[english]

  Thomas Michael Bidner kanadai multimédia művész és filatélista a világ egyik legnagyobb művészbélyeg gyűjteményének tulajdonosa 1989-ben, halála elõtt az Artpoolra hagyományozta gyűjteményét.

Mike Bidner gyűjtési módszere, az Artpoolhoz hasonlóan a saját készítésű bélyegek cseréjével és kiállítások szervezésével történt, a mail art hálózatban. Bidner gyűjteménye 1988-ban 10.000 bélyegből és a bélyegeket készítő művészek kiegészítő dokumentációiból állt.

Bidner saját tervezésű művészbélyegeinek (artistamps) jellegzetessége, hogy - főleg újságokból - nem művészeti céllal készült képeket, motívumokat gyűjtött, majd ezeket megfosztotta az eredeti rendeltetésre utaló résztől, és személyessé tette feliratával vagy monogramjával. Ezután bélyeg méretben sokszorosította a darabokat és borítékra, levélre applikálva használta, vagy bélyeglappá rendezve levelezési csereanyagként küldte el.

A bélyegkészítésnek ez a módja a filatelista gondolkodására utal, ugyanis Bidner korábban azon túl, hogy főleg fax-művészettel és különböző elektronikus képmódosításokkal foglalkozott, komoly nem-művész bélyeg gyűjteménnyel is rendelkezett. A bélyegméretű képhez fűződő vonzalma akkor vált intenzívebbé, amikor 1982-ben kezébe került az Artpool World Art Post projekjének katalógusa, 756 bélyegképpel.

Képes volt pénzzé tenni egész - filatéliai szempontból nagyértékű - bélyeggyűjeményét, hogy új tevékenységbe kezdjen az “artistamp” területén. Új hatékonyabb levelezési módszereket vezetett be, számítógéppel levelezett és adatbázisban rendszerezte a beérkezett bélyegképeket. Leveleiben beszámolt munkájáról és statisztikákkal lepte meg partnereit.

Például készített egy statisztikát a bélyegkészítő művészek számáról, amiből megtudható, hogy az USA van első helyen 265 művésszel, a második Magyarország 152-vel, Kanada a harmadik 68-cal.

A kanadaiak egyébként a művészbélyeg pionírjának nevezik Bidnert és ma már nagyon sajnálkoznak azon, hogy gyűjteményére Kanadában nem volt fogadókészség, így azt az Artpoolra hagyta. Mindebből következik, hogy a hagyaték gondozása és publikussá tétele csakis az Artpool dolga lehet, ez a kis emlékkiállítás a publicitás első lépése.

 

Életrajzi adatok:
született 1944-ben (London, Ontario, Kanada). Zenei, technikai és művészeti tanulmányok után 1970-től főleg nyomtatott grafikákkal szerepel kiállításokon, majd fotó, dia, videó, xerox és fax munkákkal. 1976-tól színes fénymásolással dolgozik, az egyedi könyvmunkák is érdeklik. 1981-től a számítógép, 1982-től a művészbélyeg és a miniatűr művészet kerül érdeklődésének középpontjába. 1984-ben rendezi meg első művészbélyeg kiállítását “Artistampex” címmel. 1987-ben Budapestre tervez jönni a Szépművészeti Múzeumban rendezett “Bélyegképek” c. kiállításra, de végzetes betegsége ebben megakadályozza.

[Illusztrációk © 1999-2000 Artistamp Inc.]

EMLÉKEZÉS MICHAEL BIDNERRE, a művészbélyegek kanadai úttörőjére

1981 tavaszán, egy hideg áprilisi reggelen kopogtak az ajtómon. Michael Bidner állt ott. Csintalan vigyorral az arcán és egy csomaggal a kezében azt mondta: „Meghoztam a postát.” Így kezdődött minden.

Michael Bidner kanadai multimédia művész és bélyeggyűjtő megkezdte tíz éves küldetésének megvalósítását, hogy megtalálja élete két nagy "szerelmét". Várható volt, hogy egy olyan művész, aki egyúttal bélyeggyüjtő is, előbb vagy utóbb postabélyeg formátumú képet alkosson. „Artistamp-nek (művészbélyegnek) fogom nevezni ezt a művet. Valószínűleg más művészek is készítenek ilyesmit.” –kockáztatta meg egy napon.

Majd tervezett egy meghívó-képeslapot, melyben a világ művészbélyeg katalógusában való részvételre (the Standard Artistamp Catalogue) hívta fel a művészeket. Azon az áprilisi reggelen három színpompás borítékot tartott a kezében. „Választ kaptam!” jelentette ki izgatottan, majd leültünk és óvatosan kinyitottuk a borítékokat, ahogyan Karácsony reggelén a dobozokban rejlő kincseket sejtő gyerekek bontják az ajándékokat.

A Mail Art művek csak jöttek és jöttek..... naponta két három levél. Aztán címlisták is érkeztek. Hamarosan több mint 1000 művésszel levelezett világszerte. A projekt valódi jelentősége beteljesülni látszott. Nem volt szokatlan Michaelt az asztala fölé görnyedve látni, amint - olykor akár napi 20 órát is - dolgozik, csak hogy a levelezéssel lépést tartson.

A dokumentálás egyre íjesztőbb feladattá vált. A személyi számítógépek és a hozzá tartozó technológia még gyerekcipőben járt. Michael egy gondosan megtervezett - minden egyes művészbélyeg-képet rögzítő - adatbázist dolgozott ki. 1988-ra kb. 10.000 művészbélyeget - az alkotókról szóló információkkal együtt - dokumentált és tárolt, több mint 250 floppy-lemezen.
Minél többet fedezett fel Michael a művészbélyegek történetéről és műfajáról, annál inkább vált küldetése megszállottjává. „A bélyeggyűjtő világ a művészbélyegeket is el fogja ismerni parafilatéliának, nem hivatalos bélyegkiadványnak (mint a különböző záróbélyegeket, jótékonysági bélyegeket). Ekkor fogják a művészbélyegek meglelni valódi identitásukat és otthonukat.”

Michael gyűjteményét a mail art mozgalomban sokan tartották a világ legnagyobb egyedi művészbélyeg-gyűjteményének. Mindazonáltal a filatelisták közössége nem volt felkészülve arra, hogy a művészbélyegeket nem hivatalos bélyegkiadványként befogadják. Sőt a bélyeggyűjtő szervezetek bizonyos megvetéssel tekintettek a művészbélyegekre, abban a hitben, hogy a művészek kigúnyolják őket, vagy ami még ennél is rosszabb, azért alkotnak bélyegeket, hogy a kormányzatot becsapják. Paradox módon a hivatalos bélyegkiadó hatóságok az évek során egyre inkább belekontárkodtak a mail artba és a művészbélyegekbe. A svájci postaszolgálat például egy speciális milleniumi bélyeget adott ki, mely a használók számára lehetővé teszi a saját képek, rajzok és logók beillesztését. Valójában ez is művészbélyeg!
De a nyolcvanas évek elején a bélyeggyűjtő közösség, sőt még a művészközösség is Michael munkáját, legjobb esetben is, „saját korát megelőzőnek” tartotta.

Óriás-projekjének tetőfokán Michael megtudta hogy HIV pozitív. Élete következő négy évét „egy érzelmi és fizikai hullámvasútként” írta le. Hangulatváltozásaiban a teljes gyengeségtől a kirobbanó energia érzéséig, az érzelmi magaslatoktól az összeomlásig, a mély kétségbeeséstől, a frusztrációtól és növekvő haragtól a nevetésig és az eufóriához közeli állapotig is jutva, azt a hitet dédelgette magában, hogy ő le fogja küzdeni a halálos vírust. A testét és a tudatát folyamatosan romboló AIDS fertőzés előrehaladtával, látogatói sosem tudhatták, hogy Michaelt épp milyen hangulatban vagy állapotban találják. Fokozatosan kifejlődő tudatzavarában Michael azt képzelte, hogy a katalógus szerkesztésében nagy lépésekkel halad előre. Valójában éppen ellenkezőleg, a nagyszerű munkát csak rombolta: adatokat kitörölt, logikátlanul kivágott majd beillesztett szövegeket, és általában ’összekeverte’ a szöveget és a képeket. Az átfogó adatbázis akkorra már egy zavaros információs útvesztővé vált.

Ahogy a vírus tovább rombolta az immunrendszerét, Michael egyre őrültebb lett. 1988-ban egy kórházi kezelés alkalmával könnyekkel a szemében rámnézett és azt mondta: „Azért akarok élni hogy befejezhessem a munkámat.” Abban a hitben hogy az adatbázis készen állt a katalógus előállítására, Michael elhatározta hogy hatalmas gyűjteményét egy nagy kanadai művészeti intézetnek vagy galériának adományozza. Felháborodással vette tudomásul, hogy a kanadai művészeti intézmények elutasították a felajánlást. Ezután Michael levélben kért segítséget a támogatóitól. Galántai György művész és az Artpool (Budapest) alapítója felajánlotta a gyűjtemény befogadását. Így történt, hogy ez a nagyszerű kanadai projekt elhagyta az országot.

1989 áprilisában Michael örökre lehunyta a szemét. Éppen esni kezdett, és egy barát a kórházi ablakon kinézve azt mondta: „Úgy látszik az egész világ könnyezik a veszteségünk miatt.”

Pár hónappal a halála előtt felajánlottam a művészbélyeg projekt befejezését. Nem tudván az adatbázisban történt károkról, azt mondtam Michaelnek, hogy az álma két éven belül megvalósul. Tíz hosszú év telt el Michael halála óta, de most végül elköszönhetek kedves barátomtól. Üdvözöljük a ’Művészbélyegek Világát’! (Welcome the ’World of Artistamps’)

Rosemary Gahlinger-Beaune
(fordította: Antal Márta)

Mike Bidner a weben

http://www.artistamp-inc.com/history/bidner_hist.htm

http://artshuttle.com/bidnertp.htm

http://jas.faximum.com/asg/asg_0184.html

http://www.galantai.hu/festo/1986/860603.html


MIKE BIDNER | BIOGRAPHY | ARTISTAMPEX | ARTISTAMPS | CINDERELLA

témák | felhívás | archívum | Kanada | lány | tenger | szimbólum
kalap | rakéta | készítmény | lány és fiú | fiú | védelem | fikció


2005 | VISSZANYERT MŰVÉSZET | artpool | kereső