Gyula GULYÁS: Body traces

"Kipróbáltam, hogy mi van akkor, ha egy body art jellegű dologgal szerepelek. Kíváncsi voltam arra, hogy meddig tud az emberi test egy végső tűrési határig elmenni, és mit jelent az, hogy fájdalom. Gyurinak rengeteg csipesze volt a kápolnában, és akkor arra gondoltam, hogy leülök, mint egy fakír, és a csipeszeket ráteszem magamra, amiben a többiek is segítettek. És akkor leültem, és telerakták csipesszel a testemet. Egy idő után kifeszül az ember bőre és tovább már nem tudod becsipeszelni. Egy egész napot ott végigültem ezekkel a csipeszekkel, amik dárdaként álltak ki belőlem. Megmondom őszintén, eléggé furcsa volt, mert egy meditációs állapotba kerültem. Tulajdonképpen magam voltam, a csipeszekkel együtt, ami teljesen röhejes, és ha visszagondolok, az egész egy gyerekes, játékos dolog. De amikor benne voltam, akkor belülről kifelé nézve érdekes volt a világ számomra. Egészen furcsa volt az is, hogy bizonyos esetekben az ember milyen fegyelmezett tud lenni. Talán erre volt ez jó akkor. Egy kedves látogató készített is erről egy nyolcmilliméteres filmet, így hát ez meg is van örökítve. Amikor este, egy jó másfél óra múlva bezárt a kápolna, akkor leszedtem a csipeszeket magamról, és tele volt a testem apró négyzetekkel, vagyis úgy nézett ki, mintha bélyeggel lettem volna teleragasztva. A becsipeszelt helyeken a vérkeringés nem működött, és utána lila foltok keletkeztek. Tehát visszaigazoltam a szobrászatomhoz, a minimal art felé."
(Interjú Gyulyás Gyulával, 1998)