FLUXUS ANTOLÓGIA

[Ben Vautier írások]

Ben Vautier

Színház*


Mivel a színház lényege a néző és a színész között létrejövő sokk, a művészetek fejlődésének keretében javaslom, hagyjuk magunk mögött a konvencionális színházat és antiszínházat, amelyben a néző – tapasztalatból vagy hallomásból – előre tudja, mi vár rá; és lássuk a valódi antiszínházat. A színháznak olyan előadásokat és akciósorozatokat kell tartania, ahol a nézők egyáltalán nem tudják, mit fognak elszenvedni a színészektől. (1961)

Szolgáljon példaként egy akciósorozat, amelynek minden egyes eleme önmagában is elegendő egy egész darabra:

1. Rendőrnek öltözött színészek hatolnak be a nézőtérre, megragadják a nézőket és a színpadra kényszerítik őket.

2. A nézőtéren kinyitunk egy dobozt, amelyben nyolc patkány van, és egy másikat, amelyben nyolc macska.

3. Ahelyett, hogy a darabot játszanák, a színészek rádiójátékot hallgatnak a színpadon.

4. A nézőtér legkisebb zaját is kihasználjuk arra, hogy sértegessük és zaklassuk a nézőket, hogy végül, ha lehetséges, ölre menjünk velük.

5. Mialatt egy színésznő sztriptízt mutat be, az erkölcsrendészettel kiüríttetjük a termet.

6. Megakadályozzuk – ha kell, erővel is – az elégedetlenkedőket abban, hogy elhagyják a termet.

7. Felgyújtjuk a színházat és elégetjük a nézőket.

8. Lopást jelentünk be, és szisztematikusan megmotozunk minden nézőt.

További darabok

Expedíció (1964). Valaki igen nagy csomagot visz át a színpadtól a kijáratig.

Három gesztus (1964. november). Valaki bevisz egy asztalt a színpadra. Egy perc múlva B egy bőröndöt tesz az asztalra. Egy perc múlva C kiviszi a bőröndöt. Egy perc múlva D kiviszi az asztalt.

Tangó (1964). Hangszórón tangót vagy más divatos tánczenét közvetítünk, és felkérjük a közönséget, hogy táncoljon.

Parancsok (1964. február). Egy színész leül a színpadon egy kis asztal mellé. Parancsokat osztogat a nézőtéren elvegyült 20 vagy 30 másik színésznek, például menni, suttogni, felállni az asztalra, futni, elkapni X-et, énekelni stb.

Fejsze (1964. május). Egy színész bekötött szemmel lemegy a nézőtérre, feje fölött valódi fejszét forgatva. Megakadályozzuk a közönséget abban, hogy elmeneküljön.

Ital 1 (1962. december). Tetszőleges témájú, kétórás előadás alatt a színészek játék közben megitatnak három liter vörösbort egy színésszel, aki a színpad sarkán, egy asztal mellett ül. Utóbbi lehet bárki, akire a bor gyorsan megfelelő hatást tesz. Nem akadályozzuk meg benne, hogy botrányt csináljon, csak akkor fogjuk le, ha el akar menni. Hagyjuk, hadd beszéljen és inzultálja a nézőket. Hagyjuk hányni.

Éjszakai Nizza (1962. december). Amikor megtelt a nézőtér, felkérni a nézőket, hogy a darab részeként menjenek ki és szálljanak fel a kijáratnál várakozó autóbuszokra. Amint a nézők felszálltak, a buszok megindulnak a Chauve hegy felé. A buszok üzemanyagát a távolságnak megfelelően kell kiszámítani, azaz akkor fogyjon el, amikor elérik a pusztaság közepén, víztől és lakott helyektől távol fekvő Chauve hegyét. Az üzemanyag kifogyta egyenértékű a függöny legördülésével.

Függöny (1962. december). Három csöngetés, a függöny nem megy fel. Tíz csöngetés, a függöny nem megy fel. Három erős csöngetés, a függöny nem megy fel. Húsz erős csöngetés, a függöny nem megy fel. Ötezer csöngetés (kb. két óra), a függöny végig nem megy fel.

Sztrájk, politikai darab (1962. november). Három csöngetés. Függöny fel. Semmi díszlet, csupán a színpad a maga szerelékeivel, kötelekkel stb. Belép a városi színész-szakszervezet képviselője. Öt perc hosszú lendületes beszédet tart a nevetséges fizetésekről, és három óráig tartó általános sztrájkot jelent be.

Ők (1962. december). Meg kellene állapodni, hogy Spoerri, Isou, Kaprow, Higgins, Maciunas, Patterson, én, Ben és mások 48 órán át a színpadon élünk. Ez a 48 óra alkotja a darabot. Elején és végén függöny.

Lecke (1963). Tudatosan oktató és pedagogikus módon adunk elő valamilyen érdekes témát a közönségnek, mintha iskolai órán volnának.

Találkozás (1963. nyár). Négy személy, két fiú és két lány, akik nem ismerik egymást, megismerkednek és két órán át csevegnek a színpadon.

Zuhany (1962. november). Három csöngetés. Függöny fel. Színpad: nagy drapéria. Belép egy színész, a színház tűzoltócsövét húzva maga után. Helyet foglal a színpad közepén (reflektorok). Vár, öt, tíz, húsz percig. Amikor a közönség már nagy zajjal türelmetlenkedik, elkiáltja magát: „Mehet!” A kulisszák mögött megnyitják a csapot, és a vízsugarat a közönség felé fordítja. Függöny.

Telefon (1962. december). A színpadon egy valódi telefon van. Az előadás abból áll, hogy a színészeknek telefonálniuk kell: a) a rendőrségnek (tűzoltóknak); b) virágot rendelni a színpadra; c) a parlamentbe; d) hamis hírekkel különböző lapoknak stb. Függöny.

Banán (erotikus darab) (1962. december). Felkérünk egy lányt a közönségből, hogy fáradjon fel a színpadra. Banánt adunk neki, és megkérjük, fogyassza el (reflektor). Függöny.

Dinamit (1962. november). Három csöngetés. Függöny fel. Belép egy színész. Nagy köteg dinamitot tart a kezében, hosszú kanóccal. Meggyújtja a kanócot, leül a színpad közepén egy karosszékre és vár. Amikor a láng eléri a dinamitköteget, minden a levegőbe röpül: a színész, a dinamit, a nézőtér, a közönség és a színház.

Közönség 1 (1964. november). Miután a nézők helyet foglaltak, a szerző és a szereplők elhagyják a színpadot, és kívülről bezárják a színház ajtóit, úgy, hogy senki ne tudjon kimenni. A darabot akkor kell befejezettnek tekinteni, amikor a nézők valamiképpen elhagyják a színházat.

Közönség 2 (1965. május). Miután a nézők helyet foglaltak, három csöngetés. A függöny nem megy fel. Semmilyen magyarázat, semmilyen kommentár. Egyetlen akció az lehet, hogy megakadályozzuk a nézőket abban, hogy felmenjenek a színpadra. A kijáratnál a következő szöveget lehet osztogatni: „Ben reméli, hogy a darabja tetszett.”

Közönség 3 (1964. november). Miután a nézők helyet foglaltak, bejelentés következik, hogy a darab megkívánja, hogy a nézők kimenjenek és kövessék a vezetőt, aki kint várja őket. Ez utóbbi elvezeti őket egy másik színházba, hogy egy másik darabot nézzenek meg. Meg kell szervezni, hogy a Közönség 3. jegyei az utóbbi darabra is érvényesek legyenek.

Közönség 4 (1964. november). Miután a nézők helyet foglaltak és a három csöngetés elhangzott, megkezdődik a terem teljes takarítása (függöny leszerelése, portörlés, színpadfestés, lámpák tisztítása stb.).

Fordította Sajó Tamás és Klaniczay Júlia


[*] Théâtre. In Ecrit pour la gloire à force de tourner en rond et être jaloux, Livre typo, publier par Ben, Nice, 1970 (részletek). Magyarul: Válogatás Ben Vautier írásaiból, i. m. 5–7.

Az itt olvasható Ben Vautier-darabok változatai, illetve továbbiak megtalálhatók a Fluxus-performansz munkafüzet című fejezetben.


1993 | Ben Vautier írások | Fluxus/Ben / Fluxus könyvtár | Artpool | kereső