Földényi F. László - Hegyi Lóránd [hang] - Birkás Ákos

   Amikor felkért engem Galántai Gyuri erre a részvételre, akkor lelkemre kötötte, hogy lehetőleg ne művészettörténeti előadást tartsak, és főleg ne hosszan.
   Amúgy is itt a művészek tartottak szép Duchamp-előadásokat, úgyhogy én most egy mesét szeretnék elmesélni (ilyen minőségemben még nem nagyon léptem fel).
   Azért teljesen kibújni a bőrömből nem tudok, és azt az egy művészettörténeti környezetet szeretném csak jelezni, amiben ez a mese Marcel Duchamp által lejegyeztetett.
   1913-ban, az utolsó háború előtti békeévben írja ezt a történetet.
   Ebben az évben készül el a futurizmus egyik fő műve, Boccioninak A mozgás ősformája a térben [Folytonossági formák a térben] című plasztikája, ami tulajdonképpen a futurizmus egy nagy összefoglaló komplex művének tekinthető.
   Ugyancsak ebben az évben oppozícióként Giorgio de Chirico megfesti az első metafizikus festményt, A költő és a filozófus című munkáját, ami megint csak a következő tíz évre meghatározó műként szerepel.
   1913-ban festi Kazimir Malevics az első szuprematista képét, amit nem kell különösebben bemutatni, hogy mennyire meghatározó jelentőségű mű.
   Robert Delaunay ugyancsak 1913-ban festi az ő első absztrakt képét, a Nap című művet, amin kilép a kubizmus rendszeréből, és egy sík, geometrikus művet hoz létre.
   Picasso élete egyetlen absztrakt kollázsát egy Fej című kollázst ugyancsak 1913-ban hozza létre, és ugyancsak ebben az évben csinálja a Gitár és borosüveg című, fából készült kollázsszobrot, ami a nála ugyanebben az évben, 1913 őszén, késő őszén járó Tatlin művészetében a konstruktivizmust elindítja, olyannyira, hogy amikor Tatlin hazatér, még 1913 decemberében – tehát ugyanebben az évben – megcsinálja a Képreliefnek nevezett első konstruktivista művét, amire megint csak egy 10-15 éves fejlődés ráépült.
   És végezetül 1913-ban csinálja Duchamp az első readymade-et, a Biciklikereket.

   Ebben az évben, mielőtt a Biciklikerék elkészült, Duchamp egy barátjával három hétre Bretagne-ba megy, és ott hallja vagy ott jegyzi fel ezt a kis mesét.
(Nem beszéltünk össze Tóth Gáborral, de majd meglátjátok, hogy mi lesz a közös pont.)

   Van egy öreg király, akinek van három fia. Halála előtt nem tudja eldönteni, hogy kire hagyja a birodalmát. Fölajánl mindegyiknek egy aranypénzt, és azt mondja nekik, kaptok mind egy-egy napot, és amíg lemegy a nap, össze kell gyűjtenetek valami annyit, ami a palotának a nagytermét kitölti.
   Odaadja az első pénzt, elmegy az első királyfi, körülnéz a piacon, nem lát semmit, ami elég olcsónak tűnik, kimegy a tengerpartra, és a sós homokot egy aranypénzért szekérre rakatja, beviszi a palotába – ez semmire nem használható, mert sós –, rakják, rakják, rakják, elfogy a pénz, és a nagyterem csak félig van a homokkal.
   Második nap odaadja a király [az aranypénzt] a második királyfinak, a középsőnek. Kimegy a piacra, körülnéz, azt látja, hogy a legolcsóbb, ami kapható, a már romlott szalma. Kocsira rakatja, viszi a palotába, majdnem teli van a nagyterem, de még mindig nincs egészen teli. Ő is elveszti. Nagyon kíváncsiak…
   Odaadja a király a harmadik nap a harmadik fiúnak a harmadik aranypénzt, és az eltűnik. Várják, várják, már sötét van, lemegy a nap, és akkor megjelenik. Behívja a királyt, sötét a terem, semmi nincs benne, sehol semmi. És egyszer csak a terem sarkában meggyújtja a kis mécsest, amit pár fillérért vett a piacon, és a mécses fénye bevilágítja a termet.
   Ez Duchamp számára egy nagyon fontos metafora: az anyagtalan mű, a szellem fénye, ha tetszik. – Ugye, a lepel alatt Tóth Gábor is meggyújtotta a kis fényt...
A furcsaság az, hogy ez 1913-ban íródott.

 – Köszönöm szépen

lásd még: Hegyi Lóránd: "Trans-avantgárd" – "post-modern" – "új szubjektivizmus", avagy az expanzió utáni művészet a nyolcvanas évek küszöbén (1983) KASSÁK "KÉPARCHITEKTÚRA"-ELMÉLETE ÉS AZ ANTIMŰVÉSZETI KONCEPCIÓK VISZONYA (1988) Erdély Miklós: Demokratikus festmény, 1984 (résztvevők: Birkás Ákos és Hegyi Lóránd)

következő előadó: Földényi F. László