Douglas Engelbart
1925. január 30-án született Portlandban, Oregon államban.
Az egér, az ablak-interfész paradigma és a hypertext-technikák
kifejlesztésével lehetővé tette a kompjúterek
kiterjedtebb és hatékonyabb felhasználását.
Napjainkban a Bootstrap Intézetben kompjúterek és
számítógépes szervezetek fejlesztésén
dolgozik.
Tanulmányai
befejezése után Douglas Engelbart az "emberiségnek
a komplexitással és a sürgősséggel való
megbirkózása" ügyének kötelezte el magát.
Pályafutása során Engelbartnak mindvégig akadályokkal
kellett szembenéznie. Támogatói nem ismerték
fel kutatásainak hosszú távú hasznát
és jelentőségét. Engelbart, mindezek ellenére,
folytatta úttörő kutatásait az emberi intelligencia
kiterjesztésének terén, bár már rég
nyugdíjba vonulhatott volna.
Kilencéves
korában elvesztette apját, s a gazdasági válság
korának szülötteként nem voltak határozott
elképzelései a jövőt illetően. Hallott
viszont egy új és érdekes technikáról,
amelyet RADAR-nak hívtak, és bár a hadseregben voltak
a radarral kapcsolatos gyakorlati programok, inkább úgy
döntött, hogy továbbtanul. Úgy gondolta, a villamosmérnöki
tanulmányok válnak majd leginkább javára.
Alighogy elvégezte a másodévet, behívták
a haditengerészethez, ahol szerencséjére villamosmérnökként
felvették egy kiképzésre, amelyen a rég áhított
radartechnikával foglalkozhatott.
A második
világháború végén Engelbart otthagyta
a tengerészetet, diplomázott a megkezdett szakon, és
állást kapott a NACA-nál, a NASA elődjénél.
Itt szélellenállás-mérő gépezetekkel
foglalkozott. Ebben az időben házasodott meg, és kötelezte
el magát a komplexitás kezelése mellett. Úgy
érezte, a probléma megoldásában nagy segítségére
lehetnek a számítógépek. Ledoktorált
a UCLA, Berkeley-n, és tanítani kezdett, ám hamarosan
otthagyta egy, a Stanford Research Institute-nál (SRI) végzendő
kutatómunka kedvéért .
Miközben megalapozta
kutatói szaktekintélyét, különböző
mágneses komponenseket szabadalmaztatott az SRI-ben. Igazi célja
a kutatással az volt, hogy kidolgozhassa saját ötletét
a komplexitás kezeléséről, amelyet augmentációnak
(bővítés, kiterjesztés) nevezett el. Egy idő
után némi támogatást is kapott a projektjéhez.
Az eredmény egy dolgozat volt, Az emberi intelligencia kiterjesztése
- konceptuális vázlat címmel. Ez a dolgozat központi
magját képezte további kutatásainak, amelyet
a SRI nem támogatott szívesen. Engelbart szerint támogatói,
amikor átnézték a javaslatait, általában
azt mondták: "Azt hittük, hogy maga olyan világosan
ír. Erre fel itt van egy húszoldalas iromány, amiben
megpróbál valamit elmagyarázni. Alig lehet kibogozni,
hogy mit is akar. Itt van például ez a Bill, ő egyetlen
oldalon képes összefoglalni a kérdéseket és
a véleményét." Engelbart erre általában
azt válaszolta, hogy egyszerűen nincsenek szavak arra, amit
közölni akar. Ez a fajta hozzáállás kísérte
végig a kutatásait. Mivel mindvégig jóval
előtte járt még a kutatóintézeteknek
is, nemigen talált megértésre és bizalomra.
Az Engelbart által
felvázolt "bővítés" egy groupware kezdeti terve
volt, amely lehetővé tette, hogy ablakos rendszerben csoportok
egyszerre együtt dolgozhassanak. Ugyanebben az időben fejlesztették
ki másik találmányát, az egeret is, ami nem
más, mint egy "X-Y helyzetindikátor kijelző rendszerek
számára" - ahogy akkoriban nevezték. Ennek ellenére
a tervet túl bonyolultnak találták, és megvonták
tőle a támogatást. De még mielőtt teljesen
elsüllyesztették volna, Engelbart meggyőzte a SRI-t,
hogy adja el a projektet, mert már elég fejlett ahhoz, hogy
a piacra kerülhessen.
A Tymeshare, Inc.
vette meg a rendszert. És mivel szükségük volt
olyanokra, akik a rendszert kezelik, mindazokat meghívták
a Tymeshare-hez, akik korábban a SRI-nél ezen dolgoztak.
Engelbart elfogadta az ajánlatot, de mert a SRI-től elkísérte
a hír, hogy excentrikus, és jobb távoltartani az
ügyfelektől, eleve előnytelen helyzetben kezdett neki
az augmentációs projektnek. Ez korlátozta a kutatásban,
mert projektjének fontos része volt az ügyfelekkel
való szoros együttműködés. Engelbart úgy
érezte, hogy a technika maximális kihasználásához
változtatni kell az addigi felhasználási módon,
illetve magának az intézménynek a működésén.
Ez az elképzelés Engelbart 'impedancia egyeztetés'-analógiájából
származott. A villamosságtanban az impedancia-egyeztetés
szerepe a teljesítmény növelése. Hasonlóképpen
egy kompjúter-rendszerben a rendszer használati módjának
és a felhasználóval való érintkezésének
(interfész), valamint a feladat megoldási módjának
van egy-egy impedanciája. A tudás átvitelének
maximalizálásához a rendszer használati módját
és magát a rendszert össze kell hangolni.
Hat évvel
később McDonnell Douglas megvásárolta a Tymeshare-t,
és Engelbart folytatta kutatásait. Az új vezetés
alatt Engelbartnak több alkalma volt az ügyfelekkel kapcsolatba
kerülni. Ilyen körülmények között megvalósíthatta
elképzeléseit néhány más szervezettel
való közös program keretén belül.
1989-ben, miután
visszavonult a McDonnell Douglas-tól, a Stanfordon folytatta kutatásait
a bővített tudás szervezésének terén,
ahol jelenleg a Bootstrap Institute igazgatója. A Bootstrap Institute
széles körű tevékenységének (megbeszélések,
tanácsadás, szemináriumok, szövetségek,
kutatás és fejlesztés) célja a számítógéprendszerek
hatékonyságának a növelése. Az ember
és kompjúter interakció kutatásának
területén betöltött szerepe és nagy hatása
ellenére Engelbartot fokozatosan kiszorították korábbi
hatásköréből. Ez még akkor kezdődött,
amikor a SRI-nél dolgozott. Akkoriban folytak a Xerox PARC projekt
munkálatai, és Engelbart csapatából is sokakat
meghívtak, hogy csatlakozzanak a munkához, de magát
Engelbartot nem. Azon ritka alkalmakkor, amikor mégis meglátogatta
a PARC-ot, az általa kezdeményezett ötleteket mutatták
be neki, minden alkalommal azt sugallva, hogy a PARC-féle kivitelezés
a helyes, és nem az övé. Engelbart megjegyezte, hogy
teljesen kívülállónak érzi magát,
mert nem tartozik semmilyen szervezethez és a kutatás támogatott
szférájához sem. Ennek ellenére elképzelései
fölülmúlják a kompjúteriparban dolgozók
többségének képzeletét és támogatottságát
is.
Engelbart nem csak
technológiát adott a kompjúteriparnak, hanem fejlesztési
távlatot is. Neki tulajdonítható az egér,
a kétdimenziós szerkesztés, az ablak fogalma, a fájl-közi
szerkesztés, az egységes utasítási nyelv,
a remote procedure call protokoll, a szöveges és ábrás
vegyes fájlok, a gondolat-feldolgozás és a hypertext
kifejlesztése. Az egér egy sokkal intuitívabb megközelítést
tett lehetővé a számítógéppel
való interakcióban, és lehetővé tette
az ablak használatát. Ezek együttesen vezettek azokhoz
az interfészekhez, amelyek a kompjútereket hozzáférhetővé
és érthetőbbé tették a nagyközönség
számára is. Enélkül a fejlődés
nélkül valószínűleg a személyi
számítógép kevésbé lenne elterjedt,
és biztos, hogy kevésbé lenne hatékony. A
szöveggel és szerkesztéssel kapcsolatos újításai
jelentős mértékben hozzájárultak a kompjúterek
irodai környezetben való elterjedéséhez, és
az adatfeldolgozásnál többre való felhasználásukhoz.
A beépíthető ábrákkal való hatékonyabb
szerkesztés egy dokumentumon belül még több információ
hordozását is jelenti, ezáltal tovább növelve
a produktivitást és a kommunikáció hatékonyságát.
Engelbart munkássága
hozzájárult ahhoz is, hogy a kompjúterek az emberi
gondolkodáshoz hasonló módon működjenek.
Az egyszerű text-dokumentumok lineárisak. De az emberi gondolkodás
nem lineáris - egymással összekapcsolt gondolatfolyamokkal
dolgozik. A hypertext ezt a fajta adatfeldolgozást modellezi, és
lehetővé teszi mind a dokumentum elkészítőjének,
mind olvasóinak, hogy természetesebb módon dolgozzanak/olvassanak.
Ezen lehetőségek
hiányában a számítógépipar sokkal
lassabban fejlődött volna. Vegyük például
az átlagos számítógép-felhasználó
felszerelését. Ha eltávolítanánk az
egeret és az ablakokat, a Microsoft Word-je használhatatlan
lenne, az Apple Macintosh sem a könnyű használhatóságáról
lenne híres, és bármilyen grafikai megoldás
elképzelhetetlenül bonyolultabb lenne. Ha nem könnyítették
volna meg a kompjúter használatát, akkor az valószínűleg
csak a tudósok és a kutatók szférájában
marad volna. Ha tovább játszunk a visszaépítés
gondolatával, és elképzeljük a hypertext hiányát,
nem lennének World Wide Web tallózók sem, amelyek
nélkül az Internet egy kriptikus rémálom lenne
az átlagos felhasználó számára. És
mivel az Internet az információ terjedésének
egyik legburjánzóbb módja, a veszteség szinte
felmérhetetlen volna. Engelbart már ennyivel is forradalmasította
a számítógépezést.
Fejlesztésének
visszamenőleges értéke ellenére sem ismerték
el kellőképpen Engelbart munkásságát.
Egy alkalommal kijelentette: "A visszatérő probléma
az, hogy ahogyan én képzelem el a kompjúterek fejlesztését,
az mindig eltért az uralkodó paradigmától.
Tehát mindig volt egy bizonyos feszültség köztem
és a közfelfogás között." Ez ma igazabbnak
tűnik, mint valaha. A bővítés gondolata volt
mindvégig a cél. A 60-as, 70-es években Engelbart
által kifejlesztett technikák e cél elérésének
a kezdeteit jelentették. Engelbart felismerte a paradigmaváltás
szükségességét. Megállapítja,
hogy létezik egy állandó késztetés
a technológia fejlesztésére, pedig szerinte nem a
technológiával van a gond, hanem felhasználási
módjával. Engelbart paradigmaváltás-fogalmának
egyik fő gondolata az, hogy egy adott szervezet paradigmaváltását
a létező paradigmán belül kell megvalósítani.
Ez az alapja a Bootstrap Institute-nak. A cél olyan folyamatok
kifejlesztése, amelyek során nem csak a szervezet operációi,
hanem maga a javulási folyamat is javul (önkorrekció).
Például: a szervezetek folyamataiba, a sporthoz hasonlóan,
egyfajta edzőprogram beépítése, vagyis az állandó
javulás elindítása.
Dr. Engelbart nagyon
bonyolult feladatba fogott. Amint megjegyzi: "Meg kell találnunk
a világ megváltoztatásának gyakorlati módját,
hogy a paradigmák evolúcióját felgyorsítsuk."
A változásnak ezen a szintjén Engelbart nem a számítógép-rendszerek
egyszerű használóit, hanem a nagy szervezetek vezetőit
próbálja rávenni a változtatásra. Ennek
a veszélye abban áll, hogy tárgyalófelei kénytelenek
lennének teljesen átdolgozni azokat az alapos ismereteiket,
amelyek ebbe a magas pozícióba juttatták őket
(ez olyan változást jelent, amely pozíciójuknak
az alapját veszélyezteti). Sajnos ez a vezetők kompetitív
előnyének a csökkenésével járna,
mert előbb meg kellene tanulniuk és irányítaniuk
kellene a 'változtatás' kivitelezését.
Ezért született
meg a bootstrap gondolata, egy olyan önfejlesztő rendszeré,
amelyben egyetlen változás további változásokat
generál a rendszeren belül, adaptív módon, a
változást változtatva és elősegítve.
A gond az, hogy nem
figyelnek eléggé oda ezekre a gondolatokra, ahogy annak
idején sem figyeltek, amikor a mára már forradalmasított
kompjúterezés gondolata megszületett. Alapvető
érték rejlik mindabban, amit Engelbart mond. Itt a lehetőség,
hogy egy szervezet befektessen önmagába, és hagyja,
hogy a technika irányítsa. Sajnos úgy fest, akárcsak
a múltban, hogy erre sem lesz példa mindaddig, amíg
a megtérülés mértéke elmarad a lehetségestől.
index
|