a maga sajátos „pszeudo” eszközeivel, s konfrontálva őket más természetű – esztétikai, ars poetikus, művészetelméleti, költői, filozofikus, hétköznapi stb. discours-hoz tartozó – kijelentésekkel. Nem egyértelmű az sem, hogy a feliratok kinek a nevében szólnak (a művész, a néző, esetleg maga a tábla nevében, vagy másoktól vett idézetként), és hogy melyik esetben kihez szólnak. Ezt a kérdést is csak az eredeti kontextus vizsgálata dönthette volna el. Mivel ez megszűnt, pillanatnyilag, pusztán a feliratok alapján, ismét számos olvasat, s a feliratok közti kombinációs lehetőség létezik – közülük próbálok az alábbiakban egyet megjeleníteni, úgy járva el, mint egy filológus, aki lazán összefüggő szövegtöredékekkel találkozik. (Megjegyzendő, hogy a művész eredetileg 11 gépelt oldalon rögzítette a feliratokat, de ezek sorrendjének semmilyen jelentőséget nem tulajdonít. Így az általam megadott sorszámozás is önkényes, és mindössze a hivatkozást könnyíti meg.)
ad 1. Ki vagy mi teremti az öntudatot? Feltehetőleg mindenki saját maga. Ezek szerint: „Éljen mindenki!” vagy „Éljek én!” – A politikai jelszavakat idéző, éljenző buzdítás gyakran feltűnik a feliratok között (például 4, 28, 55, 57). 2. ad 2. A múlt-jelen-jövő dialektikája mint negatívum a középső tényező nézőpontjából. 3. ad 3. Vitatható hipotézis. A madár valószínűleg akkor is csak repülne! 4. ad 4. „Általános emberi” szempontból jogos a követelés, de ellentmond a modern művészet célkitűzéseinek. 5. ad 5. A művész nem hisz e dialektikus ellentmondás József Attila-i feloldási javaslatában, mely szerint a szabadság szülné a rendet? 6. ad 6. Pauer szobrász, ezért alkalmaz a festészetre szobrászati metaforát. – Az általa felállított rangsor (anyag–kép–tartalom–szellem) struktúrájában hasonló a duchamp-i hierarchiához: két dimenzióban leképezni hármat, három dimenzióban leképezni négyet stb. 7. ad 7. Erre irányul az absztrakt festészet is. Feltétele, hogy a 8.-ban megfogalmazott követelmény teljesüljön. 8. ad 8. 9. ad 9. Jellegzetes „pszeudomondat”: nem valamiről beszél, hanem valaminek mindjárt a kópiájáról. – Egy paca mindig véletlenszerű forma, másolata tehát véletlen másolat. De miként lehet más és más stílusban másolni? 10. ad 10. Project art- vagy Fluxus-gondolat. 11.
ad 11. Nem tudom, mi a „stabellárium”, de kétségtelen, hogy cél, ok és eszköz különösen fonódik össze benne. 12.
ad 12. Feltehetőleg az 5 részletezése, ugyanakkor vö. a 32-vel is! 13.
ad 13. A kettősség ugyancsak a pszeudóval van kapcsolatban (például valódi és ál kettőssége). 14.
ad 14. A „pszeudoemberek” nem „olyanok, amilyenek”, hanem csupán „valamilyenek”. Eszerint minden ember pszeudoember, hiszen végső soron csak az Isten „olyan, amilyen”. 15.
ad 15. 16. ad 16. Akárcsak valami lelkiismeret-vizsgálat. (Paueré vagy az enyém, aki olvasom?) 17.
ad 17. Érdekes a javaslat: a tehetség mint vonzódás. Biztosan így van, ha minden ember tehetséges. 18.
ad 18. Mint abszurd kapcsolat rendelhető hozzá bármelyik kijelentéshez. (Életrajzi vonatkozása az az akció lehet, melynek során Pauer simára borotváltatta a koponyáját.) 19.
ad. 19 A pszeudó totális kiterjesztésére tett kísérlet, de lehet akár filozófiai alapkérdés is. 20.
ad 20. Kezdetleges isten-képet, mely a tőke, illetve az állam fogalmába fejlődik át. 21.
ad 21. Vö. a 6-ról mondottakkal! (Külön vizsgálandó lenne Pauernál a hármasságok szerepe a nyilvánvaló kettősségek mellett.) 22.
ad 22. Lírai, egyszersmind környezetvédő színezetű figyelmeztetés, elhelyezése érthető egy erdei tisztáson, ahová a művész a művét szánta. Konkrét jelentését a szituáció jelölte ki, amikor – Pauer elmondása szerint – a nagyatádi művésztelep idős mindenese egy nehéz sóhaj kíséretében megragadta a táblát, felolvasta szövegét, majd – megtoldva egy népies kiszólással – beszúrta a földbe. 23.
ad 23. A kedveshez intézett, banális, slágerbe illő mondat – talán összefüggésben a Klotild-mondatokkal (52, 53, 103). 24.
ad 24. A filmre vonatkozó megállapítás igaznak tűnik. Pauer nem is cáfolni akarja, csupán jelzi, hogy megcsömörlött ettől az esztétikai racionalizmustól. 25.
ad 25. La Rochelle francia város az Atlanti-óceán partján, Laroschelről nem tudom, mi vagy ki az. Így számomra valamilyen neves történeti esemény képzetét kelti (például Mohács óta, Világos óta). A mondat írója vagy periodikusan visszatérő amnéziában szenved, vagy a régmúlt és a közelmúlt („imént”) kiélezett ellentmondásáról van szó. 26.
ad 26. „Látni” és „meglátni” különbsége a műalkotás helyes befogadására vonatkozik. (Lásd még 7.) A következő mondat viszont az alkotói oldal körülményeire. 27.
ad 27. Kétségkívül ez a helyzet egy feje tetejére állított világban, vö. még Szentjóby Tamás „Légy tilos!” programjával. A zárójeles gondolatok viszont pszeudo-programot fogalmaznak meg. 28.
ad 28. Nyitott műtípus, melynek befejezését a befogadás aktusa biztosítja. 29.
ad 29. Csak ennyi volna Párizs? Ha viszont Párizst „a művészet fővárosa” képzetére redukáljuk, a metafora csakugyan találó. 30.
ad 30. A pszeudo a lényeg és a látszat dialektikájának ellentmondásig feszítése: a látszat sohasem azonos a lényeggel. Az antipszeudo: csak a látszat létezik, mely magába szívta a lényeget (lásd még 14). 31.
ad 31. Mint a konceptuális művészetnél, a művet bárki kivitelezheti. 32. ad 32. Ez tényleg ciki!!! 33.
ad 33. Álom az álomban. Velem is történt hasonló borzalom. 34.
ad 34. A képzőművészet kezdettől fogva jelen volt a betűalakításban, de növekvő szerepre tett szert az új tipográfiában, a vizuális költészetben és a konceptuális művészetben. Természetesen ez a folyamat a jelentésre is visszahat. „Halmazatilag”: a Btk.-ból kölcsönzött fordulat. 35.
ad 35. A hagyományos költői képtől a 34-ben jelzett fordulatig. 36.
37.
ad 36–37. Attól eltekintve, hogy rengeteg értelmetlen ábrázatot látunk nap mint nap magunk körül, az értelmetlenséget lehet ábrázolni is. Gondolati kísérlet: lehet-e értelem (jelentés) nélküli művet előállítani? 38.
ad 38. Kihagyásos struktúra, azonkívül a szél költői megszemélyesítése. A mondat kiegészítése: például aeolhárfa. 39.
ad 39. A követelés magában foglalja azt az (esztétikai?) feltételezést, hogy az igazság mindig döbbenetes. Marcusénak is ez a véleménye. (De vö. 51!) 40.
ad 40. Kihagyásos mondat, mint 38. „Bedugócédulamű”: műfajteremtési kísérlet a Georges Brecht-i „event”-ek és a mail art nyomán. 41.
ad 41. A pszeudó újabb lehetősége. 42.
ad 42. Ez a pszeudó eredeti technikája. Ez a kijelentés felirat formájában, pszeudótechnikával: pszeudó a pszeudóról. 43.
ad 43. Lehetne akár vizuális költemény is. 44. ad 44. Az összes mondatok között talán a leglényegbevágóbb, de ki mondja, és hogyan egészítené ki? (Például Krisztus a keresztfán.) Lehet hitvallás, lehet blaszfémia is. Teológiailag üres kijelentés, mert a teológia abból indul ki, hogy Isten van. Ha istent követelek magamnak, bevallom, hogy nekem nincs. De mondhatom ezt is: „Dicsőítsd az Istent!” 45.
ad 45. A látás itt nem a bizonyítékszerzés, hanem a meggyőzés eszköze. 46.
ad 46. Ha eltekintünk az „ezekután”-tól, már-már sekélyes erkölcsi maxima. Minden azon múlik hogy melyik táblát olvastuk előzőleg. (Ebből is látszik, mennyire fontos lehetett a „Tüntetőtábla-erdő” kontextusa!) 47.
ad 47. Kísérlet a lehetetlen megvalósítására. Egy látomás mindig kívülről jön, lehetetlen irányítani. A „mesteri” viszont az alakítás maximumát feltételezi 48.
ad 48. Gyermek- vagy népies mondóka mint eszköz egy fenyegetés mágikus lefegyverzésére. 49.
ad 49. Abszolút érvényű állítás. Előrelépés Pauer időfelfogásában: az idő mint eszköz. (Valamivel triviálisabban, megideologizálva: „Az idő nekünk dolgozik!”) 50. ad 50. Egy ismeretelméleti kérdésből kell kiindulnunk: realitásnak tekinthető-e a kép? Ha a leképezett valóságra vonatkoztatjuk, maga a kép virtuális. Pauer ezt nem fogadja el, magát a konvenciót tartja a virtualitás hordozójának, melyre az egész leképezési folyamat épül. 51.
ad 51. Véleményem szerint az elegancia itt a helyesen felfogott esztétikum maga. – Összevetés a 39-cel: Döbbenetes elegancia: 52.
53.
ad 52–53. A műalkotás mint földbe vetett mag: zseniális metafora! Ugyanakkor az underground művészet hatásmechanizmusának képlete! 54.
ad 54. Sajnos, nem tudunk elvonatkoztatni az 52–53-tól, így a gesztenye- és diótermés is bekapcsolódik a művészet-metaforába, mely kibővül a nevelés gondolatával. S amint a hegyi termőföld megtermi az ő gyümölcsét, úgy az osztályterem is megtermi a jövő új emberét. A „tanterem terem” ragyogó többjelentésű költői kapcsolás! 55.
ad 55. A hosszú felirat értelmezése nagyrészt más tételekre való hivatkozással is megoldható, így lásd 34, 35, 56, 77, 105 stb. Ugyanakkor számos új mozzanatra is felfigyelhetünk. A tipográfia valóban tipizál. A bekeretezettség egyaránt utal a műalkotásszerűségre, a táblaformára és a szabadságra (lásd különösen 27: a „gondolatszabadság megjelenített határai”). „NAGYBETŰ” és „kisbetű” (mint „a betűk antidemokráciája”?): eddig nem volt szó arról, hogy a táblák egy része kisbetűs, a másik része nagybetűs feliratot viselt, néhol pedig a két betűtípus keveredett, feltehetően egy személyes (általam nem ismert) kódnak megfelelően. „Színnyomaték”: lehetőség az optika, a mechanika és a szemantika határterületének kiművelésére? „Értelmezésegzisztenciák”: ezek lehetnek az én kommentárjaim is. 56.
ad 56. 57. ad 57. A nagyatádi mű műfajának definíciója, egyszersmind a táblakép-műfaj „megőrizve meghaladása”: „tábla mint kép” vagyis „táblakép”. 58.
ad 58. A 49 demonstrálása: „PAUER 78” kétségtelen bizonyítéka a „PAUER 77”-nek. Ugyanakkor „szignatúramű”, amilyent már Pauer az 1970-es évek elején is csinált. 59.
ad 59. Ugyanaz, mint 33, csak kisbetűvel 60.
ad 60. Elhiszem, de számomra a kísérlet közömbös. 61.
ad 61. Úgy látszik, a „semmi” problémája mégis nagyobb, mint azt a 19-nél gondoltuk. 62.
ad 62. A pszeudó-elv egyik kimagaslóan szép megfogalmazása. Eszerint a 41-nél említett „papírra festett papírok” hordozója is álcázva van, hasonnemű álcával. A gondolatmenetben benne rejlik a ready made egyszerű használati tárggyá „visszacsinálásának” lehetősége is, mellyel az utóbbi időkben Georges Brecht, Szentjóby Tamás és Erdély–Major–Jovánovics foglalkoztak („Major János kabátja”). Maga Duchamp is megpendítette ezt a lehetőséget: „reciprok ready made”: egy Rembrandt mint vasalódeszka. 63. ad 63. Az első pszeudó-manifesztumban olvashatjuk, hogy a pszeudó a művészet helyzetéről szól. A pszeudó értője tehát műértő. (Mű-értő, azaz ál-értő, nem igazi értő.) 64.
ad 64. „Védettség” muzeológiai és társadalmi értelemben egyaránt. A támogatott művész helyzete olyan, mint egy védőőrizetesé. 65.
ad 65. Így igaz! 66.
ad 66. Pauer pszeudója elkötelezett művészet, mely pszeudó-effektusok segítségével mutat rá a valóság és a látszat ellentmondásaira. Vasarely kétségkívül látszatvilágot („káprázatot”) teremt, de a valóság és a látszat elkülönítésének szándéka nélkül. Ha Pauer elemezné Vasarelyt, azaz létrehozna egy pszeudó-Vasarely művet, ebben a látszat és a látszat látszata egyesülne egy újabb típusú, elkötelezett (szocialista realista) látszatban. 67.
ad 67. Ezt nem a művész, hanem a mű kéri 68.
ad 68. Itt kell végiggondolnunk, ki mondja a szöveget!? A művész, a közönség, a tábla vagy egy ellenőr? Szerintem az ellenőr, a helyzet mégis bonyolult. Az ellenőr éppen ezt a mondatot szeretné mondani, amikor a táblára esik a tekintete, s meglepődve tapasztalja, hogy az ő véleményét valaki már megfogalmazta előtte. Ilyen helyzetben – mivel jó taktikai s nem kevés humorérzékkel megáldott ember – inkább nem szól semmit. 69.
ad 69. Event-instrukció. 70.
ad 70. A „fönt” köznapi értelme: a táblák leolvasási iránya, de gondolhatunk transzcendentális irányjelzésre is. 71.
ad 71. A mondatot kell korrigálni vagy azt, amire vonatkozik? 72.
ad 72. Az igazmondás nem kötődik formaságokhoz. (És az elegancia? Vö. 51.) 73.
ad 73. Az egész mű másról sem szól, mint a grammatikai modusok (felszólítás, kérdés stb.) érvényesítéséről a képzőművészetben. 74.
ad 74. Pszeudóprogram. A „műcímmű” többértelműsége! 75. ad 75. Mint 74. – A szabadság egzisztenciális probléma, a bekeretezettség képegzisztenciális probléma. 76.
ad 76. Addig faragom a szobrot, míg azonos léptékűvé válik azzal, amit faragni akarok. 77.
ad 77. A könyv egzisztenciális problémája a kötés (előoldal-hátoldal), ez az ő bekeretezettsége. Ha még külön keretbe is tesszük, képzőművészeti alkotás lesz belőle. Viszont a kúszónövény keretben nem üzleties, hiszen kibújhat a keret alól. 78. ad 78. Átlátszó kép: minden pszeudó-alkotás. Prototípusa az ablak, majd Marcel Duchamp „Nagy Üveg”-je. 79.
ad 79. „Pathosformel” = pátoszképlet, pátoszformula. A kifejezést Aby Warburg német művész vezette le a görög művészetből; érzelmeket, helyzeteket kifejező séma, többnyire egy testtartás, mely újra meg újra felbukkan a művészettörténet során. Pauer a fogalmat újraértelmezte és pszeudó-előadásai alkalmával mutatta be változatait. 80.
ad 80. Ehhez minden művésznek joga van. Másrészt, ha összevetem a 30-cal, kitűnik, hogy ez maga a pszeudó, ha pedig az 50-nel, akkor ez a virtualitáshoz kötődik. 81.
ad 81. Engem a kitétel Tamkó-Sirató villanyverseire emlékeztet. 82.
ad 82. Nem szerencsés a megfogalmazás. Az anamorfózis is a perspektíva alesete, ráadásul szintén kivénhedt (ha nem is lehasznált): legalább XVI. századi. 83.
ad 83. 84. ad 84. 85. ad 85. Hallatlanul erős kép. Beletartozik-e a mentőautó a szoborcsoportba vagy sem? Ha igen, lásd például Kienholz vagy Beuys, ha nem, kiért jött? A szobrászért vagy a szobrokért? (Folytatás: szoborkórház, szobortemető?) Esetleg: a műalkotás mint baleset? 86.
ad 86. Ismét hasonlóság egy Georges Brecht-féle eventtel (de valószínűleg pathosformelekkel tetézve.) 87.
ad 87. Nem tudom elfogadni. 88.
ad 88. Remekül kicirkalmazott „hatalmas semmiség” (vö. 61). Ugyanakkor rímel Pauer egy korábbi munkájára, a „Halványlila képre”: Önnek halványlila fogalma sincs arról, hogy én most hol vagyok stb. Protézismű. 89.
ad 89. Az álom felől nézve az álomhatár az ébrenlét által megvont vonal; az ébrenlét korlátok közé szorítja az álom szabadságát. (Már álmodni sem szabad?) 90.
ad 90. Sok minden végénél lehet macskafej: az áloménál, az ágyénál, sőt, a macska egyik végénél is(!). 91.
ad 91. Addig nagyítani (egy fényképet), amíg a kép el nem tűnik. Minél nagyobb, annál jobban fogy. 92.
ad 92. 93. ad 93. 94. ad 94. Tételezzük fel, hogy a táblák összessége egy szónoklat. 95.
ad 95. 96. ad 96. Gumiszoba. Bele lehet őrülni. 97.
ad 97. Ugyanaz, mint 2, csak jövő időben. Jövő azonban nincs (no future). 98. ad 98. Hogy lehet ilyesmit követelni? Csak! 99. ad 99. Ez még nem jelent semmit. Egy magánnyomozótól, aki a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatban szimatot kapott, ellopták az összes igazolványait. A nyomozó megszűnt létezni 100.
ad 100. A pathosformel technikája. 101.
ad 101. Nem a szél festi alá a tájat, hanem fordítva. A tájjal lehet festeni – például tájat, de akár festéket is. (Égetett sziéna: sziénai tájjal festett festék.) 102.
ad 102. Szép ugyan, mégis tetszik! 103.
ad 103. 104.
ad 104. 105.
ad 105. Csaknem azonos a 35-tel. Az ottani „képszerű költészet”-tel szemben itt azonban a „képköltészet” pusztán akusztikai alapon magában hordozza a népköltészet lehetőségét. 106.
ad 106. Felmerül egy sci-fi fényképész lehetősége, aki a jelenből kiindulva, visszafelé, a múltnak dolgozik. Ma elkezdi előhívni a halványuló Petőfi-képet, s valamikor az 1840-es években fejezi be. Később azonban sajnálatos módon kiderül, hogy még film sem volt a fényképezőgépében (a halvány képet ki sem ragsztották!). 107.
ad 107. „Címek!” Vonatkozhat az összes többi feliratra, de lehet, hogy csupán a művész emlékeztető feljegyzése, saját maga számára. 108.
ad 108. 109.
ad 109. Bevett gyakorlat. Ha ready-made-ként tekintjük, társadalomkritikai event lesz belőle. 110.
ad 110. Még messzebbről viszont eltűnik. Akár a távolságot fokozzuk, akár a nagyságot, ugyanaz az eredmény. Vö. 91: „Eltüntetni nagyítással.” 111.
ad 111. Közhely, de az idézőjel elővigyázatosságra mint. Képzeljünk el például egy sereg napot, mely egy évvé érett össze! 112.
ad 112. Ha a tökön bekarcolt népművészeti motívumok is találhatók, nem lesz szükség külön tetoválásra. 113.
ad 113. Ez azt jelentené, hogy amennyiben az egyén pusztulása egybeesnék a totális pusztulással, a kettő kioltaná egymást? 114.
ad 114. Vagyis minden hamisítvány valódi az anamorfózis révén. 115.
ad 115. Mivel minden dia fólia, a fóliadia diadia. 116.
ad 116. Van: 882–209. (Telefon nélkül nem élet az élet, mint ahogy születési bizonyítvány nélkül sem, de lehet, hogy telefon nélkül kezdődik az igazi élet.) 117.
ad 117. „Álmodó éj”: a magyar nyelv sajátossága folytán nem lehet pontosan tudni, hogy ez esetben az éj álmodik-e vagy mi álmodjuk az éjt, esetleg, hogy az éj álmodásra való. Hasonló a probléma a tüntetőtáblával is: tüntet-e a tábla vagy tüntetésre való? 118.
ad 118. mint 11. 119.
ad 119. (Külön ki kellene gyűjteni az akusztikai táblákat, de legyen ez egy muzikológus feladata.) 120.
ad 120. Nem kell, sem így, sem úgy… 121.
ad 121. 122.
ad 122. Vonatkoztatható magára a nagyatádi műre, hiszen legenda lett belőle. 123.
ad 123. Minél több a felirat, annál értéktelenebbek az egyes ötletek? 124.
ad 124. Kicsit kassákos. 125.
ad 125. Nagyon erotikus, különösen ha a 124 ünnepével vetjük össze. 126.
ad 126. Minél nagyobb a blende, annál kisebb a mélységélesség. Az álperspektíva a fényképezésnek ezt a fogyatékosságát hivatott leküzdeni. Maximális mélységélesség (látszata) maximális lencsenyílásnál is! 127.
ad 127. 128.
ad 128. Erre csak azt tudom mondani neked: „te” vagy „én” (szabálytalanul váltogatva). Te is mondd ezt nekem, majd csak megegyezünk valahogy. 129.
ad 129. Ha ti ketten, a 128 szereplői megegyeztetek, kiderül, hogy én már korábban arra gondoltam, hogy ti vagytok ő, aki arra gondolt…!
Érmezei
Zoltán: Éljen a tüntetőtábla-erdő,
mint |