Erdély Miklós: Réginé, 1984

Réginé, 1984
vászon, spray, bitumen, kréta, vegyes technika, 156 x 300 cm

Korábbi címváltozata: Déryné, az 1984-es Plánum kiállításon az In Memoriam Réginé címmel szerepelt, villanyújsággal együtt, melyen az alábbi felirat futott: „Piros a ruhája Piros babos leszek a babája Ide láss és oda nézz Szép lesz a magyar név Piros Piros Barna kislány Lesz sok (...) mi nem volt még talán tán Ide nézz és oda láss Ropogós a rokolyád Szép a (...) Piros” (majd ismét elölről). A barna háttérből népművészetből ismert motívumok vagy inkább azok emléke került megfestésre. Erdély egy interjúban kifejti: „...esztétikai értéke csak annak van, ami csúnya is lehet. A népművészetet is azért nem szeretem, mert soha nem találtam még mondjuk egy csúnya régi korsót. Ezért ki is írtam egyszer, hogy három dologtól kell tartózkodnia a művésznek: a gyerekrajzoktól, a népművészettől és a régi fényképektől. Ezek mind automatikusan szépek.” (Sebők Zoltán: Új misztika felé. In: Híd, 1982/3. 374.)

Erdély Miklós: Réginé, 1985

Réginé, 1985
vászon, spray, bitumen, kréta, vegyes technika, 154 x 285 cm

Az előző kép elkészítése után nem sokkal Erdély elhatározta, hogy megfesti még egyszer a „Réginét”, valamivel kisebb méretben. Ahogy az előző Réginénél is, fiatalkori, iskolában elsajátított, rajzolt népművészeti motívumok emlékfoszlányai, a tudatküszöb alá szorult nyomai kísértenek és kerülnek a festés munkája nyomán felszínre. Ezen akaratlanul őrzött motívumtár bővül a második képnél az első emlékével: a két kép között sok apró eltérés van, melyet elég nehéz memorizálni, leszámítva a változó dátumot, illetve hogy a későbbi képről a felirat és az annak mintegy keretéül szolgáló motívum elmarad. Erdély utasítása szerint a két Réginét együtt kell kiállítani, lehetőleg egymás fölött, ahol a vásznak keretezetlenül lógnak a kiállítótér faláról. A képek ennek ellenére ma vakrámára vannak feszítve.